- Látom, sokkal jobban van, Mr Tomlinson, ennek nagyon örülök. A vér- és vizeletvizsgálat eredményei biztatóak. Lényegesen kevesebb a toxin a vérében és a veseműködés is beindult, ami kifejezetten megnyugtató. Szeretném, ha most visszamenne a szobájába, hogy egy újabb adag infúziót beköthessünk és elfogyasztana egy könnyű ebédet. Szépen szívódnak fel a bevérzések is, nyilván kissé ijesztő, ahogy először elkékülnek, de ez a folyamat. Halványodni fognak, aztán pár nap alatt eltűnnek majd. Nem fáj a feje, nem szédül? Nem érez fáradtságot?

- Nem fáj semmim, doktor úr, de kicsit valóban szédülök és nagyon gyengék a lábaim. Nem lenne baj, ha később ennék, miután aludtam egy kicsit?

- Nem, az infúzió alapból is tartalmaz tápanyagokat és sókat, amire a szervezetének most szüksége van. De ha felkelt, mindenképp egyen. Nekem most lejárt a műszakom, csak az eredményeire vártam, holnap reggel jövök vissza. Addig is Dr Cobbler lesz ma az osztályos, ha bármi panasza vagy kérdése van, hozzá forduljon.

- Úgy lesz, köszönöm. Mindent köszönök, doktor.

- Ugyan, ez természetes. Hálálkodás helyett inkább vigyázzon magára. Úgy látom, többen is vannak, akik szívükön viselik a sorsát. Harry régi kedves kollégám, zöldfülű kezdő kora óta ismerem. És a húga fantasztikus lánynak tűnik. Látszik, hogy törődnek magával. Becsülje meg, fiam. A szerető család igazi kincs.

- Iiiigen, az. Köszönöm és ... szép napot, doktor.

Stevens doki megilletődve nézett a fiatal fiú után. Látott valamit benne, ami nyugtalanította. Nem tudta volna nevén nevezni, csak azt érezte, hogy a sráccal valami nincs rendben. Alig múlt 23, de ha nem tudta volna, simán 30 körülinek saccolta volna. "Látszik rajta, hogy nehéz élete van, biztosan nem hullott minden az ölébe csak úgy. Ha belegondolok, az én fiam is kábé ennyi idős lenne..." Első gyermekének elvesztése mélyen sújtotta Jeffet. Még fiatal házasok voltak a feleségével, Susannel. Igazából csak azért vette el a lányt, mert az bejelentette, hogy gyermeket vár. Ezt megelőzően már egyszer szakított vele, mikor megismerte élete szerelmét. A baba azonban mindent megváltoztatott, Jeff tudta, hogy nem hagyhatja egyedül azt a nőt, aki a gyermekével várandós. Ő maga csonka családban nőtt fel, édesanyja erején túl dolgozott, hogy ne szenvedjen hiányt semmiből. Látta, mit küszködik az asszony és akkor megfogadta, hogy ha egyszer apa lesz, a családja mindig számíthat majd rá. Élete legnehezebb döntése volt elhagynia az ő gyöngyszemét, de nem tehetett mást. Írt neki egy levelet, amiben részletesen elmagyarázta, mi miért történt és biztosította afelől, hogy szerelme örök és csakis érte lángol. De végül sosem adta postára, a tárcájában őrizte a lány fényképével együtt. Az esküvő után pár héttel Amerikába utazott egy orvosi továbbképzésre, ott kapta a hírt, hogy Susan elvetélt. Azonnal hazautazott, hogy mellette legyen, de megdöbbenésére őt magát sokkal jobban megviselte a gyász, mint a nejét. Susan hamar talpra állt és soha nem emlegette babát később sem. Házasságuk nem volt boldog, bár nyugodt és kiegyensúlyozott kapcsolatuk volt, amiből később két lánya is született, hiányzott belőle az a tűz, amit csak egyszer érez az ember életében. Szerelmét soha többé nem látta, annyit tudott róla, hogy nem sokkal a szakítás után Londonba költözött.

- Meglepetés! - Puha ujjak takarták el a szemét egy jobb és egy bal kézből származók, de Jeff tudta jól, hogy a két kéz két külön személyhez tartozik. Emma és Doris, két csaknem felnőtt lánya állt mögötte vidáman. - Szia apa, csak gondoltuk, benézünk hozzád, mert arra hiába várunk, hogy egyszer úgy érj haza, hogy még otthon vagyunk.

- Kicsikéim, sziasztok, már megint épp úton valahová?

- Persze, hisz hétvége van, medenceparty lesz Elzánál, két napos. Szóval csak jöttünk a puszinkért és már itt sem vagyunk- nevetett Emma, az idősebbik lány - na meg persze....- Jeff már tudta, mi következik, úgyhogy kérés nélkül vette elő a pénztárcáját és nyomott két-két ötven fontost a lányok kezébe.

- Aztán okosan az ivással, lányok, ma éjjel nem én vagyok ügyeletben! - kiáltott még utánuk, de hogy hallották-e még, azt csak a jó ég tudja.

****************

Louisa kora délután került sorra Harrynél. Szíve nagyot dobbant, mikor a göndör szépfiú rávillantotta gödröcskés mosolyát. - Szia, szépség, készen állsz egy kis tornára?

- Szia, Harry. Igen, kész vagyok. Láttad ma már Lout?

- Délelőtt igen, volt nálad is, de aludtál. Szerintem most ő is azt csinálja, mert nagyon kimerültnek tűnt. El is aludt a díványomon - Louisát ez a hír kevéssé dobta fel, mert képzeletében már maga előtt látta az összefonódó testeket, amelyek közül egyik sem volt az övé - Kezdhetjük?

- Kezdjük - a lány igyekezett lelkesebbnek tűnni, mint amilyennek valójában érezte magát. Az utóbbi napokban már többet foglalkoztak a lábaival, egy kiadós masszázs után Harry alaposan megmozgatta az egyre erősödő izmokat. Minden alkalommal, mikor azt kérte, LouLou tartson ellent az ő nyomásának, a lány egyre több erőt volt képes kifejteni. Akaratlagosan még nem tudta felemelni a lábait, de oldalirányú apró mozgásokra már rá bírta venni őket.

- Louisa, még nem beszéltünk arról az estéről, mikor Boo... szóval ... mikor eljutottál az ágy végébe egyedül. Tudod, hogyan történt?

- Én.. csak arra emlékszem, hogy oda akartam menni Louhoz, hogy segítsek. Megőrjített a tehetetlenség és senki sem figyelt rám, ami persze érthető, de tudni akartam, mi történik. Vannak pillanatok, amik kiesnek, azt hiszem, sokkot kaphattam, egyszer csak ott találtam magam a keretbe kapaszkodva, mikor Heidi észrevett. Van erre valami észszerű magyarázat?

- Nos, nem egyszer fordult már elő, hogy egy nagyobb érzelmi megrázkódtatás olyan energiákat szabadított fel a páciensekben, ami előtte képtelenségnek tűnt. Ráadásul rólad eddig is tudtuk, hogy az izmaid képesek a mozgásra, csak valami miatt nem tudtuk előhozni belőlük.

- Hát... megrázkódtatás az tényleg volt... - görbült le a lány szája. Harry azonnal észrevette a hangulatváltozást és leült Louisa ágya szélére.

- Gyere ide - súgta gyengéden és kitárta a karjait, hogy magához vonja. Louisa vonakodott egy pillanatig, de annyira hiányzott már neki az ölelés, hogy végül megadta magát. Szorosan hozzábújt Harry izmos mellkasához és élvezte a felé áradó szeretetet. Harry finoman belepuszilt a lány hajába és lassan ringatni kezdte. Louisa nagy meglepetésére nem érzett semmi kényelmetlent. Egy ölelés volt, kellemes, megnyugtató, de nem olyan felkavaró, mint hitte. Azt gondolta, ha egyszer Harry a munkán kívül is hozzáér, akkor égszakadás- földindulás lesz, ehhez képest inkább olyan érzése támadt, mintha lenne mégegy testvére.

- Köszönöm, hogy vagy, Harry. Remélem, egyszer őszintén megbocsájtasz nekem és főleg azt, hogy nagyon boldoggá teszed BooBeart.

- Sosem haragudtam rád, drága. Hogy is tehetném? A legcsodálatosabb teremtés vagy, akit ismerek és én a legszerencsésebb, hogy ti ketten belecsöppentetek az életembe - Louisa mélyen Harry szemébe nézett és megajándékozta egy ragyogó mosollyal. Olyannal, amit eddig a férfi még nem látott tőle. És az a férfi sem, aki az ablakon át nézte kettejük ölelkezését és a szíve mégapróbb darabokra tört.

************

- Cső, Li! - Niall a semmiből bukkant elő rendesen meg is ijesztette a dokit - Mi van? Magadba roskadtál és mellé estél? Mi ez a fancsali ábrázat?

- Niall... igazán sokra értékelem a humorodat, már csak az lenne tökéletesebb, ha megkímélnél tőle!

- Hűha... asszem rosszkor jöttem. Pedig segítséget szeretnék kérni, bro.

- Van kötelem a fészerben, ha fel akarod kötni magad, itt a kórházban max altatót tudok adni.

- Most...ezt...miért? - Niallnak nagyon rosszul estek Liam szavai, most érezte csak igazán úgy, hogy ő nem számíthat senkire, csak addig barát, amíg másnak van szüksége rá. Amúgy is érzékenyebb volt mindig is az átlagnál, a legkisebb apróságot is a lelkére vette.

- Miért ne? Van valami problémád?

- Igazából igen, van, és...

- Akkor jelentkezz be a recepción és hagyj engem békén. Dolgom van - ezzel faképnél hagyta a köpni-nyelni nem tudó fiút.

Sziasztoook!!! Mit szóltok az új részhez? @erzsi1110 kérésére Stevens doki is több szerepet kapott, fogadjátok őt is szeretettel. <3 A képet Esztinek ajánlom <3

Szép napot nektek, puszi xx