- Elment? - kérdezte Niall.

- El - sütötte le a szemét Harry.

- Akkor jó, mert ezt jobb, ha nem látja - Harry kicsit megijedt, hogy Niall esetleg vissza akarja csókolni, de az arcán csattanó ököl sem lepte meg kevésbé.

- Te kretén állat! Ennyit jelent neked a barátságunk? Megint csak előkaptál a cilinderből, mert épp kéznél voltam? Hát tudd meg, kedves Harry Kibaszott Hűdemenővagyok Styles, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt tehetted velem! Mindig ott voltam, ha ki kellett húzni a szarból, de a lófasznak is van vége, elegem volt! Menj te a jó picsába!

A szöszi kitörése rendesen mellbe vágta Harryt. Ő sosem gondolta, hogy kihasználná a barátját, bár az igaz, hogy Ni tényleg mindig első szóra ugrott, ha hívták és emiatt egy idő után ő lett az első gondolat, ha bajban volt. "Jó erős ütése van, vagy nagyon pipa vagy rosszul mértem fel az erőviszonyokat. Az ágyban is ilyen vadmacska lehet, kár, hogy nem érdekel..."

- Héj, Ni! Sajnálom, oké? Bocs... meg vagyok zavarodva...

- Azt látom. Na menj, ahova indultál és ne oda, ahova legszívesebben küldenélek!

*************

Lou másnap kora délután ébredt fel. Nem volt benne biztos, hogy valóban aludt vagy eszméletét vesztette. Saját verejtékében fürdött, ugyanakkor rázta a hideg. Hiába vette, sőt kapkodta a levegőt, úgy érezte, semmi nem jut el belőle a tüdejébe. Szédült, szemei előtt foltok táncoltak, torka égett. "Meg fogok halni. Most tényleg meg fogok halni... végre"

*************

- Nahát, LouLou, ez hatalmas előrelépés az egy hónappal ezelőtti állapotodhoz képest! Nagyon büszke vagyok rád! Olyan erősek a karjaid, hogy simán fel is bírnál emelni - mosolygott Harry - Hoztam neked valamit.

- Nekem? Tényleg? - Ragyogott Louisa - Mi az?

- Ezt a kesztyűt úgy hívják, hogy splint. Van acélból is, de azt nem javasolnám neked, ez itt elasztikus és a fém csak belül van, hogy támasztékot adjon. Mint látod, csak félujjig ér, szoros, de nyúlik, ha kell. Add a kezed! - és Louisa adta. Semmit nem adott még ilyen szívesen életében - felhúzzuk, így. Nagyszerű. Mivel a karjaid már hibátlanul működnek és a kezeid is erősödtek, itt az ideje, hogy megtanulj egyedül enni. A fogásod még kicsit gyenge, ez a splint abban segít neked, hogy az evőeszközt bedugjuk ide a hüvelykujjad mellé és ez ott tartja, nem kell folyamatosan fognod. Egyelőre még szeletelve kapod majd a húst és a zöldségeket, de nem kell már a nővéreknek etetniük. Cheryl holnap megmutatja, hogyan használd. Na mit szólsz?

- Istenem, ez csodálatos, Harry, nagyon köszönöm. El sem tudom hinni, hogy eztán nem leszek másra utalva evés közben, olyan megalázónak éreztem, hogy etetnek, mint egy bébit... - LouLou annyira boldog volt, hogy egy pillanatra el is felejtette, miről akart a férfivel beszélni. De aztán az aggályai újult erővel rohanták meg. - Mondd, én voltam ma az utolsó páciensed?

- Igen, te, mára végeztem.

- Beszélhetnénk? - Haz az órájára nézett, "fél öt elmúlt már, nemsoká itt lesz Lou..."

- Nos igazából rengeteg dolgom volna - próbált valami kibúvót találni, de a lány kétségbe esett szemei visszakozásra kényszerítették.

- Ne haragudj, de nincs kivel megbeszélnem, Louról van szó, és..-"Lou? Még itt is Lou? Hát nem emlékeztet minden így is őrá??"- aggódom érte, azt hiszem, valami nagyon nincs rendben vele.

- Nos LouLou, bocsáss meg, de nem hiszem, hogy ebben a témában én kompetens lennék. - Nem akart a szerelméről beszélni, főleg nem annak húgával. Ez kész öngyilkosság, még elárulja magát és az érzelmeit...

- Igen tudom, de hallgass meg, kérlek! TUDOM, hogy baj van. Érzem... Lou rosszul van. És egyre rosszabbul. Titkolja, vagyis próbálja, de jobban ismerem őt, mint magamat. Hisz ikrek vagyunk.

- Úgy érted, érzed, ha fáj neki valami, meg ilyenek? -Olvasott már hasonlót, de nem látott még ilyet a valóságban. Viszont a gondolat, hogy az ő kedvese szenved, még ennyi haraggal a szívében is megérintette.

- Nem, mi kétpetéjűek vagyunk. Nem fáj nekem, ha megvágja az ujját, vagy ilyesmi. De a lelke rezdüléseit érzem. Tudom, mikor örül, mikor kínlódik. És most kínlódik, Harry. Szó szoros és átvitt értelemben is. Napok, sőt szerintem már hetek óta nincs jól. Eleinte csak a szemein láttam, vörösek voltak és dagadtak, mint aki sokat sírt. Aztán elkezdett fogyni, ijesztően gyorsan és elhanyagolja magát, múltkor még bagószaga is volt. Mióta eljöttünk Simontól nem dohányzott. - Harry minden mondattól egyre feszültebb lett. Már sehol nem volt a haragja, csak az aggodalom járta át a szívét.

- Deee... mit gondolsz, mi baja lehet? Szerelmes? - bár már a gondolat is tőrt döfött a szívébe, tudnia kellett.

- Igen, azt hiszem, az. De ez a szerelem nem teszi boldoggá. Sőt, belebetegedett. Csak nézett rám tegnap is, üveges tekintettel, mintha nem is itt lenne, a kezei is remegtek. A kis hülye azt hiszi, ha rájuk ül, nem veszem észre... És pont emiatt a titkolózás miatt félek ennyire. Tudom, hogy engem akar óvni azzal, hogy nem zúdítja rám a problémáit, de Harry... ő.. ő..ő... - Louisa próbálta visszafogni a könnyeit, de nem nagyon sikerült neki - ő csak miattam akar erősnek látszani. Valójában ugyanolyan törött, mint én.

Harry idegesen tördelte az ujjait, legszívesebben fel- alá mászkált volna a szobában, gondolatai ezer felé cikáztak. Törött...töröttebb, mint Louisa...Hogy érthette ezt a lány? Igaz, Lou tényleg nagyon félénk és nehezen mutatja ki az érzelmeit. Azt, hogy hiányzik neki is alig bírta kipréselni magából anno, mikor a falnak döntve csókolta a szerelmük elején. De az a visszafogott szenvedély, amivel viszonozta a csókjait, ahogy reszketve gyengült el a karjaiban, mindent elmondott.

- LouLou, nem tudom, észrevetted-e, de Louisnak tegnap ki volt szívva a nyaka. Szerinted ez boldogtalan párkapcsolatra utal?

- Kiszívva? Lou nyaka? Ennél nagyobb sületlenséget még nem hallottam, ne haragudj, Harry. Nem tudom, mit láttál, de hogy nem azt, amit hiszel, az biztos.

************

Louis felkészült a halálra. Sőt, várta. Már felállni is alig volt ereje, pedig még egyszer ebben az életben látni akarta a húgát és elbúcsúzni tőle. Legalább tőle...Tudta, hogy így a lány magára marad, de avval is tisztában volt, hogy jó kezekben van és ha Simont végre elítélik, már biztonságban is lesz. Nem váltott ruhát, meg sem mosakodott. Igazából tükörbe sem nézett, úgysem látott volna nagyon semmit. Kilépett a napfényre, ami elvakította, de a rengeteg drog miatt a pupillái nem tudtak összehúzódni, hogy megvédjék a szemeit. A lábai maguktól vitték a megszokott úton, néha el- elbicsaklott, ezzel lenéző tekinteteket és "Hülye drogos" beszólásokat kicsikarva az utca embereiből. Végül valahogy csak odaért a klinikához és elindult felfelé a lépcsőn. Kora este már nem nagyon használták a lépcsőházat, így senkinek nem tűnt fel a hörgő, levegőért kapkodó fiú.

Harry épp távozni készült LouLou szobájából, mikor Lou utolsó erejével még lenyomva a kilincset arccal előre lepuffant a padlóra. Harry a pillanat tört része alatt odaugrott, hogy megvédje szerelme koponyáját a becsapódástól, de nem volt elég gyors és Lou feje ott koppant Louisa ágya és az ő lábai előtt.

- Lou!!!LOUUU!!! - sikította Louisa.

- Lou! SZERELMEM!!! - üvöltötte Harry. - Louisa, nyomd a nővérhívót, MOST! - Odahajolt a fiú holtsápadt arcához és érezte, hogy a levegő már alig-alig távozik az ajkain kifelé. - Lou! Édesem! Tarts ki, mindjárt jön a segítség! Szerelmem! Maradj itt, maradj velem! Gyerünk, nyisd ki a szemed! Nyisd ki, édesem, kérlek! - Csókolta a fiú arcát, száját, ahol érte, de az semmire sem reagált. - Lou, kérlek! Hol vannak már??? Orvost, gyorsan!! Hívjatok orvost! Liaaam!!! - Újra a szája fölé hajolt és már nem érzett semmilyen levegőáramlást, Lou nem lélegzett. Finoman hátra hajtotta a fejét, megtámasztotta az állkapcsát és mesterségesen lélegeztette, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak le az aggodalomtól eltorzult arcán. - Gyerünk, kicsim, ne add fel! Ne add fel, hallod? Szeretlek, kérlek, Napsugaram..

- Harry, állj félre! - utasította határozottan Liam - itt vagyok, átveszem. Fonendoszkópját Lou mellkasára tette és gondterhelt arccal kiabált a nővéreknek - Reanimációs kocsit! Gyorsan! Louis szíve leállt!

Csók, drágáim!

Először is szeretném elmondani, hogy nagyon büszke vagyok rátok. Csodálatos érzés, hogy együtt éltek a kis szerelmeimmel, és a sztorijukkal, hogy mindenről van véleményetek és el is mondjátok. Nagyon örülök annak is, ha valamiért vitatkoztok, mert számomra ezek a visszajelzések jelentik azt, hogy az olvasóim valóban velem vannak és érdekli őket a történetem. Bevallom, mikor elkezdtem a Gyógyítsd meg a szívemet, kicsit féltem, a "jaj nem bííírooom, olyan cukiiik" és hasonló kommentektől, de hála Istennek eddig egy ilyet sem kaptam. ( Ezután se kezdjetek el ilyenekkel bombázni!!! :))) )

Most egy kis szünet lesz, na nem sok, csak amíg lemegy egy-két reklám :) Véletlen kaptam 6 nap szabit és ezt nomád körülmények közt egy sátoros kempingben fogom tölteni, és nem viszek laptopot. Egy hét múlva találkozunk, addig is várom a véleményeket, javaslatokat, lecseszéseket, meg amúgy bármit, ami jön. :) Kívánjatok jó időt :)

Love wins xx