2018

Elena Blye:

-Andy Duffield! Most azonnal told ide azt a mocskos képedet!-kiabáltam, amikor a szobámba érkezve egy piros ággyal találtam magamat szembe. Csak remélni mertem, hogy az nem vér, hanem valami teljesen más.

-Itt vagyok, drágám!-mosolyogva lépett mellém úgy, hogy jó rálátása legyen az előttünk lévő fekhelyre.

-Ezt most magyarázd meg, kérlek.-oldalra pillantottam és ahogyan véres testére néztem, egyből elugrottam mellőle. Nyeltem egy óriásit, de megszólalni nem tudtam. Közelíteni kezdett felém, viszont én csak hátráltam. Persze, mint ahogyan az szokás, a falnak ütközve vártam utam végén a végzetemet.

-Vajon a félelemtől veszed ilyen nehezen a levegőt, vagy pusztán attól, hogy ennyire szexinek tartasz?-ezt a borzasztó pillanatot anyám szakította meg.

-Öhm...Mi a frászt csinálsz?-kérdezte anyu felhúzott szemöldökökkel. Andy unottan, mégis idegesen dobta oldalra fejét, majd egy kézmozdulattal becsapta édesanyám előtt az ajtót. Az ajtó másik felén lévő nő csak dörömbölt, de semmit sem ért vele. Andy bezárta azt a fránya ajtót. Hitetlenül méregettem az előbb említett srácot, aki persze nem is várt sokáig. Felemelt, majd az ágyhoz cipelve ledobott rá. Ijedt tekintetemmel szerintem csak még jobban feltüzeltem őt, plussz ott volt az a tény is, miszerint tiszta vér lettem az alvóhelyemtől.

-Gyönyörű vagy így.-felém mászott és csak nézet mélyen a szemembe. Beharaptam alsó ajkamat, ugyanis túl ellenállhatatlanul nézett ki. Félmosolyt varázsolt arcára, én pedig már nem tudtam másra koncentrálni. Összes figyelmem őrá irányult.

-Mit csináltál itt? Mi ez a sok vér?-valamiért úgy tettem fel neki ezt a kérdést, mintha az amit tett, normális lenne. Pedig egyáltalán nem volt az és nem is akartam, hogy ilyesmi érzések merüljenek fel benne. Miket beszélek? Miért figyelek én ennyire rá? Hiszen ő magának az ördögnek a fia...

-Volt itt egy nem kívánt személy, akit el kellett tüntetnem.-egyik hajtincsemet fülem mögé tűrte, és szinte már elhitette velem, hogy amit tett, az teljesen jó dolog volt. De tisztában voltam azzal, hogy kicsoda ő, így nem igazán sikerült neki elcsábítania a bűnbe. Legalábbis az egyikbe...

-Meséld el.-kíváncsiskodtam tovább.

-Biztos vagy benne?-túlságosan is figyelmesen beszélt hozzám, ami persze engem felettébb idegesíteni kezdett. Miért tud ennyire édes lenni??-Oh szóval édesnek tartasz?-szemöldökeit felhúzva nézett le rám kíváncsi szempárjával, de én teljesen lefagytam, majd végül csak annyit tudtam mondani, hogy:

-Szállj már ki a fejemből, légyszíves! Így nem lehet beszélgetni!-keltem ki magamból, de nyilván csak elneveti magát és oldalra fordul! Fejét azért felém fordítja és mosolyogva tanulmányozni kezdi arcomat.

-Te olyan más vagy. Nem érzek a hangodban semmi lenézést, vagy esetleg megvetést. Te annyira őszinte vagy és kedves. Egy ártatlan gyerek vagy még csak.-megrázta buksiját, de mégis még mindig annyira boldogan mosolygott. Arcán a gödröcskéi pedig borzasztóan elvarázsoltak. Úgy utálom, hogy már most elveszi az eszemet!

-Mondd el, mit tettél.-úgy tettem, mintha eddigi szavait meg sem hallottam volna. Mindennél jobban tudni akartam, mi történt itt. Persze tudtam, hogy szavai elfognak borzasztani, de mégis szerettem volna, hogy beszéljen. Talán arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyire gonosz is a lelke.

-Rendben...A takarítónő feljött ide és igazából ő csak a dolgát végezte, de nem tudtam elviselni, hogy itt van, ezért halálra szurkáltam. Igazából kiakartam takarítani, mielőtt felérsz, de túl gyors voltál. Így csak a testet tudtam eltávolítani.-unott pillantással ajándékoztam meg, majd gúnyos hangon megszólaltam.

-Igazán kedves tőled.-forgattam meg szemeimet, mire ő csak felnevetett. Közelebb hajolt arcomhoz, de nem tett semmit, szimplán ráhajtotta fejét a vállamra.

-Ez a te szobád volt?-kérdezéskedésem közben kezemet hajkoronájába vezettem és beletúrtam. Annyira jó érzés volt, mintha már régóta erre vágytam volna. Pedig még csak ma ismertem meg...

-Igen.-nyakhajlatomba fordult, majd bele is szuszogott. Pontosan jól tudtam, hogy tudja, mire gondolok, de mégsem tette szóvá és ez tőle kifejezetten jól esett.

-Elmeséled a pontos történetedet?-azonnal felnézett rám, de most teljesen másak voltak íriszei. Gonoszabbá váltak, mint amilyenek eddig voltak. Láttam benne a fájdalmat, a mérget és azt is, hogy amit anno tett, azt borzasztóan élvezte.

Hali skacok! Van aki olvassa ezt a storyt?
Kérlek komizzatok! ❤️ ❤️ ❤️