Sziasztok!

Húha, önálló, saját Larry történettel már eléggé régen jelentkeztem. Egészen pontosan karácsonykor, úgy látom. Na, ezt a hallgatást most megtöröm. :) Írtam - és hatalmas nyugalommal tölt el az érzés, hogy ez múltidő, mert a háttérben már be is fejeztem - egy történetet, ami nekem nagyon a szívemhez nőtt. Két kedves barát, akikre itt is rátalálhattok (és érdemes rájuk találni) CarmenBlack69 és HDawnStories végigkísérték velem a születését, és sokat segítettek abban, hogy olyan legyen, amit ti is olvashattok most majd. Innen is mindent köszi Nektek!

Nem húzom túl sokáig a szót. Beszéljen helyettem a történet. Larry, természetesen... Mert azt hiszem mostanra már visszavonhatatlanul elvesztem bennük.

A történet egy picit sötét, de ígérem, hogy hamarosan mutatok majd nektek valamit, ami nem az, és amit garantálok, hogy nevetéssel olvastok majd. Legalábbis a tesztközönség így fogadta. Azt hiszem az emberek itt el szokták mondani milyen gyakorisággal jönnek majd a posztok... Hm... Azt hiszem felváltva, egyik héten ebből hozok részt, a másik héten abból, amiről még nem beszélek egyelőre többet. Majd jövőhéten. ;) 

Olvassátok, élvezzétek, és hagyjatok nyomot. Érdekel, hogy mit gondoltok. :)

Puszi&Pacsi