Scar a gyilkossága helyszínétől maximum három utcára hagyta az autóját melyhez elsétálva leváltotta vörössé vált ruháit s eltávolította a bőrére tapadt lassan feketedő anyagot is. Látszatra legalább is. Hisz egy ember ölésének vétkét soha senki nem moshatja le róla, még ha akarná sem.
Siess már! Ha nem vagy elég gyors kivilágosodik mire odaérünk.
A fejében visszhangzó hang utasításait követve megszaporázza gyorsaságát, majd az autóba ülve elindult a következő gyilkossága áldozatához.

***

Egy felhőkarcolóban elhelyezkedő ügyvédi iroda alkalmazottjai még ezen órában is ott vannak.
Csak mert jól fizet a bűnös fél családja, még most is azon dolgoznak, hogy hamis tanúvallomásokhoz szerezzenek személyeket. Szánalmas ez a világ. Ahogy ez a társadalom is. Nem értem mire jó az ilyen irányba fejlődés.
Az alkalmazottak nagy része már rég elment, csupán három személy van, kik még az ügy ,,fekete" részével foglalkoznak. Egyikük az, akit Scar a következőnek szemelt ki. Egy magas, jó vágású, széles vállú férfi egy idő után felkel kényelmes gurulós székéből, hogy dolgát elvégezhesse az illemhelyiségben. A komor arcú s tekintetű, barna szemű férfi gesztenye szín tincsei közé túrva rendezi azokat járás közben. Öltönye kissé félrecsúszott, nyakkendője ki van oldva s csak lóg a vállainál, mint valami sál. A mosdó ajtaján belépve, a falitükörben meglátja hogy valaki, ki a bejáratnál állt eddig árnyban, most becsukja az ajtót s kulcsra is zárja. Azonnal felé fordul.
-Maga mégis ki a franc?! -rivall rá Scar-ra a férfi.
-Rég találkoztunk, Thomas Peterson. Ahogy hallom az emberek kedves megszólításához még mindig értesz. -a bérgyilkos ajkaira mosoly szökik, de nem a megszokott. Egy őrült vigyorba alakul szép lassan ajkainak vonala, míg szeme fakón, mégis mély érzelmekkel teli fénnyel csillog.
-Nem. Te nem lehetsz... -az arckifejezés láttán a fal felé kezd hátrálni az öltönyös.
-

Ó, dehogynem. -a csaphoz lépve megnyitja azt, majd bedugaszolja a kis rést melyen távozhatna a víz- Pontosan tudod miért vagyok itt. Ahogy a többiek haláláról is tudsz. De tudod mi volt? -kissé felhorkantva kuncog fel- Az, hogy hitegetted maga, ,,Ez csak véletlen!" ,,Biztosan nem mondta komolyan!" De tudod mi a szitu? - Ez az, engedd csak szabadjára a benned rejlő őrületet! Rémítsd halálra majd add vissza az évek során gyűlt kamattal a ,,kedvességét"! - Az, hogy komolyan gondoltam. És az, hogy TE, a nagy Thomas Pheterson félsz TŐLEM. Félsz a kiérdemelt bosszúmtól!
-Nem félek egy magadfajta hitvány senkitől. -bátorságot próbál magára erőltetni a barna hajú, ám hangja remeg.
-Bizonyítsd be, hogy nem félsz! Rajta! -szinte ráüvölt- Próbálj csak meg ismét a földre taszítani! Na, mire vársz?!
Thomasban valami elpattalhatott nyakon felül, mivel a kérésnek eleget téve neki is indul, hogy a szürke hajút móresre tanítsa. Ám mikor ökle lendül, az kitér a támadás elől s csuklójánál fogva csavarja kezét szinte lehetetlen pózban míg valami hangosat nem reccsen s a barna hajú fel nem üvölt. Az üvöltés hallatán az ezüst szemű jóízűen felkacag s a másik kezével is ugyanezt teszi, ezzel hasonló hangokat kicsalva belőle, majd csuklóit szorosan fogva tartva ujjaival kerül be mögé s térdhajlatba rúgja. A barna hajú férfi térdre kényszerül. Ekkor a gesztenye szín tincsekbe markolva kezdi húzni az addig színültig telt csaphoz amibe fejét belenyomja s ott is tartja. Eleinte buborékok erei törnek fel a vízből, majd ez fokozatosan csökken míg teljesen abba nem marad. Csak ekkor húzza ki átvizesedett tincseinél fogva a levegő után kapkodó fejet.
Végül a gyilkosság megkoronázásaképp a nyakkendőjénél fogva felakasztja az egyik neon csövekkel ellátott lámpára s tette befejeztével elhagyja a helyszínt.
Szép munka. Büszke vagyok rád.
********************************************
Hát... egész máshogy viselkedett a két gyilkosság alatt kedves főszereplőnk. Megvan rá az oka is, amit már lehet találgatni a kis információmorzsák alapján. Emlékeztek, azt már írtam, hogy nem épp a legépebb elmével van megáldva. Nah, ebben a részben megcsillantotta ezt Scar xD