A nevem Eliot Smidt. 34 éves vagyok, pillanatnyilag irodai alkalmazottként dolgozok egy kis városban. 6 éve egy autóbalesetet szenvedtem ami miatt a szívem már nem a régi, így megterhelő fizikai munkát már nem végezhetek. Ezelőtt bérgyilkos voltam, akit Scar-ként emlegettek.
A balesetem után egy messzi kisvárosba utaztam s ott telepedtem le. Rengeteg dolog változott azóta, de egy valami nem. Van egy lakótársam, akit Randynek hívnak és azóta sem tágít mellőlem, még ha már nem is függ tőlem az élete.
Emlékszem, ő volt az egyetlen, aki azokban a napokban rendszeresen meglátogatott, az öcsémnek kiadva magát. A bolondja, pedig akkor el kellett volna húznia a csíkot.
Akkor még nem értettem mi oka a ragaszkodásának, de mára már rájöttem. Pontosabban egy napon a tudtomra adta. Emlékszem, épp a szemére hánytam, hogy miért is van folyton láb alatt, ha már rég eltűnhetett volna mellőlem, mire azt válaszolta, fülig elvörösödve, hogy belém szeretett. Valahogy nem akartam elhinni, pedig már sejtettem, hisz egy jó ideje, mikor velem volt, mindig fülig elvörösödött és dadogott ha megszólalt.
Igazából megkedveltem, mint barátot és az ágyban is jó, de sosem fogom tudni az érzéseit viszonozni. Valahogy, mintha a gyengédség kihalt volna belőlem még nagyon régen. Mostanra szinte már más érzelmem sincs, mintha csak kiüresedtem volna.
Aznap nem csak a munkám vesztettem el, de az egyetlen olyan ,,személyt" is, aki mindent tudott rólam és akiben talán egy kicsit is megbízhattam, hisz nehezen árult volna el. Néha még hiányoznak is azok a csípős megjegyzései és az utasítgatásai. Na meg ha nem lett volna olyan kis szűkmarkú akkoriban, akkor most nem élnék ilyen könnyű életet. A mostani munkámmal nem keresek valami jól.
Nem sokkal az ideköltözésem után megjelent a városban Zack, aki azóta is szívesen boldogít ,,érdekfeszítő" társaságával. Feladta a gyilkos életpályát s ő is más állás után nézett. Mint elárulta, valójában én voltam a ,,példaképe" és nekem akarta bemutatni, hogy van olyan jó, mint én. Idiótaság a köbön... Most komolyan, velem akart versenyezni, egy olyan személlyel akiről igazából semmit se tud, csak annyit, hogy jól öl?
Az ilyen gondolataimnál elmerengek, biztosan eltűnt-e a drága ,,belső hangom", vagy inkább eggyé vált velem. Hisz, elég szépen beütöttem a fejem is akkor, ki tudja az agyammal mi történt.
Csak hogy ne hangozzon úgy, mintha ez tényleg happy end lenne -mert még koránt sem az szerintem-, elárulom, hogy az árnyak és egyéb furcsa jelenségek azóta is kísértenek s egy ideje az álmatlanságom is rosszabbodott.
A nevem Eliot Smidt. 6 évvel ezelőtt még Scarként emlegettek. Abban az időben az életemnek egy célja volt, hogy megöljek 18 embert, akiknek elég nagy szerepe volt a múltamban. 17 közülük már halott. Az utolsót képtelen voltam kivégezni. Elbuktam. Még ha ez nem is volt több, mint egy kis gyermek bosszúja.
Mi az életem új értelme? Csak annyi, hogy halálom után senki ne emlékezzen rám. El akarok tűnni. Életemben sosem hagytam hátra semmi maradandót és nem is akarok. Az utókor számára legyek csak egy, a sok ismeretlen halott közül.
Azt mondod, ez furcsa? Nem ismersz, honnan tudnád miért akarom ezt. Legyen az én titkom, miért akarok csak egy szürke egér lenni a sok közül.

****************************************
Én ezzel zárnám le a történetet. Köszönöm annak, aki beleolvasott vagy végigolvasta, kritikának nagyon örülnék ^^
Valamint ha végigolvastad, lenne hozzád egy kérdésem. Szerinted ez egy boldog vég? Az én őszinte válaszom az, hogy szerintem nem. Scar még ha nem is tudtam átadni, most már tényleg semmivel sem több, mint egy céltalan, kiüresedett porhüvely. Aki csak él, de egyben mégsem. Én úgy látom, hogy már nincs is igazából meg neki az, ami miatt élne, még ha van is mellette valaki, aki szereti.