Scar még a földszinten egy negyed órát elügyködik valamivel, majd a bejárati ajtón kilép s természetesen bezárja maga után. Szokásos öltözéke helyett most egy fehér inget visel fekete zakóval s nadrággal. Sötétszürke haja egy részét felfogta, ám még mindig vannak kósza tincsek, melyek csak lazán lógnak a semmibe. Ajkai közt elengedhetetlen kiegészítője, egy szál cigaretta ékeskedik. Viszonylag lassabb léptekkel indul meg az autója irányába, majd be is száll a volán mögé. Miután kényelmesen elhelyezkedett beindítja a motort s már el is hajt.
Míg a hosszú óráknak ható autóutat teszi meg az ég szép lassan vérvörösből királykék színbe vált, ahogy a Hold elfoglalja a Nap királyságát csillag katonái segítségével s átveszi a trónt, a neki járó, tökéletes helyet, honnan az egész földet belátni.
Végre valahára, a város szívében megállítja a férfi a motort. Mielőtt kiszállna még telefonján átolvassa mi is a feladata.
Azaz, ennél unalmasabb dolgot nem találhattak volna ki? Ráadásul egész estés meló, még ha a ,,páciensünk" könnyű eset is. Bár kétlem, hogy az lenne.
-Nyugi, nah. Tudok én meggyőző lenni.
Egy halálos adag morfiummal, vagy egy lőfegyverrel a kezedben könnyű~
-Ne incselkedj, mert a végén ezt az, ahogy te nevezted pácienst is hazaviszem egy hosszabb vallatásra.
Na álljon meg a menet. A végén még több pénzt pazarolsz odahaza, mint amennyit keresünk. Hát hogy marad így a nyugdíjas éveinkre?
Scar halkan kuncogva ingatja meg a fejét, majd inkább megkomolyodik s kiszáll. Tekintetét végig vezeti a helyen, hol az éjszaka nagy részét fogja eltölteni. A macskakővel bejáratot két oldalt tujasor szegélyezi s maga az épület teljesen fehér, hatalmas ablakain visszafogott fény szűrődik ki. A bejárati ajtóhoz egy 6-8 lépcsős kis feljáró vezet s egy fedett, márványszerű oszlopokkal díszített kis tér szegélyezi.
A férfi kezeit zsebeibe süllyesztve sétál be lassan az épületbe. Egy hosszú folyosó szolág előtérül, hol a falakra erősített kovácsoltvas gyertyatartókban égnek a henger alakú viaszrudak kanócai narancssárgást fényt vetve a hófehér falakra. Ez a félhomály, mely az egész folyosót belengi enyhe borzongatást kelthet az emberben.
Egy dupla szárnyas, fából készült ajtón - melybe kis mintákat faragtak - áthaladva az embernek olyan érzése lehet, mintha egy teljesen más világba csöppent volna.
Scar egy bálterembe lép be, hol a pezsgőszín falakon meg-megcsillan a plafonról lelógó kristálycsillárok fénye. A falakat csupán a hatalmas ablakok díszítik, ezzel egy enyhe visszafogottságot sugározva, melynek teljesen ellentétes kontrasztot nyújt a hosszú asztalokon elterülő karmazsin, földig érő terítők látványa, s az azokon sorakozó tálak, melyeket apró szendvicsek és sütemények sorakoznak. A terem telis-tele van öltönyös férfiakkal s elegáns ruhába bújt nőkkel. Pincérek lézengnek a rengeteg, kisebb csoportokba tömörült ember között egyik kezükön tálcát egyensúlyozva, melyen különféle pezsgőket s poharakat hordanak körbe az azokhoz illő poharakba kitöltve. A kis csoportosulások közt folyó beszélgetések egységes zörejébe halk muzsika szó kúszik, mely mellett jóvalta elviselhetőbb s kellemesebb a légkör is.
Nem látom a célszemélyt. Azt ne mondd, hogy később jön, mert én kiherélem magam ha ennyi ember közt kell várakoztunk!
-Biztos nem késik a saját partyjáról. -suttogja a választ, majd a tömegben elvegyülve elvesz egy pohár pezsgőt. Mikor már a bálterem közepe táján jár, valaki megütögeti a vállát s felé fordul. Olyasvalakivel találja magát szemben, kire egyáltalán nem számított.
******************************************************
Nah, végre megírtam ezt a részt xD Azt hiszem, ideje lenne visszatérnem a többi történetemhez is egy kicsit. No mindegy xD Minden esetre, tippeket várok, vajon ki is a vállveregetős idegen :3