Scar egészen estig a szobája mélyén gubbasztott. Aludni is aludt, de volt és van is egy bizonyos hang, ami nem marad egy pillanatra sem csendben, ezzel felzargatva. Mikor a nap már lement s az ég mélykék színt ölt magára. Ekkor bújik csak elő a férfi, először a mosdóba, egy zuhany erejéig, majd a konyhába téved be egy kávé lefőzésére. Mikor a megszokott procedúrával megvan, egy egyszerű kis pisztolyt magához vesz, ha támadna a pincébe lezárt személy.
Hogy támadna, ha le van kötve a keze?
-Akkor meg mit pampogtál, hogy minek hagyom ott a fegyvert?! - kissé felmorran a férfi.
Én sem tudhatok mindent mindig!
-Tudod mit? Mára már elég lesz a hegyi beszédeidből. Az lesz, hogy a fiú marad. Ha nem bírja ki mellettem, akkor kinyírom. Ha meg igen, akkor nem nyavalyoghatsz, hogy a pénzt olyasmire költöm, amit ingyen is megkapok.
Azt akartad mondani, hogy ,,Ha nem bírja MELLETTÜNK", ugye? Na várj... ugye csak vicc, hogy Ezt az ágyasoddá akarod tenni? Megakad a torkán a tudjuk mi, már az első lökésnél.
-Legalább akkor golyót nem kell rá pazarolni.
A férfi a lejárat előtt áll, lassú mozdulattal nyúl a kulcshoz, melyet addig forgat a zárban, míg az nem kattanik egyet. Ez után elkezd lefelé haladni a lépcsőkön, melyeket sötét borít - pedig égve hagyta a lámpát. A pöcköt felnyomja s a villany felkapcsolódik ezzel fényárba borítva a helyiséget. Csend telepszik a pincére, ahogy végigpillant rajt a férfi. Majd tekintete lába elé siklik, hol revolvere fekszik kipattintott tárral s a hét töltény sorba rendezve található meg közvetlen mellette. Scar beljebb lépdel a szoba közepe felé, majd halk szuszogásra lesz figyelmes.
A régi ágyhoz lépve, az azt lefedő lepedő alá bevackolódott, alvó fiút pillantja meg. Az alvóalkalmatosság huzatán sötétebb folt éktelenkedik a szemeinél - valószínűleg csak nemrég sikerült megnyugodnia.
A bérgyilkos lassan lejjebb tornázza róla a fehér anyagot majd eloldozza a kezeit s visszatakarja. Ez után hátat fordít s csak annyira áll meg míg fegyverét és a golyókat felveszi, azon kívül az ajtó túloldalának eléréséig halad s maga után vissza is zárja azt.
Minek oldoztad el a kezét?!
-Szükségtelen megkötve tartani, én úgy látom. Épp elég az a zárt ajtó, hogy ne tudjon elszökni.
Ha te így látod... viszont akkor menj most vissza és kapcsold le azt a telibevert villanyt, mert a számlát valakinek fizetni is kell!
-Jó, nyugi. Ha már úgyis le kell mennem, valami kaját is kéne neki vinnem, nem?
Adj neki száraz kenyeret sóval. Ha ennyit bőg akkor egy két napon belül remélem ki is szárad és lehet elásni.
-Neked aztán nagyon unszimpatikus. -miközben beszél, vagy épp hallgatja a válaszokat, addig a hűtőszekrényből összekajtat valami ehető dolgot, meg egy pohárba innivalót is tölt, mivel belátja hogy abban igaza van a másik személyiségének, hogy ha a fiú így halad, kiszárad.
Én azon csodálkozom, hogy neked nem az. Azok közt van, akiket Állítólag gyűlölsz, erre most kis szakácsot játszva csinálod neki az ágyba reggelit.
-Ő is ember, ki tudja, talán már más mint akkor. -laza vállvonás után mindent felpakol egy tálcára.
Egy, mióta érdekel téged hogy ember?! És kettő, miért csak most jut ez eszedbe?! Kicsinálod az idegeimet, de komolyan...

*************************************************************************

Kész ez a rész is ^^ Hátö... mit kéne ehhez hozzáfűzni? xD Csak annyit mondok, hogy a két személyiség mint ahogy az látható, kezd egymással rosszabb viszonyt tartani. De ez később még fokozódik, ha sikerül leírnom végre azt is, addig is viszont további kellemes időtöltést, sziasztok~