A felhőkarcolókkal tűzdelt, színes város akármennyire is próbál fényáradattal kitűnni az éjszakában, a magja épp oly sötét, mint maga a napszak, hol a legfényesebben ragyog. Hogy mi is az a mag? Maga a lakosság zöme. A bűn városában vagy bűnhődsz, vagy büntetsz. Scar az utóbbiak hadát gyarapítja. Ki is az, akit csak scar-ként, azaz sebhelyesképp említenek? Egy bérgyilkos. Semmivel sem másabb bármely ,,munkatársánál" első pillantásra. Szürke, egyenes haja általában egyszerűen lóg a semmibe, de ha munkája van, egy részét összeköti, hisz majdhogynem válláig érő hossza miatt elég zavaró is lehet. Szemei szintén szürkék, bár jóval világosabbak, majdhogynem ezüst színben pompáznak. Kabátja, felsője s nadrágja sötét, majdnem fekete, ám ha a fény megcsillan öltözékén látni az enyhe lila tónust is benn. Legtöbbször egy szál cigaretta lóg ki ajkai közül. Arcvonásai kemények s nyersek, akárcsak modora. Jobb kezén egy hatalmas sebhely húzódik, innen is kapta a ,,becenevét". A hegesedett seb mivolta a férfi eredeti nevével egyetemben ismeretlen. A munkájában ügyes s talpra esett, így nem érzik munkáltatói szükségletét annak, hogy többet tudjanak meg annál, mint amennyit elárul. Se családja, se barátai, se senkije, csak önmaga.

Eddig teljesen átlagos bérgyilkosnak hat, nemde? De, itt jönnek azok, amik miatt más, mint a többi. Egy ideje jóvalta több vér tapad a kezéhez, mint amennyit meg is fizetnek neki. Más-más nemű és munkakörű de minden esetben vele egy korosztályú, azaz nagyjából a 28-as éveikben járó személyeket öl meg eldugott sikátorokban. A gyilkolási technika sem ugyanolyan egy esetben sem. Mindegyikkel másképp végzett. Mind a tizenhéttel.

Azt hinnéd, kedves olvasó, hogy megőrült? Nem. Az őrület, már sokkalta régebb óta él benn eldugottan.

Azaz, nincs is annyira eldugva. A hang, melyet akár sajátjával is keverhetne, hisz épp oly mély s csábtó hanglejtésű, szinte mindig búgja fülébe az utasításait.

Azt mondják, ha valakinek két személyisége van, akkor nem tudnak egymásról az oldalak? Hogy teljesen különböznek? Tévedés. Valójában a két oldal hasonlóbb, mint azt bárki hinné. Tudnak egymásról, de még mennyire. Hisz az, aki a mélységes sötét lélek rabja, ki soha nem törhet elő hogy önmaga cselekedjen, ő irányítja a másikat, ki a testnek parancsolhat, de elmélye már rég nem az övé. A sarkokban lappangó árnyak, a tébolyult hangok s az emlékek borzadálya már rég elvette tőle az ép eszét.

Ha már az eddigiekben is kételkedsz, mit eddig olvastál, akkor felesleges ezen soron is átrágnod magad, te, ki semmit sem tudsz még. Most valami olyasmit árulok el, amit bégképp képtelen lesz az elméd befogadni. Azt mondtam, hogy az egyik énje irányítja a másikat, ugye? Egy valamit kihagytam. Az irányított fél azért is hozta létre irányítóját, hogy beteljesíthesse annak akaratát. Kerül, amibe kerül...

***************************************************

Hát, elhoztam egy új történetet, mit a fentebb linkelt dal ihletett. Nagyon nem tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy minden értelmet nyer a továbbiakban. Akinek bármi elképzelése van, hogy is fog folytatódni maga a cselekmény, az nyugodtan írja le, kíváncsi vagyok ez után ki hogy látja ezt az egészet ^^