Jungkook POV

Taehyung
Tanie nem marad csöndben, így aludni se tudok

Én
Fektesd magad mellé az ágybaㅋㅋㅋ

Taehyung
Nem alszom a kutyával egy ágyban ><

Telefonom hirtelen kiesik a kezemből ahogy Hyerin direkt kilöki markomból, és durcás tekintettel néz rám.
- Enni akarok!
Arcomra egy fájdalmas grimasz telepszik, ugyanis este tíz óra van, és lányom épp most kezd neki a hisztinek. Vacsorára pár falatot evett csak, miután Chanyeol hazahozta, mert nagyon rosszul volt, ezért utána átaludta az egész estét, ennek eredményeképp nem tud most aludni, és követeli a vacsorájának maradék részét.
- Kincsem, késő este van, kaptál már vacsorát, mit szeretnél még?
- Bogyót - utal csillogó szemekkel a kedvenc csokis gabonapelyhére, pedig tudja nagyon jól, hogy estére olyat már nem ehet.
- Majd reggelire ehetsz bogyót, de most már alvás van - ragadom meg apró kezét, és magamhoz szorítva állok fel a kanapéról. Persze ő azonnal hisztizni kezd, amit eleve nehezen kezelek, de mivel beteg, a hisztije a tízszeresére növi ki magát. - Hyerin, ha így folytatod, nem csak most, hanem holnap reggel se kaphatsz bogyót!
Szavaimra inkább elkezd hatalmas krokodilkönnyeket hullajtani, mintsem hogy szót fogadna, én pedig csak lemondóan sóhajtok, és úticélomat a gyerekszobáról megváltoztatom a konyhára. A kistáljába adok a kis ördögfiókának elegendő bogyót, aztán amíg ő boldogan, nyertes vigyorral az arcán elkezd enni, én újra kezembe veszem a telefonomat, hogy megnézzem, pontosan mennyi is az idő, de szemem megakad Taehyung üzenetein, amin vigyorognom kell.

Taehyung
Soha nem aludtam még kutyával és nem is most kezdek el

Nem hagyja abba a nyüszögést ㅠ ㅠ

Oké, ő nyert
Most itt alszik a mellkasomon

Olyan cuki hogy nincs szívem felkelteni hogy húzza arrébb a seggét

Horkol

Szerintem most meguntál és inkább elmentél aludni ㅋㅋㅋ

Utolsó mondatán felkuncogok. A kutyát csak képen láttam eddig, azt is délután küldte Hobi, ahogy nyúzza szerencsétlent. Kis szőrgolyó, de biztos kényes a bundája, szóval nem szívesen tartanék egy olyan vakarcsot. Elég nekem Hyerin.

Én
Nem éppen. Épp a harmadik világháborút éltem túl egy tál műzli miatt

Taehyung
Ajjaj, és te nyertél legalább?

Sötét tekintettel nézek fel lányomra, aki mindjárt belefejel a tálba, olyan álmos lett hirtelen. A félig megevett műzlit elveszem előle, és beviszem az ágyába, majd egy puszit nyomva a homlokára kívánok a már így is mélyen durmoló kis Hisztikirálnyőmnek szép álmokat. Készítek egy képet az alvó csöppségről, azzal a szándékkal, hogy elküldöm Taehyungnak, majd kimegyek elpakolni a konyhába.

Én
A csatát ő nyerte meg, de a háborút én ㅋㅋㅋ

Taehyung
Ügyes vagyㅋㅋ
Nálam én vesztettem, így Yeontan a győzelmét kiélvezve rajtam alszik

Ezután küld egy képet, amin ő a hajába túr, fáradt tekintetével a kamerába néz, már pizsamája is gyűrött kissé, a mellkasán pedig egy aprócska kupac terül el, nevén nevezve Yeontan. Ajkaimat nem tudom megállítani, egy hatalmas vigyorra húzódnak, miközben csendben pakolászok. Szinte nem is tudom eldönteni, melyikőjük az aranyosabb. Lehet másnak a kutya viszi a pálmát, de Taehyung kócos és álmos lénye jobban megragadja a tekintetem, mindeközben mellkasomban az a bizonyos meleg érzés nem múlik el. Tényleg egy igazi angyalra sikerült rábukkannom, mégha ő ezt nem is hiszi el magáról. Percekig csak bámulom a képet, észre se véve, hogy időközben Taehyung egy jó éjszakáttal elköszön, és ezt követve már nem elérhető. Eszembe jut, hogy nekem is lehet, mennem kéne aludni, mert ha mázlim is van, lányom maximum fél nyolcig alszik, és ha nem ébredek fel azonnal a keltésére, újra trambulinnak fog használni a kora reggeli órákban.
Már éppen elfeküdnék ágyamon, már éppen magamra teríteném takarómat, de tekintetem megakad az asztalomon lévő papírkupacon, amit még Hoseok adott oda délután. Egy pillanatra megállok minden mozdulatban, majd egy lemondó sóhajjal mászok ki ágyamból, és leülök az asztalomhoz, hogy azt a pár lapot elrendezzem.

Taehyung POV
Jólesően nyújtom ki az éjszaka elgémberedett végtagjaimat, majd kiszáradt ajkaimat nyelvemmel benedvesítve nyammogok egy sort, miközben pilláimat is lassan nyitogatni kezdem. Hétvége van, szóval bőven ellustálkodhatom a napot. Kiskutyám ezt a pillanatot választja, hogy végigmásszon rajtam, és fejemhez érve sebesen arcomat kezdje nyalogatni, hogy biztosan felkeljek, ezzel lőve a tervemnek, hogy bizony én ma maximum a hűtőig másszak el, ne tovább.
- Neked is jóreggelt, te kis dög - vakarom meg feje tetejét, ő pedig jólesően morran egyet, tenyerembe nyomva aprócska kobakját. Pár percig ellustálkodunk, élvezve az ablakon beszökő meleg napsütést, tudva, hogy mivel már őszre ját az idő, kint hűvösebb van, és a nap se olyan meleg, mint ahogy azt az ágyban fekve érezzük. Ennek ellenére Yeontan kimászik az ágy szélére, majd egy hatalmasat csattanva földet ér, és nyüszögve kezdi el kaparni az ajtót, hogy bizony ő mást is akar csinálni, mint lustálkodni.
Ajkaim közül egy szenvedő sóhaj szökik ki, aztán inább egy lendülettel felülök, és gerincemet is kiropogtatva túrok bele a hajamba, hogy normálisabb állapotban  álljon.
- Tanie, ha tudsz még fél órát várni, ígérem, elmegyünk sétálni - ülök ki az ágy szélére, és lassú léptekkel megkörnyékezem a szekrényemet, majd lassan előszedem mai ruhaösszeállításom, ami hétvége lévén kifullad egy fekete pulcsi és farmer kombóban.
- Még fogat mosok - mutatom fel kutyámnak mutatóujjamat, miszerint egy pillanat, és tényleg indulunk. Miután elvégzem fürdőszobai kötelességeimet is, megkeresem a kutyás szatyrot, amit Jimin hagyott itt aznap, amikor Yeontant is beköltöztette hozzám, és mélyen beletúrok. Ilyen-olyan csörgő játékok, plüssök és rágokák akadnak kezem útjába, amiket a nappali közepére dobálok, így kiskutyám vígan rohangál hol az egyik, hol a másik új játékával, de leginkább egy gyerekmeséből szedett plüsst kezd el nyúzni és dobálni, amitől már liheg.
- Még a nap vége előtt kifárasztod magad - nevetek, majd diadalittasan felkiáltok, mikor végre megtalálom a neki szánt nyakörvet. - Gyere ide szépen!
Amint egyet lépek felé, a kutya megmerevedik, amit először nem tudok mire vélni, de miután még egyet lépek, ő pedig morogva húzódik hátrébb, rájövök, hogy csak játszani akar.
- Kint játszunk, oké? - próbálom elkapni, viszont nincs könnyű dolgom egy ilyen kis mitugrásszal . Már az egész lakáson végigkergettem, mikor végre a konyhában a sarokba szorítva elkapom. - Hülye dög - dörgölöm fejemet bundájába, majd rárakom a nyakörvet, és a nyálas plüsst a kezembe fogva elindulok vele végre valahára sétálni.
Mikor a lakástól nem messze lévő parkba belépek, lecsatolom a pórázt Yeontanról, és a játékát eldobva neki figyelem, ahogy nagy boldogan rohangál a füves területen, a plüsst mindenhova magával cipelve. Leülök a fűbe, onnan figyelem, el ne vesszen, de amikor megrezzen a telefonom, tekintetemet a kütyüre irányítom, mégis, fél szemmel ugyanúgy "fiamat" figyelem.

Anya
Kisfiam!
Gondoltam szólok, hogy két nap múlva felutazunk hozzád, ugyanis az öcsédnek Szöulban lesz versenye, így meglátogatunk téged is. A testvéreid jobban be vannak zsongva, hogy meglátogatunk téged, mintsem a versenytől.

Vigyorom azonnal ajkaimra kúszik, és válaszolok az üzenetre, majd boldogabban figyelem még mindig rohangáló kutyámat.
-Taehyung? - szólal meg egy mély hang a hátam mögül, így mosolyom azonnal lehervad az arcomról, de azért mégis visszaszenvedem, hisz bunkó nem vagyok én se.
- Chanyeol - fordulok meg, hogy a magasabbra nézzek, aki engem figyelve áll a járda szélén. - Szia!
- Mi a helyzet? - lép hozzám közelebb, de nem ér hozzám, amiért hálás vagyok neki, hisz így is teszek egy fél lépést hátrafele. Lehet, hogy Kook beszélt velem, és tényleg nem haragszom rá, de azért a tudat ott motosztkál bennem, kinek a fia is, amiről nem tehet, de az ösztöneim nem hagyják figyelmen kívűl még így se.
- Kihoztam a kutyámat egy kicsit szórakozni - mutatok rá az épp egy mókust ugató szörgolyóra, Chanyeol pedig mosolyogva bólint. - Veled?
- Aranyos - mondja még a kutyára, utána a háta mögé bök, ahol az út széli kávézó előtt mintha Baekhyunt látnám, amint épp két poharat szorongatva vár a zöld lámpára. - Randin vagyok.
- Baekkel? - vigyorgok rá, hisz nyílt titok volt, hogy a két nappal ezelőtti fotózáson az említett első pillantásra beleesett a göndör fürtű férfiba. - Jobban van már?
- Csak egy kis nátha - von vállat mosolyogva az idősebb, de egy pillanat alatt elkomolyodik. - Figyelj, nagyon sajnálom a tegnapit, nem akartam, hogy ilyen rosszul végződjön.
-Nem haragszom, hisz te nem tehetsz róla - simítok végig vállán bíztatásképp.
- Kooknak sikerült megnyugtatnia?
Enyhén elpirulok kérdésén, és zavartan bólogatok. Oh, de még mennyire...
- Örülök. Legalább végre boldog ő is - veregeti meg a vállam, de döbbenetemet látva elneveti magát. - Beszéltem vele tegnap, amikor hazavitten Hyerint, hogy köztünk is minden oké legyen, és akkor mondta.
- Szia, Taehyung! - lép hozzánk Baekhyun mosolyogva, majd átadja az egyik poharat Chanyeolnak. - Tessék, egy Frappuccino.
- Köszi - mosolyog rá a másik. - Örülök, Tae, hogy tudtunk beszélni.
- Én is - mosolygok rájuk, majd elköszönünk egymástól, és ők mennek tovább a randijukra, én pedig a kutyát magamhoz hívom, hogy játsszunk egy pár eldobom-hozd vissza játékot.