Jungkook POV
Fáradtan nyúlok el a kanapén, kihasználva azt a pár percnyi csendet, amit Hyerin altatása után nyerek, míg el nem megyek én is letusolni, hogy aztán a takaróm alá bújva húzzam a lóbőrt egészen reggelig, végül újra az ébresztőm zavarja meg álmaim hadát.
A telefonom pittyegni kezd, én pedig imádkozni kezdek, hogy ne Namjoon keressen, de a képernyőn villogó név inkább csak reményeket kelt bennem.
- Jungkook-ah, van egy nekem jó, számodra már kevésbé jó hírem - szólal meg mindenféle bevezetés nélkül Chanyeol hyung, amin nem tudok nem mosolyogni.
- Féljek?
- Ha úgy érzed, akkor igen - nevet mély hangján. - Tudod, hogy Namjoon nekem is egy jó barátom.
Bólintok, bár hiába nem látja, tudom, hogy némaságomat egy igennek veszi.
- Megengedte, hogy csütörtökön bemehessek a céghez pár modellt fotózni. Szóval, együtt fogunk lógni a cégnél. Na mit szólsz?
Hangjából ítélve tudom, hogy egy ezer wattos vigyorral várja a válaszom, és nem is váratom meg vele.
- Alig várom, hyung - nevetek én is, hisz rég dolgoztam már együtt vele.
- Szóval legkésőbb szerda estig küldd el kérlek a beosztást, hogy legalább hangyányi fogalmam legyen róla.
Miután sikeresen mindent megbeszélünk, kinyomom hyungomat, és egy fáradt nyöszörgés kíséretében csúszok lejjebb a kényelmes párnákon.
Már majdnem elalszok, de egy olyan ötlet fogalmazódik meg bennem, amire azonnal kipattannak szemeim.
Ha Namjoon Chanyeolnak így megenged egy napot, akkor nekem is engedne? Főleg, hogy egy olyan szépséget csalogatnék be a céghez, akár csak egy napra, mint Kim Taehyung?

- Menj szépen játszani, bogaram. Délután jövünk érted Hoseok hyungal, oké? - adok egy apró puszit izgő-mozgó lányom homlokára, majd meg se várva, hogy rendesen elköszönjek már szalad is be a kis barátaihoz, akikkel azonnal leül barbiezni az egyik sarokba.
- Hát, el kell szomorítsalak, hogy annyira már nem is érdekled őt. Lecserélt - nevet Tae az ajtóból végignézve a jelenetet, miközben a többi gyereket tereli be a csoportba.
Vigyorogva megrázom a fejemet, úgy nézek rá az idősebbre, ő pedig kissé lehajtva a fejét mosolyodik el halványan, szinte már zavarba jőve. Vigyorom nekem is csak egy mosolyra szelidűl, és nem törődve Taehyung zavarával és az én kalapáló szívemmel közelebb lépek hozzá, hogy óvatosan megveregessem vállát, mintha nem lenne több köztünk puszta laza barátságnál.
- Délután jövünk, hyung. Addig fáraszd ki ezt a csirkefogót!
- Meglesz, ne aggódj.
Még egy mosolyt villantok rá, amit szintén viszonoz, majd elindulok kifele, ugyanis olyan nagy szerencsém van, hogy nem elég, hogy legjobb barátommal együtt kezdek és végzek, de ma ő lesz a modellem is. Úgy ahogy csütörtökön is ő lesz. Chanyeolnak Nam beosztotta Baekhyunt, szóval ő is meg van oldva aznapra.
- Hellóka nyalóka - ugrik be az anyósülésre Hoseok, amit én csak egy fintorral jutalmazok.
- Ez nagyon nyomorék volt. Még egyszer ezt mondod, és kiraklak a sarokra.
- Olyan negatív vagy - fonja össze a karjait mellkasa előtt, miután sikeresen bekötötte magát, és arcát is felfújja a hatás kedvéért, amit én természetesen nem tudok komolyan venni, így csak megforgatva szemeimet indulok el újra mostmár végleges célunkig, a cégig.

Hangosan felszisszenek, ahogy Hoseok kizökken a pózból, amibe épp csak pár pillanatra kaptam el, ugyanis mondandóm miatt csípőre vágja kezeit, és még beállított hajába is beletúr, ezzel a fodrászból is kihúzva egy kiáltást, aki azonnal összeszedve cuccait rohan a modellhez, de a férfi mit se törődik vele.
- Hogy mondod?
- Taehyungot behoznám csütörtökön egy fotózásra.
- Szerinted beleegyezik? Nem olyannak tűnik, mint akit érdekel ez a szakma. 
- Egy napba senki nem hal bele - rántok vállat, és miután a fodrász végzett, a modellemet visszaállítom eredeti pozíciójába, hogy beszéd közben azért a munkával is haladjunk.
- Mindig kitalálsz valamit. Te nem tudnál néha kicsit unatkozni is? - intésemre Hoseok újabb pózt vesz fel, és további képeket lövök róla, hogy biztosan elegendő választék legyen a cég leghíresebb arcából.
- Úgyis elérem, hogy kamera elé álljon - vigyorgok ördögien, és egy újabbat intek.
Fél négyig meg se állunk, ami leginkább Hoseokon látszik. Az idősebb kicsit megviselten néz ki, mivel ha vagy hetvenszer nem öltözött át, akkor egyszer se, ráadásnak pedig az egyik új stylist leöntötte teával, szóval pluszban még egyszer át kellett vedlenie ruháit.
- Ma még nálam maradsz, vagy haza vigyelek? - ülök be a vezetői oldalra, míg fáradt barátom nehéz léptekkel közelíti meg drága autómat.
- Ha nem baj, még maradnék. Nem szeretek egyedül lenni, az én lakásomban meg magamon kívül nincs más.
- Megértelek. Szerezhetnél már valakit magad mellé. - paskolom meg hozzám közelebb eső combját,  mire ő csak egy fintorral ajkain reagál.
- Minek? Mindenki úgyis csak a pénzt és a hírnevet látja bennem.
Kijelentésén csak hümmögök, hisz igaza van valamilyen szinten, érthető módon, de biztos van egy valaki, akinek nem az az első dolga Hoseokkal, hogy megkérdezze mennyi van a fiú számláján, és nem kér drága holmikat, csak mert szegény srác megteheti.
- Meg amúgy is. Van valaki, aki szeret, és nem a pénzem miatt. - mosolyodik el szélesen, mikor már az óvoda folyosóján baktatunk.
- Mégis ki? -ráncolom össze szemöldököm, pont amikor megállunk lányom csoportjának ajtaja előtt, a faajtó pedig ebben a pillanatban kicsapódik, és gyerekek hada rohamozza meg a folyosót.
- Hoseok oppa! - rohan lányom azonnal az említett felé, míg a férfi széttárva karjait guggol le a csöppségemhez, hogy szorosan magához ölelje.
- Hát ez a kis tünemény - ad egy hatalmas cuppanóst lányom arcára, aki ezt csak nevetve tűri tőle.
Leintve őket lépek az újfent ajtóban ácsorgó Taehyunghoz, ki mit sem sejtve figyeli az utolsó pár kölköt, kik még a csoportban pakolják össze a játékokat.
- Helló - szólítom meg óvatosan, de mind hiába, Taehyung a szívéhez kapva kezét néz rám nagy szemekkel.
- Megijesztettél - fújja ki az eddig bent tartott levegőt, majd rendezve vonásait mosolyog rám, ezidőben orcájára egy halvány pír szökik. - Miben segíthetek?
- Hyung, szertnék egy szívességet kérni tőled - harapom be félve alsó ajkamat, míg az ő szemei kíváncsian csillognak. - Tudod, hogy fotós vagyok, ugye?
Határozottan bólint, ami számomra pozitívum.
- Elgondolkodtál valaha, hogy modell legyél? Akár csak egy napra is? Mindenki elgondolkodik rajta egyszer...
- Nem vagyok fotogén, szóval ezt ne is erőltessük. Nem szeretnék ebbe benne lenni - szólal meg már kevésbé derűsen, mint azelőtt, de ennyi nem riaszt el.
- Csak csütörtökön, egy napra, kérlek! - nézek rá kiskutya szemekkel, de ő hajthatatlan.
- Nem szeretnék - hangja már kissé erélyes, de nem üti még meg egy dühös ember szintjét.
- Hyung, kérlek. Hm? - lépek kicsit közelebb hozzá, amire teljesen belepirul. - Csak egyetlen egyszer. Utána soha többet nem kérlek meg rá. Na?
Hyungom inkább összeszorítja szemeit, és mélyeket lélegzik, mint aki nagyon mérlegeli a dolgot és a helyzetet.
- Csak egyetlen egyszer, értve?
- Igen! - leszek egy pillanat alatt izgatott, és nagy hévemben még az idősebb vékonyka testét is magamhoz szorítom egy pillanatra.
- Apa, megyünk? - hallom meg lányom hangját a hátam mögül, ezért boldogan ellépek Taehyungtól, és hátat fordítva neki kiveszem lányomat barátom karjaiból, hogy végre egy újabb hosszú nap elteltével elindulhassunk haza.