- 2017. július 3. hétfő. - szokásosan a sápadt, megnyúlt, beesett arca tárult a kamera elé. Rövidujjú pólójából kilátszódott a hófehér, vékony karja. Törökülésben ült, ölében Jimin párnáját szorongatta. - Fogalmam sincs, hogy mikor látlak újra. - vágott bele a témába, semmilyen keret nélkül. - Nem tudom, hogy mikor érezhetem újra az illatod, vagy mikor foghatom meg a kezed, de azt tudom, hogy minden erőmmel csak rád és a hollétedre koncentrálok hetek óta, amint van egy kis szabadidőm téged kereslek, hiába kell minden alkalommal csalódnom. Látni foglak, mert tudom, hogy még élsz, itt vagy az országban, ebben a városban. Bármikor készen állok arra, hogy tudjalak fogadni. Mindig készítek egy kancsó szilvateát, amit leteszek az éjjeliszekrényemre, a te helyeden mindig megágyazok és várom, hogy újra befeküdj mellém, a napodról mesélj, a mellkasomra hajtsd a fejed, az ujjaimmal játszadozz és a karomba kapaszkodj. Várom, mert tudom, hogy megtalálnak téged. - hirtelen mondta ki ezeket a szavakat, egyből megbánta őket. - Vagy nem leszel meg. Szörnyű vagyok, hogy hagytam, hogy elmenj. Nem tudom, hogy mi van veled most. Szörnyen hiányzol, és úgy érzem, ahogy telnek a napok, egyre kevesebb esély van arra, hogy élve megleljenek. Csak reménykedni tudok, hogy még élsz, de már három hete semmi életjelet nem adtál magad felől. Szeretnék reálisan gondolkodni, de az a hatalmas űr, ami jelenleg bennem tátong, valahogy nem hagyja meg az ép gondolataim. - a másik véglet következett, váratlan gyorsasággal változott át a szövege a reményteljestől a reményvesztettig. - Nem tudom, hogy mit gondoljak, nem akarom beleélni magam, de mégis olyan boldog lennék, ha.. - a mondatát telefonja spontán felrezzenése szakította ketté, minden figyelme a képernyőre szegeződött. Csak egy nevet tudott kiolvasni, egyből fogadta a hívást. Ijedten meredt maga elé, miközben a vonal másik végéből hallatszódó női hangot hallgatta. Felállt, majd gyors mozdulatokkal kikapcsolta a kamerát, kiviharzott a szobából, szemeiből a könny fékezhetetlen sebességgel tört utat magának.

<szerk>

utolsó előtti rész, mit gondoltok? mi lehet a vége? találgassatok, kíváncsi vagyok.
hamarosan jelentkezem

—m