Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

tizedik kazetta

- 2017. július 2. vasárnap. - unottan sóhajtott. Nem azt unta, hogy videófelvételeket készít, sokkal inkább az okát rühellte. Szülei viszont támogatták benne, hiába nem lehetett látni a javulást. - Tegnap éjszaka jutott eszembe, hogy nem beszéltem neked a kezdetekről. Vagyis arról a történetről, amikor mi megismertük egymást. Pedig igazán érdekes. - mintha nem tudnák mindketten a történetüket. - Ugyanabba a gimnáziumba kerültünk, és a padtársam lettél. Azzal kezdted a napod, hogy véletlen leöntöttél a teáddal. - felkuncogott, amikor újra maga előtt látta Jimin vörös arcát. - Később viszont azt mondtad, hogy direkt csináltad, mert nagyon ridegen viselkedtem veled. Sokáig alig tudtunk egymásra nézni, csendben dúlt közöttünk a harc. - jólesően felsóhajtott, jó emlékként él benne a gimnázium első féléve. - Aztán párokat kellett választanunk egy feladat megoldásához, de mivel téged a hiperaktívságod, engem meg az érdektelenségem miatt nem kedveltek, ezért együtt kellett dolgoznunk. - magát nyugtázva bólogatott lassan. - Utána minden nagyon gyorsan történt, alig tudtuk felfogni a történéseket, de már együtt jártunk el mindenhova és teljesen egybe voltunk nőve. - mosolya ugyanúgy ott díszelgett az arcán. - Fogalmam sincs, hogy a szüleim mikor tudták meg, hogy mi egy párt alkotunk, sosem volt téma. - tarkójához nyúlt hirtelen. - Talán maguktól rájöttek, mikor már ötödjére megláttak minket egymás mellett aludni.. - felnevetett. Ez elég nyilvánvaló volt, viszont sosem gondolt bele. - A szüleid elfogadtak minket, de sosem nézték jó szemmel a kapcsolatunkat, emiatt sokszor vesztél össze velük nálunk megtalálva a vígaszt. - hangja kimértté vált, mikor eszébe jutott az a megannyi alkalom, mikor Jimin sírva zörgött az éjszaka közepén az ajtón, mert összekapott a szüleivel. Nagyon sajnálta, de Jimin sosem akart erről sokat beszélni. - Sajnálom, hogy nem szerettek engem a szüleid, azt hiszem, hogy nem tettelek boldoggá sosem. - elhallgatott pár pillanatra. - Jimin, nekem most mennem kell, ne haragudj - kapkodva tekintett hol az órájára, hol a kamerába. - Szeretlek - mondta, majd kikapcsolta a készüléket. Aznap az édesanyjának kellett segítenie, de teljesen kifelejtette.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro