tizedik kazetta
- 2017. július 2. vasárnap. - unottan sóhajtott. Nem azt unta, hogy videófelvételeket készít, sokkal inkább az okát rühellte. Szülei viszont támogatták benne, hiába nem lehetett látni a javulást. - Tegnap éjszaka jutott eszembe, hogy nem beszéltem neked a kezdetekről. Vagyis arról a történetről, amikor mi megismertük egymást. Pedig igazán érdekes. - mintha nem tudnák mindketten a történetüket. - Ugyanabba a gimnáziumba kerültünk, és a padtársam lettél. Azzal kezdted a napod, hogy véletlen leöntöttél a teáddal. - felkuncogott, amikor újra maga előtt látta Jimin vörös arcát. - Később viszont azt mondtad, hogy direkt csináltad, mert nagyon ridegen viselkedtem veled. Sokáig alig tudtunk egymásra nézni, csendben dúlt közöttünk a harc. - jólesően felsóhajtott, jó emlékként él benne a gimnázium első féléve. - Aztán párokat kellett választanunk egy feladat megoldásához, de mivel téged a hiperaktívságod, engem meg az érdektelenségem miatt nem kedveltek, ezért együtt kellett dolgoznunk. - magát nyugtázva bólogatott lassan. - Utána minden nagyon gyorsan történt, alig tudtuk felfogni a történéseket, de már együtt jártunk el mindenhova és teljesen egybe voltunk nőve. - mosolya ugyanúgy ott díszelgett az arcán. - Fogalmam sincs, hogy a szüleim mikor tudták meg, hogy mi egy párt alkotunk, sosem volt téma. - tarkójához nyúlt hirtelen. - Talán maguktól rájöttek, mikor már ötödjére megláttak minket egymás mellett aludni.. - felnevetett. Ez elég nyilvánvaló volt, viszont sosem gondolt bele. - A szüleid elfogadtak minket, de sosem nézték jó szemmel a kapcsolatunkat, emiatt sokszor vesztél össze velük nálunk megtalálva a vígaszt. - hangja kimértté vált, mikor eszébe jutott az a megannyi alkalom, mikor Jimin sírva zörgött az éjszaka közepén az ajtón, mert összekapott a szüleivel. Nagyon sajnálta, de Jimin sosem akart erről sokat beszélni. - Sajnálom, hogy nem szerettek engem a szüleid, azt hiszem, hogy nem tettelek boldoggá sosem. - elhallgatott pár pillanatra. - Jimin, nekem most mennem kell, ne haragudj - kapkodva tekintett hol az órájára, hol a kamerába. - Szeretlek - mondta, majd kikapcsolta a készüléket. Aznap az édesanyjának kellett segítenie, de teljesen kifelejtette.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro