- 2017. június 27. kedd. - kifújta a levegőt, majd egy mosolyt erőltetve sovány, halvány arcán állt neki az ötödik felvételnek. - Ma volt az évzáró.  Mindenki tudja, hogy mi történt veled. Azt hittem, hogy csak az évfolyam és a tanári kar tudja, de már az egész iskolát körbejárta a hír. Lehet, hogy így nagyobb az esély arra, hogy megtaláljunk téged. - szemei csillogtak a reménytől. - Igazából még mindig nem akarom elhinni, hogy nem vagy itt. Ugyanúgy cselekszem, mintha te is itt lennél velem. Fogalmam sincs Jimin, hogy hol járhatsz, de megőrjít a tudat, hogy nem tudunk felőled semmit sem. Egyszerűen képtelen vagyok nem rossz dolgokra gondolni. Azt akarom, hogy itt legyél velem, hogy az ölembe hajtsd a fejed, hogy arról mesélj, milyen öregasszony beszélt hozzád azon az úton, ami hozzám vezetett. Vagy csak légy életben. Légy egészséges, boldog, és sose sírj. Remélem, hogy nem esett semmi bajod távolléted során. Az sem érdekel, ha nem vagy már szerelmes belém, vagy mindennél jobban gyűlölsz, én csak annyit kérek, hogy életben légy. - könnyei patakokban szántották fel sápadt arcbőrét, állán összegyűlve estek le papucsa anyagára. - Fogalmam sincs, hogy mit higgyek már. - durva mozdulattal itatta fel könnyét, remegő ajkakkal bámult nedves ingujjára. - Kétségbe vagyok esve, minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljalak. Kezdek elfáradni Jimin, de az irántad érzett szerelmem erőt ad nekem. - hirtelen mozdulattal felállt, majd úgy nyomta meg a kamerán a gombot, hogy a felvétel is belerezdült.

<szerk>

helóka! kíváncsi vagyok a véleményetekre a történettel kapcsolatban, illetve a végéről elképzelt gondolataitok is érdekelnek.
hamarosan jelentkezem

—m