- 2017. július 1. szombat. - szemei vörösek voltak, ajkain sebek jelentek meg, amiket aznap éjjel ejtett magán. - Hamarosan évfordulónk lesz. Igazából azt szeretném hinni, hogy elszöktél, hogy majd meg tudj lepni azon a napon azzal, hogy visszajössz. - legszívesebben visszavonta azt, amit pár másodperccel ezelőtt kimondott, hiszen gyerekesnek hangzott. - Emlékszem, hogy egy évvel ezelőtt ezen a napon az volt, hogy átjössz hozzám megnézni a legújabb komédiákat, de neked dolgod volt, ezért lemondtad. Azzal nyugtattam magam, hogy majd máskor bepótoljuk, ezért szívesen fogadtam el a szomszéd lány meghívását egy teára, hiszen aznap délután szabad voltam. Tudtam, hogy az a lány tetőtől-talpig belém volt zúgva, de fogalma sem volt arról, hogy veled alkottam egy párt. Nem akartam megbántani, így elfogadtam a meghívását, viszont próbáltam ő megakadályozni abban, hogy bármifajta hamis gondolatot nevelgessen magában. Rosszul tettem, hogy elmentem arra a találkára. Minden barátinak hatott. Éppen a leendőbeli iskolájáról beszélt, amikor a tiédhez hasonló alakot láttam meg az üvegablakon túl. Minket nézett már egy ideje, bámulása lyukat égetett bennem. Oda kellett pillantanom, majd miután összetalálkozott a tekintetünk, te velőtrázó gyorsasággal tűntél el látókörömből. Kivettem párezer wont a pénztárcámból, a lányt elárasztottam heves bocsánatkérésekkel, majd kiszaladtam az ajtón és elkezdtem utánad rohanni. - kicsit felnevetett, mert elképzelte az egész helyzetet, és nagyon viccesnek találta magát. - Sokáig kergettelek, mire végül megadtad magad egy zsákutcába kellős közepén. Felémfordultál, majd abban a pillanatban kitört belőled a zokogás. Féltékeny voltál, mivel téged abba a teaházba sosem vittelek el. Mellkasomra borultál, úgy sírtál tovább. - Yoongi elpirult. Imádnivalónak találta a piros, sírástól pufók arcú Jimint, aki éppen új pólóját áztatta el sós könnyeivel. - Azt mondtad, hogy tudod, hogy megcsallak, és csak azért mondtad le az aznap estét, hogy engem tudj megfigyelni. Azokban az időkben észrevetted, hogy a szomszéd mindig furán néz rám, és mindent megtett azért, hogy hozzászóljak, így fellépett benned a gyanú, miszerint a szomszéd lánnyal csallak, hiába vagyok meleg. - elnevette magát, akkor is, amikor ezt először hallotta Jimin szájából. - Hiába akartam magyarázkodni, te nem hittél nekem, így a bánatod fénysebességgel váltott át dühbe, amit a mellkasom folytonos ütésével fejeztél ki. - megtörölgette vöröses szemeit. - Aranyos voltál, és tudtam, hogy azért voltál féltékeny, mert szeretsz. Azok után sokkal óvatosabb és lágyabb voltam veled, hogy minden rossz gondolattól megóvjalak. - a párnát az arcához szorította és úgy szagolt bele, mert már kezdett eltűnni belőle szerelme bódító illata.

-m