hatodik kazetta
- 2017. június 28. szerda. - kint ült a füvön. Meleg volt aznap, sok bárányfelhő közlekedett az égbolton, a szél enyhe fuvallatként jutott be ruhája alá. Törökülésben ült, ölében egy kék párna volt. Amikor Jimin ott aludt náluk, akkor mindig kisajátította azt a párnát, viszont végül minden alkalommal Yoongi mellkasán aludt el. - A szünet első napja. A szünet első napja nélküled. A szünet első napja nélküled, egyedül. - szomorú görbület szállta meg arcát, ami levakarhatatlannak bizonyult. - Remélem látod a sok felhőt. - a feje felé mutatott. - Régebben azt mondtad, hogy a felhőkön házak vannak, és mindenképpen látni akarod őket. Azt is hozzátetted, hogy oda akarsz költözni velem. Felhőfiúkat és felhőlányokat nevelnénk, felhőcicáink lennének, ugyanis mindketten allergiásak vagyunk a kutyaszőrre. - nevetgélt ezen az emléken, Jimint a Nap óvatosan világította meg, és akkor nagyon szerették egymást. - Még a felhőkutyáéra is. - nevetése halk kuncogássá csitult. - Tudtam, hogy nem gondoltad komolyan, de annyira angyali voltál, hogy legszívesebben örökre elzártalak volna minden rossztól. - itt abbahagyta a kuncogást is. - Úgy látszik, hogy ez nem sikerült. - komor tekintettel meredt a kamerába, ez ment hosszú percekig. Újra az a reggel jutott eszébe, ahol álmosan kelt, viszont minden álom kiment a szeméből, mikor szerelme hűlt helyét találta csak maga mellett. Ijedten letántorgott a földszintre, és ott találta Jimin ruháit, akkor megnyugodott, viszont fúrta az oldalát a kíváncsiság a fiú holléte felől, így bejárta az összes szobát, kiment az udvarra, a kertbe, majd az utcára is. Szüleit tárcsázta, de ők sem tudtak semmit sem Jiminről. Utána barátja szüleihez ment, ezzel pánikot keltve közöttük kora reggel. Jimin minden dolgát Yoongiéknál hagyta, így teljesen képtelennek bizonyult az, hogy elszökött volna.
Nem akarták az ördögöt a falra festeni, de a legésszerűbb opció az volt, hogy Jimint elrabolták. De kik? Hogyan? Mikor? Miért? Választ akartak, azonnal. - H-ha visszajössz, felköltözhetünk a felhőkbe. - megköszörülte a torkát. - De lehet, hogy te ezt már megtetted. - elhallgatott, majd fájdalmas percek következtek azzal kezdve, hogy Yoongi farkasszemet nézett a kamerával.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro