◀A turné kezdete előtti éjszaka▶

Este hat óra körül a konyhában ültem, és kávét ittam, mivel este nem hiszem hogy fogok aludni. Chris konyhája olyan volt, mint amikor itt hagytam. A narancssárga, lemenő nap besütött az ablakon, a lehúzott redőnyön keresztül, így mindenhol sárgás pöttyök voltak. Szőke, immár rövid hajam hullámokban omlott a vállamra, mivel amikor levágattam, és ilyen hosszúságúra hagytam, sokkal jobban hullámosodik. Chris azt mondta, hogy jobban áll mint a régi. Bár ezt lehet hogy csak azért mondta, hogy ne kelljen érezzem magamat rosszul.

Amikor visszajöttem ide, mivel a szüleim megengedték, hosszas harcolás után, akkor mindneki kedvesen fogadott, és tartottunk egy zárt körű 17. születésnapot. Itt volt Daniella, Hannah, Manu, és Manu új barátnője. Emellett Crawford, Karisma, és Kirsten. Igazából nálunk gyűltünk össze, és csak simán pizzáztunk, tortáztunk, pezsgőztünk, tele volt minden lufival és konfettivel, emellett Chris sütit is sütött. Igen, jól halljátok. Chris sütit sütött nekem, a két kezével. Nem mondtam neki, hogy nagy valószínűséggel kihagyta a sütőport, hanem mosolyogva ettem az amúgy borzalmas csokis sütijéből. Az ajándék gyűrűjét mindig hordom, minden egyes nap.

És most itt tartunk. Én fejvesztve rohangálok a házban, nehogy valamit itthon felejtsek a 6 hónapos turnéra. Chris beküldte a menedzserének és a lemezkiadó cégének a dalszövegeimet, ahonnan kaptam egy szép hosszú visszajelzést:
Kedves Szécsi Lorina!
Ezennel ebben a levélben tájékoztatjuk Önt arról, hogy sikeresen eljutottak hozzánk a dalszövegei, amiket megnéztünk, lektoráltunk, lepróbáltuk. Hivatalosan is köszöntjük köreinkben Christian Josiah Kirk Collins dalszerzőjeként. A részleteket későbbiekben személyesen megtárgyaljuk, mint például ár, helyszín, elvárások, feladatok, és további fontos adatok.
Tisztelettel: Xenius stúdió

Tehát ezek után hivatalosan is Chris dalszerzője lettem. Most pedig tényleg már ott tartok, hogy hamarosan turné. Pár óra múlva indulunk. Több bőröndöt is viszek, emellett utazótáskákat, meg kisebb hátitáskákat. Szeretném, hogy minden rendben legyen.
Ha minden igaz, Chrisnek nem lesz rendes turnébusza, hanem egy lakókocsi, ami ha azt vesszük, sokkal jobb. Természetesen én is vele leszek, és mivel ez ilyen dupla-lakókocsi, ezért az egyik részében leszünk mi, a másikban pedig a menedszere és a takarító (nem tudom minek).
Ma délelőtt már elbúcsúztam Elláéktól, akik a lelkemre kötötték, hogy hívjam őket ahányszor csak tudom. Chris abban a pillanatban szökkelt le a lépcsőn, amikor én a konyha felé igyekeztem. A szőkeségem utánam szaladt, a derekamnál fogva felkapott, és megpörgötett hátulról. Én sikítva kapálóztam, hogy tegyen le, és közben nevettem. Amikor letett, annyira szédültem, hogy majdnem eldőltem oldalra, mint egy krumpliszsák, de Chris hála istennek megtartott. Természetesen ügyelt arra, hogy a csuklóimra vigyázzon, ugyanis amiatt még mindig magát hibáztatja, bármennyire is mondom neki hogy nem ő a hibás. De hát amilyen makacs...

- Elpakoltál mindent Cica? - kérdezte Chris a szemembe nézve, miközben lazán a hajába túrt. Szőkésbarna tincsei kócosan meredeztek mindenfelé.

- Persze - mondtam neki mosolyogva, mivel most tényleg úgy éreztem hogy mindent eltettem.

- Akkor gyere - mondta, majd megfogta a kezemet, és az ajtó felé kezdett húzni.

- Hova megyünk?

- Meglepetés. Legyen elég egyelőre annyi, hogy sétálni - nevetett fel, majd felhúzta a cipőjét, ahogy én is. Egy vékony kabátot magamra kaptam, és kiléptünk az ajtón. Chris meleg kezei az én kezemre kulcsolódtak, és egymás mellett sétáltunk San Francisco utcáin. Annyira hiányzott, hogy itt legyek, hogy most a szívemet ismerős melegség töltötte el. Itthon vagyok. Csak az otthon nem San Franciscot jelenti. De nem ám. Az otthonom Christian Collins.

- Játszunk? - kérdezte Chris, majd rám nézett. Az a gyermeki mosoly, ami az ajkán volt, megdobogtatta a szívemet. A levegő már hűvösebb volt, hisz már október elejét tapostuk.

- Persze - néztem a zölden csillogó szemeibe.

- Oké, akkor legyen az "inkábbos" játék! - mondta, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá - Tudod, amikor mondok két dolgot, hogy inkább ez vagy inkább az, és választanod kell.

- Ja, megvan. Vettem főnök. Te kezdesz!

- Oké Cica. Inkább eltölténél egy hónapot a víz alatt tengeralattjáróban, vagy szintén 1 hónapot egy felhőkarcoló tetején egy hotelben? - nézett rám őszinte érdeklődéssel a szemében.

- Felhőkarcoló, egyértelműen.  Én jövök. Fekete vagy inkább fehér? - kérdeztem, és tudtam, hogy erre mi lenne az én válaszom. Mégpedig a fehér.

- Fekete - mondta Chris mosolyogva.

- Okés, te jössz - löktem oldalba finoman.

A következő percben megállt, ezzel engem is megállítva. Egymással szemben álltunk, a lemenő nap halvány fényében.

- Ha visszamennél az időben, inkább felszállnál arra a gépre, vagy választanál egy másik járatot, tudva, hogy mi minden vár rád? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. Tudom melyik gépre gondol. Amikor megszöktem a világ fájdalmai elől.

Közelebb léptem hozzá, és a tarkójánál fogva magamhoz húztam. Először lágyan puszilgattuk egymás arcát és száját, majd amikor nem bírtuk tovább, egy forró csókban találkoztunk. Nyelve és nedves ajka újra életre keltett, ahogy úgy csókolt, mintha csak én lennék egyedül a világon. Sokszor az ajkamba harapott, mire én is. Halk nyögéseket hallattunk, miközben még mindig csókoltam, kezemet a hajában tartva. Egy jó pár perc után lihegve szakadtunk el egymástól. Chris duzzadt ajkaira néztem, és muszáj volt még egy utolsó puszit nyomnom rá, és egy picit bele is haraptam.

- Chris, szeretlek. Ha megint ugyanott lennénk, akkor is felszállnék a gépre. Újra és újra - mondtam, majd tovább sétáltunk.

Pár perc múlva egy ismerős ajtónál álltunk meg.

- Chris, innen ki lettünk tiltva. Nem mehetünk vissza - ragadtam le a kávézóm ajtajánál.

- De. Mert van egy csodálatos barátod, aki elintézte, hogy még egyszer visszamehessünk, sőt, többször is - mondta, mire visítva a nyakába ugrottam.

- Köszönöm köszönöm köszönöm!!!

- Nincs mit Cica, de most befelé - mondta, majd előre engedett.

Mosolyogva léptem be a jól ismert helységbe, ahol a kávé aromája mindn szegletet betöltött, és a fa bútorok hatása elérte a kívánt reakciót. Chrissel leültünk egy elrejtett részre, és csak beszélgettünk, ettünk, ittunk. 2 óra múlva hazaindultunk, hogy aludjunk egy kicsit a turné előtt. Fáradtan dőltünk be az ágyba. Én Chrishez bújtam, ő pedig átkarolt.

- Szeretlek - suttogtam a fülébe, mire elmosolyodott.

- Én is szeretlek Cica - motyogta, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Még jobban átkarolt, és az én szemeim is kezdtek lecsukódni. Még mielőtt teljesen elnyelt volna az álmok világa, Chris suttogott valamit, amit csak nehezen tudtam megérteni.

- Nehéz dolgunk lesz, előre is bocsánat mindenért.

Nagyon nem értettem, hogy ez mi akar lenni, de inkább lehunytam a szemem, és belefulladtam az álmaim tengerébe.

_________________________________________
És akkor itt is lennék a második évad első részével :) remélem tetszeni fog nektek, mert azt láttam, hogy a múltkori fejezethez kevesebben írtatok mint szoktatok 😉😨 ÉS ITT A NYÁR❤❤❤❤ legyetek jók, olvassatok sokat, jönnek az új részek ide is💞💞
Xx Lilla