~~~~~~~~~~~~~~Katina~~~~~~~~~~~~~~~

-Szép munka volt!-kiáltotta el magát All Might mindenkihez szólva egyszerre-Midorya fiamon kívül senki nem szerzett súlyos sérüléseket. Komolyan vettétek a feladatot! Remek munkát végeztetek az első edzésen!
-Aizawa-sensei órája után egy ilyen normális jellegű óra kész felüdülés-tette hozzá Asui felemelve a kezét, mire mindenki egy emberként bólogatni kezdett megerősítve, én pedig felnevettem.
-Normális jellegű? Hol élsz?-húztam fel a szemöldököm karba tett kézzel.
-Miért te?-kérdezett vissza Mel hasonló stílusban-Roxfort? Mégis min akarsz most fennakadni?
-Jó, jó csak úgy megjegyeztem, hogy...
-Normális jellegű órákat is tarthatunk!-kiáltotta el magát ekkor lelkesen All Might-Nos, meg kell néznem Midorya-fiam eredményeit. Öltözzetek át és menjetek a terembe-mondta az utolsó mondatot már futás közben.
-Hm. Ez furcsa, nem gondoljátok?-fordultam Mel és Kay felé.
-Mi? Az, hogy aggódik a diákja miatt?-kérdezett vissza Kay értetlenül.
-Nem-ráztam meg a fejem-Csak az, hogy ilyen sietősen távozott.
-Szerintem nincs ebben semmi furcsa-vonta meg a vállát Mel elindulva befelé.-Héj, arra a foszlányra gondolsz amit elkaptam a minap a gondolatai között?-kérdezte hirtelen megvilágosodva.
-Uhum. Éppen ezért ennek én most  utána is járok-indultam meg a gyengélkedő felé.
-Héj várjál már!-szólt utánam Kaylee felhábrodva-Veledt tartok-lépett mellém.
-Na ne csináljátok-háborodott fel Melina is-Nem hallottátok, hogy mit mondott? Öltözzünk át és menjünk vissza a terembe.
-Najó, de én is kíváncsi vagyok Midorya állapotára. A kis bomba jól ellátta a baját.-vitatkoztam.
-Hm tényleg. Kérdezni is akartam, hogy szerintetek neki mi a baja?-vetette fel Kaylee
-Felsőbbrendűnek gondolja magát, nincs ebben semmi mitikus.-válaszoltam megvonva a vállam.
-Kit érdekel? Héj ne terelj-bökött rám Melina, mire pimaszul elvigyorodtam.-Ó istenem miért kell nektek mindíg a baj után menni?-emelte az ég felé a tekintetét.
-Nem tudom, de te miért jössz velünk, ha ennyire zavar?-kérdeztem még mindíg pimaszul vigyorogva, ahogy megálltunk a gyengélkedő ajtaja előtt.
-Mert kell egy épeszű ember a társaságba, aki legalább valamennyire moderál titeket.-felelte diplomatikusan, a selymes ruhája hosszú, krémszínű ujja csak úgy suhant utána. Igazán méltóságteljes jelenség, ahogy mindíg, habár van benne valami túlontúl kislányos is. Nem tudom megfogalmazni, de mindíg így érzem.
-Na jólvan Ms.Moderátor. Itt is vagyunk, megint a baj kellős közepén-állapította meg Kaylee lazán
-Itt bizony-bólintottam, majd azzal a lendülettel kopogás nélkül vágtam ki az ápoló ajtaját, ám a vigyor lefagyott az arcomról.-Ó-tettem hozzá, majd azzal a lendülettel be is basztam az ajtót.-Ezt ömm... Ti is láttátok?-néztem körbe meglepetten lebiggyesztve az államat.
-Nyilvánvalóan, nem vagyunk vakok Katie-felelte Kaylee tettetett könnyedséggel, de látszott rajta, hogy ugyanolyan döbbent mint mi.-De vajon mit jelent az, hogy átadta az erejét?
-Nem tudom, de nekem ez már gyanús volt.-felelte nyugodtan Melie miközben kecsesen felemelte az ökölbe szorított kezét és hármat koppantott finoman az ajtón.
-Nyilván az volt, én is amiatt jöttem ide, amit mondtál nekem.
-Mi?-fordult Kaylee felénk, megemelve a hangját, ám már nem kapott választ, ugyanis az ajtó gyorsan, résnyire kinyílt.
-Gyertek be. Siessetek!-kezdte egy erőtlen hang.
-Kicsit késő már kopogni, nem gondoljátok?-kérdezte Recovery Girl miután az ajtó bezárult mögöttünk.
-Igen, elnézést kérek az unokatestvérem modortalanságáért-pukedlizett egy bájos mosoly kíséretében Mel.
-Miért néz ki úgy mint egy élőhalott?-fordultam hirtelen All Might felé a dolgok közepébe vágva.
-És mit jelent az, hogy átadta neki az erejét?-támadta le Kaylee is.
-Héj héj. Álljunk csak meg. Erről nektek nem szabad tudnotok.-mentegetőzött de mi nem tágítottunk. A tanár úr zavarában ide-oda kapkodta a tekintetét, mivel én végig pislogás nélkül bámultam rá.
-Ugyanmár. Már így is tudjuk, hogy valami nem stimmel.-kezdtem magyarázni.-És mi nem akármilyen gyerekek vagyunk. Jogom van tudni és megtudom amit tudni akarok. Így vagy úgy-vontam meg a vállam könnyedén, pimaszul elmosolyodva.
-Igen, igen-sóhajtott erőtlen hangján All Might, köhintett egyet és leült.-Tudjuk kiknek a gyerekei vagytok.-intett le fáradtan
-És a szüleinktől már tudunk a One for all-ról. Nos tehát. Arról van itt most szó?-tettem várakozón csípőre a kezem.
-Ám legyen.-adta be a derekát, mivel mindhárman mozdulatlanul vártunk a magyarázatra.-de meg kell fogadnotok, hogy nem mondjátok el senkinek. Az információ még nem publikus.-nézett végig rajtunk.
-Ugyan. Már miért mondanánk el bárkinek is?-tártam szét a karom lazán
-Komolyan mondom. A sérülésem és ez a formám ismert a U.A. tanárai és a profi hősök bizonyos köre előtt, de a képességem, a One For Allt viszont csak Recovery Girl, az igazgató, a közeli barátaim és Midorya fiam tudja.
-Találjuk ki mi melyik csoportba tartozunk-szólalt meg szarkasztikusan Kay, mire felhorkantam.
-Rendben van.-komolyodtam el amikor megértettem, hogy milyen komoly a helyzet-Megígérem.-húztam el a szám előtt a kezem, úgy tettem mintha elfordítanék benne egy kulcsot, majd elhajítanám az említett tárgyat magam mögé.
-Teljes titoktartás-tette a szívére a kezét Kaylee.
-Azért vagyok ilyen gyenge, mert nemrégen súlyos sérülést kaptam egy harc során-húzta fel a pólóját, megmutatva a hatalmas sebhelyet a hasa és a mellkasa között.-Ami pedig az erőmet illeti... A One For All az első képességek egyike volt és az egyik használó át tudja adni a másiknak. Ez a one for all...
-Igen, igen.-intettem a kezemmel unottan-A one for all maga a béke szimbóleuma, egy mindenkiért, ugyebár, mesterről tanítványra száll már generációk óta és most a mi kis képességnélküli brokkolinkon van a sor, nyilván, nem kell mondani-néztem itt végig a többieken mindentudó mosollyal az arcomon.- hogy azért mert ő a legérdemesebb rá a személyiségét tekintve.
-Honnan tudod?-kérdezte egy perc döbbent csend után All Might.
-Szerencsés tipp-vontam meg a vállam lebiggyesztve az alsó ajkam.-Mindíg így történik-tettem hozzá halványan elmosolyodva.
-Na igen. Hogy van Midorya?-kérdezte hirtelen Kay.
-Holnapra jól lesz-felelte Recovery Girl-De ha ennyiszer megsérül, lemondhat a hősködésről. Ha még párszor tönkre teszi a karjait gyógyíthatatlanná válnak.-fejezte be, mire néma csend telepedett a szobára.
-Ideje mennünk-szólalt meg nemsoká Melie, mire némán bólintottunk, elköszöntünk és mentünk is a többi délutáni órára.

~~~~~~~~~~~~~~Melina~~~~~~~~~~~~~~~

-El kéne menni vásárolni-fordult felém hirtelen Katie.
-Minek akarsz te mindíg vásárolni?-sóhajtottam fel.-Nincsen már így is elég nagy kupi Aizawánál? Esküszöm ha még jobban telezsúfoljuk a házat megbolondul.
-Már most is bolond-fordult hátra Kaylee is bekapcsolódva a beszélgetésbe.
-Ja-erősítette meg Katie-arról meg igazán nem tehetek, hogy van egy rakás macskája.
-Hát már elnézést, de mégicsak az ő tulajdonában lévő házról beszélünk. Meg úgy az ő életéről.-védtem a nagybátyámat.-Amúgy meg rendelj ha szeretnél valamit. Úgy sokkal több cuccot találsz, sokkal könnyebben.
-De én szeretek sétálni-biggyesztette le a szájat Katie.
-Én megyek veled-veregette meg a vállát Kaylee.
-Nyilván én is megyek-sóhajtottam fel-de akkor vegyünk kávét is.
-Nyilván-nézett rám Katie úgy, mintha valami szentségtörést követtem volna el-ez nem is volt kérdés.
-Jaj Melie-forgatta meg a szemét tettetett rosszallással Kaylee is-Elfelejted, hogy egy függővel beszélsz.-fejezte be, mire felkacagtam.
-Igaz-bólintottam.
Milyen szépen nevet. Áh mi van? Miért gondolok ilyet? Idegesítő liba. Hallottam meg, mire felhúzott szemöldökkel az előttem ülő hátára bámultam, majd halványan elmosolyodtam. Néha nehéz a képességemmel, de azért néha eléggé hasznos.
-Itt van Midorya-kiáltotta ekkor hirtelen Kirishima, mire midnenki az ajtó felé kapta a fejét és többen megrohamozták az említettet.
Az a nyomorult. Héj ez meg mit csinál? Hallottam ismételten, ahogy elmentem Katsuki mellett
-Szép volt!-kiáltotta valaki a tömegből.
-Haver nem tudom, hogy mit mondtál a meccs alatt, de nagyon be voltál gurulva!-magyarázott neki éppen Kirishima.
-Nem hiszem el, hogy egyenlő félként harcoltál Bakugouval, a felvételi legjobbjával.-tette hozzá Sero.
-De csak a felvételi legjobbja-javította ki hátulról odakiáltva Katie, mire többen felé fordultak. Én ezt kihasználva vetettem egy gyors pillantást a mérgelődő Katsukira.
-Remekül hárítottál-lelkesedett Mina
-Példát véve rólatok mi is mindent beleadtunk az utána lévő meccseken.-mondta a nagydarab fiú, mire Midoryán kiütközött a teljes meglepődés.
-Messze nem voltál elég elegáns, de...-hajolt ki Mina mögül a francia de félbeszakították
-Remekül hárítottál-ismételte Mina pattogva, minek hatására Midorya riadtan hátrébb lépett.
-Én Kirishima Eijiro vagyok-mutatkozott be a vörös hajú.
-Én Hanta Sero-folytatta a mögötte álló.
-Én lennék Aoyama Yu...-kezdte a padján könyökölve a francia, ám Mina ismételten félbeszakította.
-Ashido Mina vagyok! Remekül hárítottál-kalimpált lelkesen a kezével.
-Asui Tsuyu.-bújt ki mögüle a béka lány-Hívj csak Tsuyu-channak!-tette hozzá.
-Sato vagyok-folytatta a cukros ember is.
-Izé... Nos...-pillázott körbe elveszetten Midorya.
-Mineta vagyok!-ugrott elő az alacsony szőlő hajú hirtelen.
-Honnan a fenéből ugrottál elő?-kérdezte valaki döbbenten.
-Jólvan elég lesz-léptem finoman Midorya és a többiek közé.-Csak most jött vissza az orvosiból, hagyjátok levegőhöz jutni.-emeltem fel a kezem csitítóan, megmagyarázva a tettem az értetlen tekinteteknek, mire többen egyetértően elindultak a dolgukra.-Héj-fordultam meg hirtelen, mire a zöld hajú összerezzent.-Bocsi.-tettem rá a karjára a kezem-Próbáltam megállítani Bakugout, de...
-Nem a te hibád.-felelte elmosolyodva, miután túllépett a kezdeti döbbenetén-Kacchan márcsak ilyen.-tette hozzá, mire szomorúa elmosolyodtam, bólintottam és a helyemre mentem. Végig éreztem magamon a dühös pillantást, amíg ki nem értem a latóteréből.

~~~~~~~~~~~~~~~Kaylee~~~~~~~~~~~~~~

-Tokoyami kun!-kiabálta Iida átszelve a termet-Az asztal nem szék! Azonnal szállj le róla!-utasította a kezeivel robot módjára kalimpálva.
-Miért olyan nagy baj?-tette fel Jirou a jogos kérdést.
-Mi a baj a kezeiddel?-mutatott rá Ojiro, mire felnevettem
-Ti...-kezdte csüggetten az említett, majd nagy levegőt vett és belekezdett a monológjába.-Nem tudom elnézni az olyan tetteket amik tiszteletlenek az asztalokkal, amit egykor remek felsőbb éves társaink is használtak.
-Akkor ne nézz oda!-kiáltotta Katie elszakítva a tekintetét a telefonjától, előre-hátra hintázva a székén, mire többen felnevettek és ő is büszkén elvigyorodott, majd visszatért az insta görgetéséhez.
Ekkor Uraraka és Kaminari léptek be az ajtón tankönyveket cipelve. Utóbbi éppen próbálta elhívni a mögötte belépő lányt kajálni, amikor is Uraraka megpillantotta Midoryát és felkiáltott.
-Várjunk! Deku-kun, nem gyógyították be a sebeidet?-szaladt oda hozzá aggódva.
-Nem, mivel eléggé fáradt vagyok most...-kezdte magyarázni, majd körbepillantott és amikor meglátta az üres széket Bakugou helyén enyhén meglepődve hátrahőkölt. Ekkor én is összeráncoltam a szemöldököm, majd a lányok felé fordultam.
-Az előbb még itt volt, nem?-mutattam az üres székre.
-De. Most viharzott ki-felelte Melie megvonva a vállát miközben megbontott egy joghurtot. És mintegy végszóra Midoryia is kivonult, Katie pedig szónélkül felpattant, hogy utána menjen.
-Héj, haló Katerina mégis hova mész!?-kiabáltam utána, mire Melie is kíváncsian felé fordult.
-Drámát nézni. Hozd a popcornt.-intett nekem, aztán már ment is tovább. Még értetlenül összenéztem Melivel aki mindentudóan leintett, majd Kate után vonult, ezért végül leeresztve a vállam, beadtam a derekam és szemforgatva utánuk mentem.
-Héj Mel mi történik?-kocogtam lazán Melie mellé, míg ő levegőt kapkodva próbált válaszolni-Najó hagyjad meg ne fulladj.-legyintettem-Gyere gyorsítsunk a tempón-mondtam, majd a hátamra kaptam és így pillanatok alatt beértük Katiet, aki már páholyból figyelte a kibontakozó jelenetet.
-Kacchan-kiáltott Midorya Bakugou után amikor kiért az épületből.
-Kacchan, hát ez kurvanagy-röhögött fel Kate.
-Katsuki...-lihegte Mel-úgy érzi...hogy D...Deku...átverte.
-Hát meg is érdemeli bakker...-kezdte dühösen Kate.
-Ne legyél már ennyire előítéletes-szólt rá Mel.
-Miért talán tetszik neked?-váltott ekkor stílust Kate.
-Nem-tolta el az arcát Mel sértetten-Tényleg seggfej. De alig ismerjük, nem kéne utálkozni.
-Csitt már, nem hallom, hogy mit beszélnek-intettem le mindkettőt. 
-Nem is mond semmit-intett feléjük Katie, majd lazán megtámaszkodott egyik könyökével az én, másikkal Mel vállán.
-Oó.-nyögött fel halkan Mel.
-Mi az? Mit látsz?-néztem rá kíváncsian.
-Most fogja elmondani neki.
-Mi az, hogy... Mégis mit?-kérdeztem vissza.
-Á, ezt az idiótát-kapott oda a fejéhez Kate, mire ismét a két fiúra terelődött a figyelmem.
-Van valami amit úgy érzem, el kell mondanom.-kezdte Midorya-A képességem...Olyasmi amit valaki mástól kaptam.
-Á bolooond-verte a fejét Katie a saját karjába.
-Nyugi már-szóltam rá.
-De nem mondhatom el kitől-folytatta Midoryia, míg Bakugou kíváncsian megfordult.-Nem fogom. De...Ez olyan, mintha egy képregényes sztori lenne, pedig igaz. Ráadásul még mindíg nem tudom irányítani. Ez egy kölcsönvett erő, amit még nem sajátítottam el. Ezért próbáltalak meg legyőzni a használata nélkül-vallotta be-De végül nem tudtalak legyőzni, így hát muszáj volt bevetnem. Hosszú utat kell még megtennem. Ezért...Ezért... Egy napon... A sajátommá fogom tenni ezt a képességet...
-Fúha-fintorodott el Katie.
-Uhum-bólintottam én is megérezve.
-Mi az?-pillantott körbe Mel.
-Bakugou mindjárt robbanni fog. Esküszöm mint egy igazi bomba.-tájékoztatta Katie.
-Ja, borzalmasan ideges-bólintottam beleszagolva a levegőbe.
-Hát mondjuk ehhez nem kell szuper szaglás. Látszik rajta-intett felé Mel.
-Hát meg mondjuk te belelátsz a fejébe, azért az sem utolsó.
-Mi a fenéről makogsz?-hallottuk meg az ideges, rekedtes hangot-"kölcsönvett erő". Szarságokat beszélsz.
-Azért jöttél, hogy még nagyobb hülyét csinálj belőlem!? Mit akarsz ezzel!? Ma kikaptam tőled! Ennyi az egész...! Ennyi...!-már remegett a dühtől- Ahogy néztem a jeges srácot... Azt éreztem, nem tudom legyőzni!!-üvöltötte.-Francba! A végén még egyetértettem a copfos csajjal. Francba! Francba! Francba! Héj, ez rád is vonatkozik, Deku! Én még. Még csak most kezdtem! Vágod?
-Jesszus-suttogtam magam elé-Szerintem ez az ember eléggé maximalista.
-Ja-állapította meg Katie érdektelenül a körmét piszkálgatva-Ilyen dühöt szül a nagy elvárás. Hiszen láttad a bátyám csapatát. Vagy az unokatesóim.-vonta meg a vállát.
-Khm meg téged...-tette hozzá alig hallhatóan, köhintve Mel.
-Hőő! Alljas rágalom!-háborodott fel erre Katie.
-Csitt már, figyelnék-léptem közéjük.
-Nem fogsz mégegyszer legyőzni te gyökér-fordult meg Bakugou letörölve a szemében összegyűlt könnyeket.
Egy pár percig a síri csenden kívül csak a természet apró zajai hallatszódtak. Majd Katie hirtelen, sejtelmesen megszólalt.
-Csak én látom bennük Narutót és Sasukét?-kérdezte maga elé bámulva.
-Hát...-Sóhajtottam-leszámítva azt, hogy Naruto határozottabb, jobban hasonlít Daerára a pattogós személyiségével, Sasuke pedig a pszichopata unokatesónk? Nos igen, eléggé olyan a helyzet.-feleltem elviccelve a helyzetet.
-Azért reméljük, hogy őt nem ragadja el a sötét oldal-tette hozzá Mel is a távolodó Bakugout bámulva.-És Sasuke nem az unokatesónk. Csak Hope-ék rokona, az anyjuk felől.
-Mégis mióta nem számítjuk bele? A falka legtöbbjével semmilyen rokonsági kapcsolatunk nincs, mégis...
-Azóta nem számítjuk bele, amióta valaki egy pszichopata állat, akit senki nem szeret a falkából és nem mellesleg ő sem szereti a falkát.-intett le Katie, majd elvigyorodott kihívóan Mel-re nézve-Inkább azt mondjad, hogy mégiscsak foglalkozol te a kis sünivel.
-Jaj hagyd már abba, nem foglalkozok-intette le Mel majd elindult befelé.-Nem tudom miért kell rögtön ezt feltételezni. Pusztán nem szeretném átélni azt a drámát, amit Hope-ék Sasukével. Sőt. Sasuke bolond döntései miatt nem csak a barátai szenvedtek, hanem az egész falu.
-Persze, persze-bólintotta kicsit sem meggyőzötten Kate, majd utána indult és végül én is követtem őket.
-Itt van!-kiáltott fel ekkor valaki, majd odaszáguldott a viharosan távolodó szőkéhez-Bakugou fiam-ragadta meg All Might.-Csak hogy tudd-kezdte a szent beszédet az ég felé emelve a tekintetét, míg a kezét a fiú vállán pihentette.-A büszkeség fontos. Egyértelműen megvannak a képességeid ahhoz, hogy egy napon profi légy. De még rengeteget kell...
-Eressz el, All Might-mondta határozottan, de hozzá képest mégis elgyengülten.-Hadd menjek.-erre All Might kíváncsian lenézett rá-anélkül is olyan hős leszek, aki felülmúl téged, hogy a számba rágnád.-nézett hátra Bakugou, kitörölve a könnyeket a szeméből.
-Midorya fiam, miről beszélgettél Bakugou fiammal?-kérdezte ekkor meglepetten All Might.
-Nos...izé...mi csak...-hebegett valamit zavarban Midorya.
-Kíváncsivá tettél. Miért nem meséled el részletesebben?-kezdte el beinvitálni, majd még hátrafordult hozzánk.-Ti meg miért hallgatóztok állandóan-vont kérdőre minket, mire mind a hárman a bevett módszerhez folyamodva egyszerre elkezdtünk három különböző irányba nézelődni.
-Mi?-kapta fel hirtelen a fejét Kate a legmeggyőzőbb színészi alakítását nyújtva-Mi nem is. Mi csak épp erre jártunk-mutatott körbe.
-Aha. Persze-mért végig minket gyanakvóan, ám már nem tudott többet mondani, mert kivágódott a suli ajtaja.
-Héj kölykök. Mire hazaérek otthon legyetek ám, vagy nem engedlek többé a városba-szólt ki a kinyíló ajtón Aizawa unottan, mire mindhárman szép sorban, mint a jólnevelt kiskacsák bevonultunk előtte, a nagybátyánk intett All Might-nak majd becsukta az ajtót és csendben felsétált velünk a terembe.
-Héj, kölykök.-szólt utánunk amikor felpakoltuk a cuccainkat és indultunk volna kifelé.-Egy óra.
-Mi? De hát az semmire sem elég!-háborodott fel Kate.
-Nem vitatkozom-grimaszolt bosszanlodva Aizawa-Az én felelősségeim vagytok és megígértem a szüleiteknek, hogy nem esik bajotok.
-Baj? Mégis milyen baj...-hőbörgött tovább Katie.
-Nem nyitok vitát.-vágta félbe Aizawa a méltatlankodást, majd unottan legyintett a kezével, hogy menjünk már.

~~~~~~~~~~~~~~Katina~~~~~~~~~~~~~~~

-Egy óra. Egy óra. Mégis hány évesnek gondol minket? Mégis kinek néz minket egyáltalán? Ötéves pisiseknek akik nem tudják megvédeni magukat?-morogtam immáron egy pohárnyi életet adó nedűvel, azaz kávéval a kezemben.
-Ugyan ne vedd már ilyen drámaian a dolgot-forgatta meg a szemét Kaylee-Igazán nem ártanak néha a határidők. Főleg ha rólad van szó, drága Katie. Sőt, kifejezetten örülök, hogy ilyen időt szabott meg. Azért néha tanulni sem árt, márpedig ha rajtad múlna egész nap csavarognánk.
-Héj ez nem is igaz...-háborodtam fel, ám ekkor jött Mel anyáskodó beszéde a másik oldalról, így nem tudtam elhúzni a háborgásom és már Kaylee-nek sem volt lehetősége felelni rá.
-Jaj, csak egy picit gondolj már bele mekkora súly nehezedik most a vállára. Három lányról kell most gondoskodnia, akik nem a biológiai gyerekei, s felelősséggel tartozik a szülőknek, akiknek megígérte, hogy a gyerekeiknek nem esik bántódása.
-Az én szüleimnek ugyan nem tartozik semmiféle felelősséggel-ellenkezett Kaylee.
-Márpedig nekik is megígérte, hogy vigyáz rád.-pillantott Mel rosszallóan Kay-re
-Igen, nos nem tudom észrevetted-e de a szüleim halottak és kétlem, hogy a lelkük majd visszajön behajtani az adósságot.
-Istenem, hogy ez mennyire nem így működik.-temette a kezébe az arcát Mel.
-Az lehet-lendült bele a magyarázásba Kaylee-hogy ez nem így működik, de engem akkor se sorolj a plusz felelősségek közé. A szüleim 4 éves koromban haltak meg és ő azóta vigyáz rám. Szinte már a sajátja vagyok.
-Ebben igaza van-sandítottam Mel-re.
-Így van. Éppen ezért vagy mégjobban személyes felelősség. Amellett, hogy mi az unokahúgai vagyunk és Aizawa igéretet tett a húgainak, hogy vigyáz ránk, te a lánya vagy. Duplán vagy felelősség, mert megtiszteli a szüleid emlékét azzal, hogy vigyáz rád, de közben már ő maga is a sajátjaként tekint rád-magyarázta higgadtan Mel.
-Najó.-sóhajtottam fel fáradtan-Váltsunk könnyedebb témára-sóhajtottam fel, majd hirtelen fellelkesedtem-Mondjuuuk...-tettettem gondolkodást Melre sandítva.
-Nem. Ebbe a témába nem szeretnék belemenni.-intett le azonnal, amint kiolvasta a gondolatot a fejemből.
-Aww miért nem? Táncsak nem szégyelled, hogy tetszik neked a kis időzített bombácska?-biggyesztettem le az ajkam, játékosan változtatgatva a hangomat.
-Nem tetszik-felelte Mel lágy, de határozott hangon.-Az, hogy szimpátiát mutatok felé, még nem jelenti azt, hogy tetszik. Csak nem szeretem az ítélkezést. Főleg az előre ítélkezést. Hiszen még nem is ismerjük. És egyébként is, pont te beszélsz? Te akinek mindig bejön egy jópár srác? Te, aki szerint szintén jól néz ki Katsuki?
-Jól néz ki, ezt nem tagadom nyilván, hiszen van szemem, de... Héj!-ugrottam meg ahogy megcsapott a felismerés.-Tessék ott van!-böktem Melre.
-Mi van ott?-kérdezte értetlenséget színlelve.
-Ott, most ismerted be, hogy jól néz ki.
-Na és aztán? Ahogy te is mondtad, van szemem, de ez még nem jelent semmit. Vagy kezdjem el sorolni, hogy szerinted kik néznek ki jól? Kaminari, Kirishima... Ó és persze a személyes kedvencem-mosolyodott el ártatlanul.
-Nem! Ő nem!-ellenkeztem a felismeréstől kikerekedett szemekkel.
-Márpedig az elméd mást mond.
-Mi? Ki? Hol? Miről van szó?-kapkodta a fejét Kay értetlenül kettőnk között.
-Áh semmiség-legyintett Mel továbbsétálva-Csak éppen annyi-torpant meg, pont amikor már azt hittem, hogy elengedi a témát-hogy valaki szerint eléggé jól néz ki a kis Todoroki.
-Todoroki? Na nemár-nézett rám hitetlenül Kaylee.
-Hát attól még, hogy jól néz ki nem mondtam, hogy jó ember is-ellenkeztem hevesen.
-Hm. Ez igaz-vonta meg a vállát Kay, miután elgondolkodott a hallottakon.
-Uhum. Meg persze azt se felejtsük el, hogy Katie Targaryen. A redflag-ek jönnek be neki.-ment tovább Mel.
-Mi? Héj! Ez nem is igaz, a családom nem ilyen...
-Kezdjem sorolni? Oké, lássuk csak. Ott van Hope-nak Gaara...
-Héj, Gaara egy aranyos ember.-ellenkeztem.
-De a múltban egy pszichopata gyilkos volt.
-Hát nem akkor tetszett neki...
-Neji.-folytatta Melina.
-Vele mi bajod?-torpantam meg pislogás nélkül meredve rá.
-Egy arrogáns ficsúr.-vonta meg a vállát.
-Volt-tettem hozzá tovább sétálva.
-Rayának Regulus...
-Héj! Reggie egy háborús hős, csak rossz családból származik, nem tehet róla.
-Loki-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Komolyan úgy gondolod, hogy Loki egy rossz személy-tettem karba a kezem hitetlenül felhúzva a szemöldököm.
-Igen! Te pedig nem látod, hogy éppen felmented az összes redflag-et, csakmert cselekedtek egy-két jó dolgot is?
-Nem mintha Bakugou nem lenne egy akkora redflag mint a ház-morogtam sértetten.
-Oké-torpant meg, majd rám nézett-De nem tagadhatod, hogy a Targaryenek a redflag-ekre buknak. Ez tény.
-Jó, az lehet-adtam be a derekam-
-Héj nézzétek-vetett véget Kay a beszélgetésnek egy üzlet kirakatára mutatva. Amint odanéztem felcsillant a szemem és rögtön el is felejtettem a sértettségem.
-Kell-jelentettem ki, majd elindultam be a boltba.