Katina:

Kaylee:

Melina:

~~~~~~~~~~~~~~~Kate~~~~~~~~~~~~~~~~

-El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyunk.-sóhajtott fel Kaylee, csodálattal csillogó szemmel méregetve az előttünk álló hatalmas, üveg felületekkel erősen borítot épületet.
-Hát én igen-indultam meg magabiztosan befelé.-Hiszen csak neked volt kérdéses. Mi aján...
-Ki ne mond mégegyszer, hogy ti egész végig fixen bent voltatok, mert esküszöm lecsaplak mint a taxiórát.-vicsorgott rám Kaylee, mire szórakozottan elmosolyodtam, de nem szóltam egy szót sem.
-Aham-torpantam meg abban a pillanatban, ahogy beléptünk az épületbe.
-Ne állj meg...-nyögte Kay miközben tovább lökött-Az ajtóban-mondta fellélegezve.-Na mi az, mi van már megint?-kérdezte meglátva az elveszett arcomat.
-Hát... Hova kell nekünk menni?-fordultam kettejük felé, mire Kay várakozón Melre pillantott.
-Mi az? Miért gondolod úgy, hogy én tudom?
-Hát honnan tudjam?-tárta szét a karját Kaylee.-Te olyan-kezdett el a kezeivek Mel előtt körözni, amíg kereste a megfelelő szavakat-Sokat tudsz.
-Ez még mindíg nem indokolja-rázta meg a fejét Mel értetlenül, majd látványosan felsóhajtott-Jólvan gyertek.
-Na mi az mégis tudod?-húzta fel a szemöldökét Kay.
-Nem, de nem állhatunk egész nap az ajtóban-felelte Mel könnyed léptekkel elindulva.
Egy laza negyed órás mászkálás után végül sikerült megtalálni a termet, ahova belépve rögtön lecsaptunk a jó helyekre hátul az ablak felől.
Kay beült az ablak felől a negyedik padba, én mögé, Mel pedig mellém. Közben szépen szállingóztak be az ismeretlen arcok, akik mostantól az osztálytársaink lesznek. Nemsoká megjelent az a süni is aki a felvételi napján beleütközött Melinába, majd sikeresen le is ült az említett elé. Aztán jöttek még mások is, köztük egy lila hajú csaj aki Mel mögött foglalt helyet. A nagyon merev és illemtudó szemüveges pasi éppen az említett sünivel veszekedett, amikor az az érdekes brokkoli hajú figura betoppant a terembe.
-Ne tedd fel a lábad az asztalra!-üvöltötte már sokadjára a szemüveges-Tartsd tiszteletben azokat akik készítették és akik utánunk fogják használni.
-Neked meg mi bajod van? Honnan szalajtottak?-mondta rekedtes, éles hangján a szőke süni-Mi a neved?
-Hogy...?-akadt meg itt a szemüveges, majd a mellkasára tette a kezét és illedelmesen bemutatkozott-Én a Sonei magánakadémiáról jöttem, a nevem Iida Tenya
-A Soneiről?-vigyorgott idegbetegen a másik-Rohadt elitista vagy mi? Jó móka lesz kibelezni téged-erre felnevettem-Mit röhögsz nyomi?-fordult hátra szemöldökráncolva.
-Miféle beszéd ez? Biztosan hősnek készülsz?-folytatta zavartalanul a szemüveges, de a süni csak morgott neki valamit, miközben észrevette a mögötte ülő Melt és végigmérte. Erre felpattantam.
-Tudod ki a nyomi, nyomi süni-üvöltöttem vissza ugyanabban a stílusban
-Tudod kivel beszélj így liba-pattant fel ő is és elindult felém, miközben robbantgatott a kezével-Shinee
-INKÁBB TE-üvöltöttem vissza, majd kicsavartam a kezét és szilárdan fogtam eltolva a testét magamtól a lábammal, miközben ő tehetetlenül kalimpált, majd a vörös füstömmel akadályt képeztem magunk között úgy, hogy csak ott értünk össze, ahol én szorítottam a csuklóját.
Már épp szólásra nyitotta a száját, de mindketten megláttuk a belépő zöld hajút és rá fókuszáltunk, így elengedtem és morogva visszaültem a helyemre. A többiek ekkor elkezdtek a felvételiről csevegni valamit, amihez később az a csaj is csatlakozott, akit a kócos megmentett. Azonban utána belépett valaki aki teljesen lekötötte a figyelmünket.
Todoroki Shoto. Az ő testvére.-gondoltam magamban, miközben váltottam egy mindent tudó pillantást Mellel és Kay-el. Pislogás nélkül követtem a tekintetemmel Todorokit, aki képes volt beülni mögém. Olyan akár az apja. Ugyanaz az energia sugárzik belőle.
-Mi van?-kérdezte semleges hangon meglátva a tekintetem, mire csak megrázva a fejem visszafordultam.
-Ha barátkozni jöttél már mehetsz is haza-hallottam meg hirtelen Aizawa unott hangját kintről, mire Kay-el összenéztünk, majd halkan felkacagtunk.
Egy pár pillanat múlva már nem csak a hangját hallottuk, de meg is láttuk őt amint felállt a kis sárga hálózsákjában, kicipzározta és magyarázott valamit az értelmes diákokról, de nyilván nem figyeltem, mert akinek nem inge ne vegye magára.
-Aizawa Shouta vagyok-nézett végig az osztályon-Az osztályfőnökötök. -erre az osztály több mint fele meglepetten felnyögött.-Vágjunk is bele. Tornarucit fel és irány a pálya-mondta, miközben előhalászta a gyakorlóruhát a hálózsákból és körbemutatta. Míg a többiek a hirtelenségtől döbbenten néztek én vidáman felpattantam és elindultam az öltözők felé.
-Na mi van mit bámultok?-torpantam meg az ajtóban immáron Melivel és Kay-el a hátam mögött, a szemem villant mint a macskáké ahogy hátrafordultam. Erre a többiek is felocsúdtak és elindultak utánunk kifele.

~~~~~~~~~~~~~Sayura~~~~~~~~~~~~~

Eljött a várva várt pillanat. A bátyjámmal megkezdjük a U.A-ben töltött éveinket. Ma van az első nap. Mindíg is erre vártam, ám most mégsem tudtam örülni. Igazság szerint borzalmasan rettegtem, habár ezt semmi pénzért nem vallottam volna be, még a saját anyámnak sem. Szóval rettegtem, az ikerbátyámat ugyanis nem abba az osztályba vették fel, ahová engem és megrémített a gondolat, hogy el leszek választva attól a személytől, akivel születésünk, sőt létezésünk óta mindent együtt csinálok. Másfelől viszont egy kissé felszabadító volt, hogy végre valamit önállóan tehetek. Csak az a baj, hogy senkit nem ismerek a leendő osztálytársaim közül. Meg kell próbálnom nagyon jó benyomást kelteni, különben lelkileg nem élem túl az elkövetkező három évet. Először is ezt a ruhát választottam, ami színben illik a hajamhoz

Majd anya elbúcsúzott tőlünk a kapuban és a bátyámmal csendben elbattyogtunk a hatalmas U.A. gimnáziumhoz. Belépve elköszöntünk egymástó, s elindultunk a saját osztályaink felé. Belépve káoszt tapasztaltam, köszöntem, majd csendesen helyet foglaltam. Unottan végighallgattam a szőke fiú és a még szőkébb lány közti vitát, majd kíváncsian felkaptam a fejemet, amikor belépett a tanár. Aizawa Shouta. Amikor bejelentette, hogy a sportpályákhoz kell menni tornafelszerelésben egy kisebb gombóc nőtt a torkomba.

~~~~~~~~~~~~~~Melina~~~~~~~~~~~~~~~

-Képességfelmérő teszt?-kérdezte döbbenten az osztály amikor már kint voltunk a pályán, az edzős felszerelésünkben.
-Mi lesz az évnyitóval?-kérdezte a kerek fejű csaj.
-Ugyanmár-mondta szemforgatva Katie-Az unalmas. Ez sokkal bulisabb-vigyorodott el.
-Nem szórakozni jöttünk-szóltam rá lágy hangon, de határozottan-És ne forgasd a szemed.-tettem még hozzá anyáskodóan.
-Az igazi hősöknek nincs idejük holmi ceremóniákra-világosította fel az osztályt unottan Aizawa-A U.A. intézményét nem kötik a hagyományok és minden tanár a saját belátása szerint tanít.-fordult meg drámaian.
Meg fogunk dögleni hallottam meg Kaylee gondolatát, mire lágyan elmosolyodva csitítóan ránéztem. Na igen, lehet, hogy a nagybátyánk durva, de azért nem kibírhatatlan.
-Már általános iskolában is csináltatok erőnléti felmérőket-folytatta a nagybátyánk felmutatva a telefonját-De nem használhattátok a képességeiteket. Az állam még mindíg úgy tesz mintha mindenki egyenlő esélyekkel indulna az életben, de már rég nem ez a helyzet. Egyszer majd a minisztérium is ráébred erre.-tért el egy pillanatra beszéde eredeti céljától-A harci szimuláción Bakugou szerezte a legtöbb pontot, ugye? A tavalyi felmérőn milyen messzire dobtad a kislabdát?-fordult az említett süni felé.
-67 méterre.-felelte az, egy pillanatnyi gondolkodás után.
-Na most a képességeddel próbáld-mondta, majd átnyújtotta Bakugounak a labdát, az említett pedig besétált a földön kijelölt körbe-Nem számít mit csinálsz csak maradj a körben-mondta el a szabályt-Gyerünk ne gondold túl.
-Lássuk csak-mondta, miközben bemelegített-Dögölj meeeg!!-üvöltötte és eldobta a labdát, miközben mögé robbantott, ezáltal a labda nagy sebességgel elszáguldott messzire.
-Kreatív-biggyesztette le a száját tettetett elismeréssel Katie.
-Fontos, hogy ismerjétek a képességetek határait. Ez a legésszerűbb módja a bennetek rejlő lehetőség megismerésének-mutatta fel az eredményt, ami 705,2 méter volt.
-705 méter? Ez most komoly?-szólalt meg mellettünk egy sárga hajű fiú.
-Jó móka lesz-csapta össze a kezét a rózsaszín csaj
-MONDTAM-üvöltött Kate a fülembe
-Á ne üvölts-tettem rá a kezemet a fülemre egy fájdalmas grimasz kíséretében.
-Tehát nektek ez móka?-mondta Aizawa a vihar előtti csenddel a hangjában-A hároméves hősképzés alatt szerintetek kizárólag csak játszadozni fogtok?-lombozta le az osztályt-Oké-vigyorodott el gonoszul-Nyolc feladat vár rátok. Aki utolsóként végez, az reménytelen esetnek minősül és el kell hagynia az iskolát-ezen kijelentésére mindenki nagyon megijedt. Legalábbis mindenki aki nem ismeri őt-Ránk van bízva, hogy hogyan kezeljük a diákokat. Üdvözöllek a U.A. hősképzőjében-mondta egy psziho mosoly kíséretében.
-Az utolsót kirúgják? Dehát ez az első napunk. Mégha nem is az első volna akkor is abszurd.-méltatlankodott valaki a csoportból.
-Természeti katasztrófák, balesetek és persze a különféle gonosztevők. Sosem tudhatjátok előre, hogy mi következik. Japán egészét elborítja az abszurditás. A hős dolga szembeszállni minden nehézséggel. Aki átlagos középiskolai életre vágyik most adja fel. A következő három évben a U.A. az egyik nehézséget a másik után zúdítja rátok. Küzdjetek egyre tovább. Plus Ultra Oké?-ekkor felmutatta a mutatóujját-Mutassátok meg nekem miért vagytok itt.
Még jó, hogy a roxfortban sem volt könnyű dolgunk. Olvastam ki Katie fejéből, mire mosolyogva felé fordultam.
-De ott ti kerestétek a bajt-veregettem meg a vállát, mire először értetlenül nézett rám, aztán amikor végre megértette bosszankodva megforgatta a szemét-Itt a baj keres majd minket.-fejeztem be.
-Igen én is tudom-morogta elhúzva a száját-és ne nézz a fejembe.
-Jó-csapta össze a kezét Kaylee, mire a többiek meglepetten összerezzentek-Kezdjük már. Nem beszélni jöttünk ide, igaz?
-Akkor ezzel a bemutatónak vége-fordította vissza a tekintetét Aizawa az osztály felé-Kezdődjön a felmérő.

~~~~~~~~~~~~~~Kaylee~~~~~~~~~~~~~~~

Az első feladat 50 méteres sprint volt.
-Iida Tenya, Asui Tsuyu-szólította Aizawa az embereket. Itt Iida volt a gyorsabb 3,04 másodperccel. Az Asui nevű békalány 5,58 század másopercet ment.
Utána a farokkal rendelkező gyerek 5,4 mp- el Uraraka pedig 7,15 század másodperccel ment. Bevallom egy kissé aggódok Mel miatt. Nyáron sokat jártunk az elme képességek után és minden nap gyakorolt igéket, de még így sem sikerült fellelkesíteni és még mindíg úgy gondolja, hogy a harcban használhatatlan, pedig a telepátia nagyon fontos. De az tény, hogy az ilyen fajta fizikai feladatoknál még nem a legjobb.
Ezek után én jöttem a lila hajú csajjal, akit egyébkén Sayurának hívnak. Ő a kései segítségével reptette magát át a pályán, csak az a baj, hogy ezzel tönkre tette a pólóját és még csak nem is volt olyan gyors azzal 6 másodprerccel. Ezzel ellentétben én csak a szuperfutásom használtam, amivel 2,9 másodpercet értem el. A köldöklézeres megmondta, hogy nem vagyunk valami kreatívak, aztán a képessége miatt lemaradt, mert félúton leállt a lézere, mivel nem tudja sokáig használni így a rózsaszín csaj megelőzte 1 másodpeccel, ő meg 7,51 mp-t ment és közölte velünk, hogy ha hosszan használja megfájdul a pocakja. Aztán Bakugou ment 4,13 másodperccel. Őt előzte meg 4 másodperces eredménnyel Katie szintén szuper gyors futással. Nagy robbantásos leszámolás volt. Utánuk jött Mel 8,07 másodperccel, neki nem ment annyira ez a kilövéses téma, ráadásul még nem tanult meg hopponálni, amivel nyilván gyorsabb lett volna. Na de ezzel majd később foglalkozunk. Mellette pedig a brokkoli, Midorya 10,02 másodperccel. Ő nem használta a képességét.
Ezek után a markolóerő következett, ami szintén nem volt valami nehéz, mivel a vérfarkasok szupererősek így 700 kilót szorítottam. Itt Katie leelőzött, 800 kg lett az eredménye.
Szegény Mel megint alul maradt, 60 kg-t szorított. Kíváncsi vagyok vajon van-e valami varázsige ami az erőre rásegítene. Habár biztos van. Kell lennie. Annyi hülyeséget kitaláltak már a varázslók. Kár, hogy Mel még csak három évet járt a varázsló sulijukba, így sok komolyabb varázsigét nem tudott megtanulni.
A következő, a helyből távolugrás egész jól ment, de Katie ebben is megelőzött. Ezt a kört viszont Mel egyértelműen vitte, hiszen a röptető varázsige az elsők között van amiket megtanulnak. Habár a röptetős csajtól még így is lemaradt mert eléggé nehéz az embernek saját magát röptetnie egy igével, de nagyon szépen csinálta az biztos.
A negyedik teszt oldalazás volt, ez igazából nem nagyon volt az erősségünk, itt sajnos mind a hárman átlagosan teljesítettünk, mert én hiába gyorsulok fel, ha nem tudok megállni kiesek a területről ahol oldalazni kell, Katie nem tudja úgy tömöríteni a füstöt, hogy bent tudja tartani. Ugyan Melina fel tudott vonni egy falat maga köré, de a gyorsaságán ez nem segített, csak szimplán nem esett ki a körből. Így lassabban haladtunk mint például az a szőlős gyerek aki csak pattogott a bogyóin. S végül jöhetett a kislabda hajítás. Én ott is egészen egyszerűen csak elhajítottam, amivel 750 méter sikerült. Katie 710 métert dobott. Hát igen szupererő ide vagy oda, a kislabdahajítás sosem volt az erőssége. Melina itt is a röptető varázst használta, amivel eljutott egészen 800 méterig.

~~~~~~~~~~~~~~~Sayu~~~~~~~~~~~~~~~~

Habár a sprintnél viszonylag jól teljesítettem, a többi feladat nem ment valami fényesen. Nyilván nem tudtam semmit sem kezdeni a szorítóerővel és az oldalazással sem, a helyből távolugrásnál pedig csak azt a módszert tudtam használni mint a futásnál.
A kislabda hajításnál feldobtam a labdát, füttyentettem és az egyik késem a labdát átszúrva felrepítette 440 méterre.
-Háh-kiáltott fel boldogan a hosszú, ezüstszőke hajú lány, aki az ideges tüsihajúénál 5 méterrel jobbat dobott-Megverlek robbanó süni.-erre a kijelentésére a mutatóujját az említett felé tartotta.
-Még mit nem, hülye nyomi!-kezdett vele üvölteni a másik, de ekkor a brokkoli következett, így Bakugou figyelme átirányult.
-Midorya elég nagy hátrányba került-mondta Iida, mire a mellette lévő Bakugou felé fordult.
-Miről beszélsz, hiszen nincs is képessége!!-ordította
-Micsoda? Hát te nem láttad, hogy mit csinált a felvételni?-kezdett el vele megint veszekedni Iida
-Mindjárt kiderül-mondta csendesen Aizawa sensei mellettem.
Midorya nagyon rákészült a dobásra, láttam ahogy izzik a keze, ám amikor eldobta a labdát csak 46 métert ért el. Ekkor én már sejtettem, hogy mi van, de amikor oldalra pillantottam, megláttam a szemeit.
-Dehát próbálkoztam-mondta értetlenül Midorya
-Semlegesítettelek-mondta a sensei, miközben már szinte repült a haja, meg az elfogó fáslija.-A felvételi vizsga sajnos korántsem volt elég ésszerű. Téged eleve nem kellett volna felvennünk.
-Semlegesített engem...-mondta majd felismerés csillant a szemében és hátrahőkölt.
-Bizony. Az osztályfőnökünk Eraserhead-vágott közbe hangosan Katerina-Kíváncsi voltam, hogy ki jön rá a leghamarabb.
-Eraserhead?-kérdezték páran az osztályból.
-Egyetlen pillantásával képes semlegesíteni mások képességét.
-Nem ismerős-mondta elgondolkodva az egyik fiú.
-Én hallottam róla-mondta a béka lány-A háttérben tevékenykedik...
-Én úgy hallottam-dőltem el a kerítéstől, ahol eddig támaszkodtam a karomat a mellkasom előtt összefonva-hogy nem szereti a médiát-fejeztem be amikor már rám figyeltek.
-Ahogy elnézem még nem tudod rendesen uralni a képességed. Ha megint összetöröd magad elvárod, hogy aztán megmentsen valaki?-kérdezte a sensei, ám nem várta meg a választ.-Visszakaptad a képességed. Ne totojázz sokáig.-sétált el Aizawa sensei immár megint az unott stílusában.
-Nicsak, nicsak mi lesz itt?-hallottam meg nagyon távolról egy ismperős hangot.
Végül sikerült 705 méterre eldobnia a labdát és csak a mutató ujját törte el, ellentétben a felvételinél. De valami akkor sem stimmelt.
-Tanár úr.-mondta, mire Aizawa kíváncsian felemelte a fejét. A brokkoli ökölbe szorította a kezét és elszántan megszólalt-Tudom folytatni!
-Nem semmi-mosolyodott el ijesztően Aizawa.

~~~~~~~~~~~~~~Melina~~~~~~~~~~~~~~~

-Itt valami bűzlik-mondta Katsuki, a méreg csak úgy áradt belőle, majd a kezéből robbanások jöttek elő és megindult a brokkoli felé-Dekuuu.-üvöltötte-Mond mi a titkod?-szaladt tovább felé, ám még mielőtt odaérhetett volna hozzá Aizawa visszatartotta az elfogó fáslijával.-Miért ilyen kemény ez a rongy?-kérdezte meglepetten Bakugou össze-vissza kalimpálva.
-Mert elfogásra kifejlesztett szénszálas anyag és speciális ötvözet alkotja.-magyarázta érzelem mentesen a nagybátyám-Hagyd békén-utalt Midoryára-Ne kényszerítsetek a képességem használatára. Teljesen kiszárad a szemem-mondta az utolsót bosszankodva.
-Pedig nagyon menő, kár érte-mondta az osztály több tagja is.
-Ez időpazarlás-engedte el Bakugout-Jöhet a következő-intett.
Ezek után megcsináltuk még az utolsó két feladatot aztán jöhetett az eredményhirdetés.
-Na lássuk az eredményeket.A legjobbtól a legrosszabbig rangsoroltalak titeket. Időpazarlás volna egyesével végigmenni, ezért lássuk inkább a listát.
Ekkor kivetítette a listát. Nem meglepő módon Katie a harmadik helyen állt, előtte valami Yaoyorozu és nyilván a kis Todoroki, mögötte Bakugou. Kaylee a 12.helyen én viszont csak a 18.voltam. Kissé elszomorított a tény, hogy csak ennyit telik tőlem, dehát számítottam rá.
-Egyébként senkit nem rúgunk ki. Csak azért mondtam, hogy mindenki a legjobb formáját hozza a teszteken-tette hozzá mellékesen, megint olyan pszichón mosolyogva, mire Midorya, Iida és Uraraka felkiáltottak.
-Ajj nemár egyértelmű volt-forgatta meg a szemét Katie játékosan, majd elvigyorodott.
-Ti komolyan bevettétek a fenyegetést? Egy kis ésszel nem nehéz átlátni rajta-alázta őket mégjobban Yaoyorozu
-Ezzel végeztünk is.-kezdett elfelé sétálni Aizawa-Az osztályteremben van a tanterv meg a többi papír, holnapig olvassátok át őket. Midorya! Menj a gyengélkedőbe, az öreg hölgy rendbe tesz-adott az említettnek valami papírt.-Holnaptól sokkal keményebb feladatok várnak majd, szedd össze magad.-tanácsolta még majd elvonult.
Ekkor meghallottam ahogy Katie elkezd üvöltözni Bakugouval.
-Na mivan süni megvertelek!-ordította az említett arcába, majd boldogan elkezdett ugrálni.
-Kuss legyen extra. Dehogy vertél meg-Üvöltött vissza, majd így civakodtak tovább, de azt én már nem hallgattam, mert Aizawa után szaladtam.
-Te! Komolyan gondoltad azt amit mondtál?-pillantottam fel a nálam jó két fejjel magasabb nagybátyámra.
-Nem osztom meg veled a tanítási módszereimet-próbált meg lerázni.
-Jó, de...-kezdtem aztán elakadtam, egy kecses mozdulattal elé kerültem, megállásra késztetve, majd megkerestem a szemkontaktust, amit kelletlenül de tartott.-De nem véletlenül van itt. A vizsgán eléggé hősies volt.
-Meglátjuk Mel. Ha másnak nem ösztönzésnek jó-mondta, megtorpant egy pillanatra, amikor meglátta All Mightot és lesandított rám.-Melina!-fogta meg a vállam-Ne bátortalanodj el az eredmény miatt. Az édesanyád sosem volt képzett harcos, mégis többet tett a háborúban mint a legtöbb auror. Az édesapád pedig egyenesen mugli, mégis harcolt. Ne vond kérdőre a saját képességeidet.-nézett mélyen a szemembe, mire bizonytalanul bólintottam-most pedig...-pillantott fel ismételten All Might-ra.
-Megyek-mondtam és elslisszantam megkeresni Katiet. Vagyis nem egészen, de legalább Aizawa azt hiszi. Egyébként amíg beszéltek becsusszantam All Might agyába és kiderítettem, hogy mi a helyzet, mert furcsálltam egy-két dolgot. És igazam is lett, valami nem stimmel. Katie-nek biztos tetszeni fog az infó.

~~~~~~~~~~~~~~~~Kate~~~~~~~~~~~~~~~

Ahogy a lányokkal mentünk hazafelé újdonsült osztálytársunk, a vörös hajú fiú hirtelen megjelent mellettünk.
-Hello. Én Kirishima vagyok.-mutatkozott be mosolyogva
-Katina. De a Kate bőven megfelel-nyújtottam a kezem mosolyogva, amit kicsit meglepetten megrázott.-Héj! Miért lepődtél meg? Mert nő vagyok?-kezdtem el vallatni
-Mi?-nézett rám értetlenül a szerencsétlen.
-Hát a kézfogásnál azért néztél furán, mert nő vagyok?-magyaráztam, miközben láttam ahogy Mel a háttérben forgatja a szemét.
-Jaj dehogyis...-tiltakozott a vöröske riadtan hátrahőkölve
-Ugyan, hagyd el.-szólt közbe Mel-Katie, tudniilik, Targaryen. Nincs ki a négy kereke-magyarázta egészen leegyszerűsítve a dolgokat.
-Héj! Kikérem magamnak, én csak a szívemen viselem a nők jogait.
-Nem, te csak szeretsz kötözködni-szállt be a vitába Kay is.-Szia, Kaylee-rázta meg ő is a vöröske kezét-És ez a bolond itt az unokatesóm. Csak szeret mindenbe belekötni és mindenkit zavarba hozni, ne vedd magadra.
-Merre mentek?-kérdezte ekkor az időközben minket utolérő csapat egyik tagja, egész pontosan...
-Pikachu te vagy az?-kérdezte Kay, hangot adva az én első gondolatomnak is, ami eszembe jutott az egészen aranyos kinézetű kis sárgahajú fiúról.
-Kaminari Denki-mutatkozott be intve
-Nem, nem-ráztam meg a fejem drámaian, nevetségesen elvékonyítva a hangom-Egészen biztos vagyok benne, hogy Pikachuhoz van szerencsénk.-pukedliztem színpadiasan.
-Kaylee-mutatkozott be röhögve a mellettem álló, szintén kezet rázva mindenkivel.
-A kérdésre válaszolva pedig, arra-bökött a fejével Mel Aizawa lakása felé-Melina-mutatkozott be ő is megölelve a hozzá legközelebb álló személyt, aki történetesen az eddig csendes fekete hajú volt.
-Hanta Sero...-mondta az bizonytalanul, még mindíg meglepve Mel közvetlenségétől, ám senkinek nem volt ideje felocsúdni, mert Mel tovább ment, s a többieket is megölelgette.
-Örülök, Hanta Sero-ragadtam meg szegény fiú kezét, határozottan megrázva azt.-Mi az, mi a baj?-ráncoltam értetlenül a szemöldököm.
-Túl közvetlennek találják a köszönési stílusunkat-tájékoztatott Mel
-Igen...-vakarta meg a tarkóját Kirishima-Tudod nálunk itt japánban nem szokás ilyen közvetlennek lenni.
-Áh értem-világosodtam meg-Bocsika-mosolyodtam el szelíden.-De ez még nem a legdurvább.
-Amúgy én is arrafelé lakok-mondta a rózsaszín csaj-Ashido Mina. Nem te vagy az a csaj aki kiabált Bakugouval?-nézett felém.
-Ő mindíg kiabál mindenkivel.-legyintett Meli, mire mind felnevettünk.
-Akárhogy is, jól tetted. Bakugou a bunkó típusnak néz ki.-jelentette ki Mina.
-Szerintem nem az-szólt közbe csendesen Mel-Legalábbis én nem gondolom annak. Csak át lett verve és ezen felháborodott. Jogosan.
-Jaj hagyjuk már, ne mond, hogy egy újabb meg nem értett lélekkel van dolgunk. Te túl kedves és elnéző vagy Mel.-legyintettem.
-Tényleg ti...-kezdte Mina hármunk között mutogatva
-Unokatesók vagyunk-feleltük egyszerre.
-Mind egymásnak az unokatesói-magyaráztam-Három testvértől.
-Á, értem-bólintott a csaj.