Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

8.

- Komolyan elkezdett fuldokolni?- kérdezte Roni csodálkozó arckifejezéssel. Válaszképpen nagyot sóhajtva bólintottam.

A suli udvarán ültünk az egyik padon. A nap jólesően cirógatta az arcomat. Ha végre nyári szünet lesz egésznap a napon fogok fetrengeni.

- Szerintem lehet történt valami köztetek.- szólalt meg tanakodva Ice Tee.

Halkan felnevettem, közben mellkasom előtt kereszteztem a kezem.

- Az lehetelen. Utáljuk egymást, ráadásul előbb rohadna le a kezem, mintsem hozzáérjek.- feleltem, viszont belül ebben nem voltam olyan biztos, mivel egy részeg ember olyat is szokott csinálni, amit nagyon nem kéne. Szóval csak reménykedni tudok abban, hogy nem volt semmi, mert, ha igen készítem az ásóm.

- Miért nem kérdezed meg tőle?- kérdezte Roni, aki mellettem ült.
Bár ilyen egyszerű lenne.

- Szerinted Aiden olyan, mint aki egyenes választ tud adni?- kérdeztem vissza.

- Igazad van. - támaszkodott meg a combján a kezével.

- Na látod. -

Tekintetem körbejártattam az udvaron, hátha megpillantok valami erdekeset. Helyette egy Josh-t találtam, aki Aiden és egy másik fiú társaságában volt. Nem tudom hogy, de észrevette, hogy nézem, így történt az, hogy rám nézett. Láttam halvány mosolyát, majd felém intett. Én is felemeltem a mancsom, s visszaintettem. Aiden kíváncsi volt mégis Josh kinek integet, ezért az én írányomba nézett. Mit ne mondjak, egyből elment a kedvem, és inkább félrenéztem.

- Menjünk be.- vettem fel egyik vállamra a táskát, majd felálltam.

Roni és Ice Tee nem kérdezett semmit, csupán követték a példámat. Aiden miatt nem volt tovább kedvem kint maradni. Még mindig haragszom rá, amiért olyan bunkó módon viselkedett, amit persze a lányoknak nem mondtam el, úgy gondoltam jobb magamba tartani. Nem akartam ezzel zavarni őket, főleg hogy Roni mára már nagyon jóban lett a fiúval. Nem akartam összerombolni benne a róly alkotott képét. Pedig, ha tudná milyen....


________



Hazaérve az első dolgom az volt, hogy a nappaliban ledobtam a földre a taskám, és szétterültem a díványon. Annyira fáradt voltam, hogy ez volt az egyetlen dolog, amire képes voltam. Utolsó órám matek volt, a tanár pedig úgy gondolta jót szórakozik rajtam, ezért kihívott felelni. Egész órán szivatott, és bevágott egy egyest, de azt is úgy, hogy ördögien felkacagott. Rémisztő volt. Miért utál ez a nő?! Aiden-t nem kérhetem meg, hogy segítsen, mert úgyse tenné meg.

- Azt hittem már, hogy egy betörő jött be. - hallottam meg Aiden gúnyorral telt hangját valahonnan.

Fejemet a párnámba fúrtam.

- Egyest kaptam matekból.- motyogtam, hátha megesik rajtam a szíve.

- Mert analfabéta vagy.-

- Nem lehet mindenki géniusz.- vágtam rá.

- Szóval bevallod, hogy síkhülye vagy, grat.-

- Nem vagyok az, csak nehezebben fogom fel a matekot, mert a tanár rosszul tanítja.- mormogtam.

- Hm..segíthetek.- ez a hang, ez nagyon nem tetszett.

- Mit szeretnél cserébe?- kérdeztem.

- Nem nagy dolgot.-

Lassan felültem törökülésbe a kanapén, a párnát az ölembe raktam, és merőn Aiden-re néztem.

- Mit szeretnél?- kérdeztem kicsit se kedvesen.

A fiú a falnak támaszkodott, látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik.

- Csak bökd ki, mert pazarlod a drága időmet.-

- Szeretném, ha a következő kérdésemre az igazat mondanád-

Felvontam kérdőn a szemöldököm, de beleegyezően bólintottam.

- Tényleg mindenre emlékszel, ami a bulin történt?- hangja most más volt.

Lehet Roniéknak igaza volt, és tényleg történt valami? Különben Aiden nem kérdezte volna meg mégegyszer. Ráadásul az első alkalommal majdnem megfulladt, vagy lehet az véletlen?

- Hogy őszinte legyek, nem emlékszem onnantól semmire, hogy bementem a szobámba.- mondtam lehajtott fejjel.

A hajam az arcomba hullott, emiatt csikizte a bőröm. Egyik kezemmel próbáltam a fülem mögé tűrni a tincseket.

- Csak ennyit akartam.-

Ellökte magá a faltól, mielőtt elindulhatott volna megszólaltam.

- Várj! Történt valami köztünk a bulin?- hangom halk volt.

Aiden felhorkantott. Nem nézett rám, de tekintete biztosan lenéző lehetett.

- Ne képzelj bele ilyesmiket. Arról biztosíthatalak, hogy egy ujjal sem érnék hozzád.- vetette felém érzelemmentesen.

Hurrá, bunkó Aiden újra az élre tör.









_________








Sziasztok!

Tudom, megint régen volt rész.
Ráadásul ilyen rövid résszel érkeztem. Sajnálom..

Remélem azért tetszett!

Ha igen, akkor csillagozz!

Meg kommentelj!❤❤

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro