Délután az ágyamon feküdtem a hasamon, miközben a füzetem tanulmányoztam. Egyáltalán nem írtam semmit sem a lapra matek dogánál, csak rá néztem, majd elaludtam. Óra végén Nathan keltett fel úgy, hogy a padomra csapott közömbös arcot vágva. Azt mondta idézem : ,,Este nem turbékolni kéne, hanem aludni." Ő beszél, amikor látszódott a szívás nyom a nyakán. Amikor megláttam eszembe jutott az, amikor kiszívta a nyakám. Szerencsére a folt már alig látszik.

Az ajtóm hirtelen kitárult, amin Aiden cammogott be póló nélkül, csupán a farmernadrágja volt rajta. Zavarba jöttem, ezért visszavezettem a tekintetem az egyenletekre. De nem tudtam koncentrálni, ugyanis nagyon szexi volt a látvány, amit nyújtott.

- Mit tanulsz? - ült le az ágyamra, ami megnyikordult a súlya, aztán oldalasan elfeküdt, miközben egyik karjával a fejét támasztotta.

Elvette tőlem a füzetet, majd szemeivel végig pásztázta.

- Matek. - sóhajtotta, majd vissza tette a helyére. - Nathan kiszúrt veled, és rossz jegyet kaptál? -

- Nem, én szúrtam ki magammal, és bealudtam az órán, üresen adtam be a lapot, ő pedig....mérges lett, talán? -

- Mikor írod újra? -

- Ühm..jövőhéten meglepetésszerűen. - válaszoltam.

- Addig van időnk. - mondta.

Kezét a derekamra helyezte, majd benyúlt a pólóm alá. Beleborzongtam az érintésébe, valahogy felpezsdített.

Aiden a hátamra fordított, ő pedig fölém helyezkedett.

Kezemmel eltakartam az arcomat, ugyanis lángban égett már.

A fiú elhúzta a kezemet, majd összefogva a két csuklóm a fejem fölé helyezte.

Ajkát oldalas mosolyra húzta, amibe még jobban belepirultam. A helyzet kezdett egyre forróbb lenni, úgy éreztem menten megfulladok annyira melegem volt.

Végül nem történt semmi. A fiú leszállt rólam, majd az ágy elejébe ment, és mint aki jól végezte dolgát lefeküdt.

Csalódottan felsóhajtottam, majd felültem. A füzetet a kezembe vettem, aztán jó erősen hozzávágtam. A fiú hangisan felnevetett, amint a kezébe vette a tárgyat, és ledobta, igen le-dob-ta a földre. Hát azt hittem ráugrok, és megverem.

- Vicces arcot vágsz. Csak nem vártál valamire? - húzta pimasz mosolyra ajkát.

- Nem én. - mondtam durcásan.

Aiden lassan hozzám mászott, majd leült elém. A derekamnál fogva magához húzott. Egyik keze ott maradt, míg a másikkal megfogta az arcomat. Szemei elidőztek az ajkamon, majd egy puszit nyomt rá, majd még egyet. A következő alkalommal magamhoz szorítottam, és ajkam is erősen tapasztottam az övéhez. Éreztem ahogy mosolyog, végül eltolt magától.

- Ma nagyon nem bírsz magaddal kiasszony.- mondta. - Szóval, vállald érte a felelősséget!-

Miután ezt kimondta elseperte a nyakamról a hajam, majd odahajolt. Éreztem a meleg leheletét, amitől kirázott a hideg, s libabőrös lettem. Ajkait a bőrfelületre tapasztotta. Elárasztott egy jó érzés, melegséggel töltött el. Soha nem hittem volna, hogy egy nyakra puszi ilyen jó lenne. Aztán a jó érzés helyét átvette a fájdalom.

- T-te megharaptál?! - toltam el magamtól felháboródva a fiút, aki csupán mosolyogva bólogatott, mintha ez olyan természetes lenne.

- Mi vagy te? Kutya? -

- Oha...nem hittem volna, hogy szereted a szerepjátékot. Milyen kis piszkos valaki. - pöcintette meg az orrom, mire elpirultam.

- Én nem gondoltam ilyenre! Kettőnk közül inkább te vagy a perverz. -

- Meglehet. De csak, ha rólad van szó. - mondta, majd erősen magához szorított. Egy ideig meglepetten ültem, de kapcsoltam, s belesimultam az ölelésébe. Olyan jó érzés volt érezni a melegségét, és ahogy a szíve hangosan dübörgött a mellkasában.

________

- Áh, én is szeretnék szerelmes lenni. - kezdett el nyaffogni Roni a telefonba.

Amikor hazaértem egyből felhívtam, ugyanis már a suliban írt, hogy nem bírja ki holnapig, úgyhogy még ma hívjam fel, és terítsek ki mindent neki. Így is tettem. Erre, itt hisztizik, hogy milyen jó nekem.

- Akkor ismerkedj. - válaszoltam hanyat dőlve az ágyon.

- Ez nem ilyen egyszerű. A szerelem nem olyan, ami egyik napról a másikra megtörténik. - sóhajtott fel.

- Na ne mond! Ezt én is jól tudom. Csupán azt akartam jelezni ezzel, hogy ismerkedj, és várd míg megtalalod a helyes személyt. És kérlek ne az ágytechnikája érdekeljen. - mondtam szinte könyörgő hangon.

- Miért ne? Az is fontos, ha nem elég na-

- Szerintem jobb, ha csendben maradsz! - szóltam rá fenyegetően.

A lány belenevetett a készülékbe, azt hittem süket leszek.

- Ne már Vanessa, ne legyél szende szűz. Ha összejöttök akkor OLYAN dolgokat is fogtok csinálni. Mondjuk, ha Aidenről van szó szerintem várna rád, míg meg nem hal.-

- Épp ez az, még együtt sem vagyunk. - mormogtam neki.

- Jah, ami a te hibád. Mennyi mindent megtettem értetek, és még együtt se vagytok. Mit akarsz? Azt akarod, hogy lehozza neked a csillagokat az égről? Nem értem more vársz. Szereted, nem? -

- Nem tudom. Ezek az érzések mások, mint Joshnál. Néha olyan furán érzem magam. De nem közömbös számomra, viszont nem tudom, hogy ez szerelem-e avagy sem. - válaszoltam őszintén.

- Persze, hogy más, senkit sem szerethetsz ugyan úgy! Tudom, hogy viszonzod az érzéseit, szóval ne aggódd túl kérlek! -

- Hm..oké, azt teszem, amit mondasz. - részben...

- Na, de mentem. Randim van egy aranyos csibésszel. - mondta vidám hangon.

- Randi? -

- Ühhüm, a szomszéd kis sráccal. Tegnap meghívott fagyizni. -

- Jézus, hány éves? -

- Hány éves? Ha jól tudom kilenc. -

- Te pedo, ő még túl fiatal. Ne gyere hozzám, ha peperelnek. - mondtam.

- Nyugi, nyugi. Olyan mintha az öcsikém lenne. -

- Ha te mondod azt, hogy nyugi, akkor nagyon nem úgy érzem msgam. - mondtam megborzongva.

- Ah, mi vagy te? Egy aggódó anyuka? Na, mentem, pá. -

Ezzel pedig le is tette. Még azt sem várta meg míg elköszönök?

- Na mindegy. - sóhajtottam, s ledobtam magam mellé a telefont.

- Nyúzottnak tűnsz. - hallottam meg az ismerős hangot.

Nem is kellett az ajtó felé néznem, hiszen tudtam, hogy Aiden támaszkodik ott.

- Nem vagyok az....csak, jár az agyam. - válaszoltam.

- Ne gondold túl, mert kezd fogyni a türelmem. -

Amikor ezt kiejtette ajkán a szívem nagyot dobbant. A szívem mélyén már rég tudtam a választ, de mégis meginogtam. Aiden-höz akartam tartozni testben, és lélekben egyaránt. Azt akarom, hogy mindenem hozzátartozzon, és ez fordítva is így legyen. Nem voltam még kapcsolatbsn sem. Talán félek attól is, hogy elszúrok valamit.

- Aiden....ha nem bánod. Menjünk a hídhoz ötkor, és akkor választ adok. - mondtam ki halkan a gondolataimat.

- Hé, nem azért mondtam, hogy sietesselek. - mondta megijedve.

- Nem azért...csak ezt akarom és kész. Oké? - néztem rá mosolyogva. Viszonozta a gesztusom, majd bólintott.

- Rendben, akkor ötkor lent tali a nappaliban. - kacsintott rám, és elment becsukva az ajtót.

A szívem egyre gyorsabban vert annak ellenére, hogy még két óra múlva lesz öt óra. Mégis, izgatott voltam, és boldog. Tényleg boldog voltam, hogy végre kiadom, ami a szívemben van, amit Aiden már megérdemel, nagyjából. Remélem olyan lány vagyok, aki illik hozzá. Igaz, néha buta vagyok, és nehezen esik le valami, meg persze érzékeny típus is vagyok, ennek ellenére szeretnék kitörni magamból, és szárnyra kapni, hogy szabadon repülhessek a beteljesedés felé, ahol a boldogság mámora vár rám.

Kíváncsi vagyok mikor holnap felkelek, vajon milyen érzés lesz. Könnyű, vagy nehéz? Esetleg nem változik majd semmi?

________

A híd, amiről beszéltem egy elhagyatott helyen volt egy kis tó felett, ahol szép volt a kilátás. A tó mellett volt egy rozoga ház, ahol több száz éve csak állatok telepednek meg. Ezt a helyet még én találtam meg, amikor az első héten elszöktem Aidenék házából, és végül itt lyukadtam ki. Az volt életem egyik legszerencsétlenebb napja, de mégis megnyugtatott a hely. Úgy döntöttem, hogy mivel fogjuk rá, hogy ez volt a kezdetünk pecsétje itt fogom elmondani neki, hogy valójában hogyan is érzek.

Hevesen dobogó szívvel támaszkodtam mdg a fából készült támaszkodon, miközben figyeltem a víz tükréből ahogy megy le a nap. Olyan nyugodt, mégis ideges voltam.

Aiden csupán mellettem könyökölve figyelt, ami plusz nyomást tett rám. De ha már elhatároztam magam, akkor végig fogom csinálni az egészet, és nem fogom megbánni, mert végig gondoltam mindent. Nem volt kifogásom, hogy miért is ne lenne helyes döntés.

Ajkamon beszívtam mélyen a friss levegőt, majd kifújtam. A szívem még mindig őrülten vert, és a testem is zsongott a temérdek feszültségtől, de ez csak normális, ha egy emberre nyomás nehezedik.

- Azért kértem időt, hogy átgondoljam az érzéseimet, és hogy ne fél szívvel menjek bele ebbe az egészbe. Sokat gondolkodtam, volt hogy kételkedtem, de kaptam megerősítést, és biztosabb lettem magamban. Azon is elgondokodtam, hogy vajon én megfelelek-e az elvárásaidnak, de aztán rájöttem ez mind nem fontos, amíg úgy szeretsz ahogy vagyok. Sok dolgon mentünk keresztül míg végül idáig eljutottunk, de megérte mindenegyes jó és rossz pillanat. Én...- löktem el magam, majd kiegyenesedve néztem rá magabiztos telintettel. - Én rájöttem arra, hogy melletted akarok lenni, azt akarom, hogy a tiéd legyek, te pedig az enyém! Azt akarom, hogy olyannyira belém bolondulj, hogy ne tudj élni nélkülem! Kiakarlak sajátítani magamnak! Én...én...azt hiszem ez a szerelem, ezért elmondhatom, hogy szeretlek téged Aiden Knight! - miközben a szavak elhagyták a számat a fiú boldogan elmosolyodott, míg nekem a könnyeim folytak.

Aiden kiegyenesedve lépett elém. Meleg kezével letörölte a könnyeim. Lehunytam a szemem, s így élveztem az ujjai simogatását, amely bizsergető érzést hagyott maga után. Ha valaki most megkérdezné, hogy boldog vagyok-e, kapásból igen lenne a válaszom.

- Én is szeretlek téged. Kérlek légy a barátnőm. - suttogta a szavakat szinte az ajkamra, mire élesen beszívtam a levegőt.

- Rendben. - susogtam.

A következő, amit éreztem a fiú puha ajkai voltak az enyémen.

Nem kell elkapkodni semmit sem, hiszen az embernek egyszer az életében eljön az a fiú, akit neki szánt sors, aki a világon a legboldogabbá teheti őt. Nem kell elhamarkodott döntéseket hozni, hiszen az élet nem erről szól, hanem a megfontoltságról, és arról hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és a szereteinkből. A világon a legcsodálatosabb dolog az, ha szeretünk valakit, mert a szeretet mindenkiben bent él.

Vége

______

Na hali!

Hát nem tudom kiakar kinyírni, de....kíméljetek. Ha nagyon gagyi lett a befejezés, akkor csak vegyétek a fejemet. 😭😭😭😭

Tudom, 25 részt mondtam, de...a 25.részként érdekességeket  akarok írni a könyvről, és párat magamról.

És most jön a köszönöm rész....

Elsősorban köszönöm szépen az olvasóimnak a támogatást. Nagyon jól estek a kommentjeitek(az előző részben sajnálom, hogy nem válaszoltam, de megvolt rá az okom, de most minden happy, sokkal jobban vagyok).
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis ,,laza"történetet. Remélem jól éreztétek magatokat közben.
És végül köszönöm magamnak, hogy kijutottam a válságból, és újból tudok írni, bár valahogy úgy érzem a sok olvasástól megváltozott az ahogy írok, de mindegy. Ti észrevetettek valami változást? És még köszönöm magamnak, hogy nem hagytam félbe semmit sem.

Köszönöm, hogy itt voltatok!🥰

(Úgy tűnik ez is elég ramaty lett, de érjétek be ennyivel, mindenkinek adom szeretetemet!❤)