Reggel, amikor felébredtem az álmomból Aiden nem volt mellettem. Kicsit csalódott voltam, hiszen valószínűleg nem aludt velem az éjszaka folyamán, csupán megvárta míg elalszom.

Kikeltem az ágyból, felvettem a papucsom, majd úgy ahogy voltam kimentem a folyosóra egyenesen a konyhába, ahol két szőke hajú fiú ült a pultnál.

- Jó reggelt. - köszöntem.

Aiden a hangom hallattára hátra fordult, majd kérdőn felvonta a szemöldökét, amit nem tudtam mire vélni.

- ''Jó reggelt''? Úgy tűnik csipkerózsika elvesztette az időérzékét. - mondta lágy hangon. Az ilyen megjegyzéseket általában gúnyos hangnemben szokta hangoztatni.

- Miért? Hány óra? - kérdeztem a szemem törölgetve.

- Dél múlt tíz perce. - válaszolta a telefonjára pillantva.

Nathan kitolta maga alól a széket.

- Csak ennyit akartam. Na mentem. - fordult Aiden felé, közben megpaskolta a karját.

A fiú, amikor elhaladt mellettem rám se nézett, és még csak elsem köszönt.

Kíváncsi voltam, hogy vajon ezek ketten miről beszéltek míg én aludtam. Kérdőn pillantgattam a fiú felé, aki csak megvonta a vállát. Szuper, ő ennyivel letudta ezt. Ezekszerint nem fogja elmondani hiába kérdezek rá.

- Ma nincs kedvem főzni, ezért hoztam a mekiből hamburgert. - mondta a fiú.

Persze, együnk hízlaló kajákat ebédre. Mellesleg, a hamburger mióta ebéd? Vacsorára oké, de ebédre? Na, nem baj, legalább eszek egy finomat.

- Elég lusta lettél. - közöltem vele.

Csoszogó léptekkel a háta mögé kerültem. Két kezemmel átöleltem a nyakát, majd fejem a nyakhajlatába fúrtam, miközben puszit leheltem a bőrfelületre.

A fiú oldalra fordította a fejét, egyik kezével megfogta az arcom, s közelebb húzott magához. Kék szemeivel ajkam vizslatta. Lehunyta a szemét, majd egyre közelebb hajolt. Tudtam, hogy mit akart. A levegő is szinte izzott közöttünk, amitől egyre melegebb lett.
Aiden ajkát az enyémre szorította. Azt hittem megfog csókolni, de helyette csupán puszit adott. Csalódottan felsóhajtottam, amit ő is észrevett. Ajkát csibész mosolyra húzta, teljes testével felém fordult. Automatikusan leengedtem a kezemet, és hagytam, hogy a fiú izmos karjait derekam köré fonja. Így néztem le rá, míg ő fel rám.
Úgy néztün ki, mint egy pár, azonban mégsem voltunk együtt. Nem értem miért hezitálok ennyire, ha nekem is jól esik a fiú érintése.

- Ma menjünk randizni? - kérdezte édesen rám mosolyogva.

- Ma...mi lenne, ha néznénk itthon egy filmet? - kérdeztem elvéve róla a tekintetem.

- Itthon ülös randi, ez tetszik. Még úgysem volt olyan randim, hogy itthon néztem filmet a lánnyal. Szóval, te leszel nekem az első. -

- Oké, akkor ezt eldöntöttük.- mondtam, majd ellöktem magamtól a kezeit.

Villámgyorsan kimentem a konyhából, és egészen a szobámig megsem álktam. Az ajtót becsukva hátam annak vetettem, s lecsúsztam.

- Jesszus. Azt hittem a szívem majd kiugrik. - mondtam arcom a kezembe temetve.

A szívem még most is hevesen dobogott Aiden hangja, és egyben utolsó mondata hallatán. ..te leszel nekem az első. Ez az egy mondat ilyen hihetelen reakciót váltott ki belőlem. De miért? Ezt csak egy....mondat. Egy egyszerű mondat.

Nem közömbös számomra, ezt már tudom jól. De akkor mit jelent nekem? Mit érzek iránta? Lehet ezt szeretetnek hívni? Az, vagy sem? Mi ez? Úgy érzem kínomban sírni tudnék.

Fejem hátra vetettem, s bambultam magam elé, miközben a fejem ködös gondolatokkal volt tele.

Ilyen rövid idő alatt fontos lett számomra. Ennyi idő alatt elérte, hogy a gondolataim most csak is körülötte forogjanak. Most, hogy visszagondolok arra a napra, amikor szerelmet vallott nevetnem kell. Az a szituáció eléggé vicces volt, és váratlan. Aztán lassan, kicsit rögösen, de eljutottunk arra a pontra, hogy randizunk. Igaz, megkérdezte már, hogy leszek-e a barátnője, én pedig nem tudtam rá válaszolni, és időt kértem. Idő, vajon mennyi idő kell nekem? Azért kellett idő, hogy tisztázzam magamban az érzéseim, ami mára kezelhetetlenné vált, pedig nem sok idő telt el azóta. Ha most rágondolok akaratlanul is elmosolyodom, és kivirulok. Régebben mindig bosszantott, ha csupán az egy méteres körzetemben volt, de most szorosan magamhoz vonnám, hogy érezzem a belőle áradó melegséget, és gondoskodást, na meg azt, hogy mennyi fontos vagyok számára. Vajon ő mikre gondolhat? Fájt neki, hogy időt kértem tőle? Talán azt hiszi kételkedem benne? Uff, az előbb is csak úgy elrohantam, mint egy idióta. A szerelem bonyolult dolog, vagy csak én teszem azzá? Lehet, hogy minden egyszerű csak én gondolom túl?

________

Végül úgy döntöttünk, hogy este nézünk filmet, pontosabban nyolc órakor. Az ágyamon feküdtünk, nem bújtunk össze, csak feküdtünk, és néztük a laptopomon futó filmet, ami Aiden ölében trónolt. Valami zombis filmet néztünk, amit Aiden olyannyira szeret. Mi olysn élvezetes abban, ha egy zombi megeszi az ember agyát?

Oh, igaz is. Holnap iskola, Roninak pedig még mindig nem számoltam be a tegnapi randiról, ha jobban belegondolok nem is néztem az üzeneteimet. Lehet már van legalább ezer tőle.

Hirtelen úgy éreztem, hogy a vállamra nehéz súly telepedett. Lopva oldalra pillantottam, s megláttam ahogy Aiden fejét a vállamra hajtotta lehunyva szemét. Halványan elmosolyodtam az alvó fiú látványa láttán. Olyan aranyos volt, mint egy védtelen kis kutyus. Oh, lehetne az a beceneve, hogy kis kutyám?

Lassan letettem a fejét a párnára, mire csak mormogott. Kivettem öléből a laptopot, amit lecsuktam, és az éjjeli szekrényemre tettem.

Nagyot ásítottam, ugyanis kezdtem elfáradni.

Eszembe jutott, hogy lekellene fürödnünk is, de nem volt szívem felkelteni őt, így úgy gondoltam hagyom őt pihenni, majd ha végeztem felkeltem őt.

_______

Végül az este folyamán sehogy sem tudtam őt felkelteni, bármilyen zajt is csaptam. Szerintem még a világ végére sem kelt volna fel.

Így történt az, hogy fáradtan mentem suliba, miközben mindenem fájt. A fiú egész éjjel azt gondolta, hogy én vagyok a pihe-puha párnája, ezért féltestével rajtam feküdt, ez pedig kényelmetlen volt számomra.

- Nem nézel ki valami fényesen. - jegyezte meg Ice Tee, miközben leültem a padomba.

- Nem nagyon tudtam aludni. - mondtam a táskámba matatva. - Milyen óra is lesz? - kérdeztem gondolkodva.

Reggel még azt is elfelejtettem, hogy hétfő van.

- Matek. - fordult hátra Ice Tee.

- Roni hol van? - kérdeztem, utalva arra, hogy az előttem lévő szék üres.

- Oh, nem szólt neked? Szem vizsgálaton van, mert egy ideje nem lát jól. - válaszolta.

- Matek, matek, matek.- mondogattam, miközben a kockás füzetet kerestem, de nem találtam. Pedig rémlik, hogy elraktam. - Nem tudtam, hogy elromlott a szeme. -

- Nekem se, csak észre vettem, hogy néha hunyorít, aztán rákérdeztem. Na, mi az, nincs meg a füzeted? -

- Úgy tűnik otthon hagytam. - vontam vállat, majd letettem az üres székre a táskám.

- Ajaj, szerintem a matek tanár kifog nyírni, főleg hogy már az első napon kipécézett. - húzta el a száját.

- Nem igazán izgat, nem tud meghúzni matekból. - húztam ki magam büszkén. - Hiszen van egy korreptanárom otthon, aki jól magyaráz, csak nehezen veri a fejembe. - mondtam kínosan elnevetve magam.

Visszaemlékeztem arra, hogy Aiden matek dogák előtt mennyit szokott szenvedni velem, de végül sikerült egy közepest összeütnöm mindig. Nem értem neki hogy megy ilyen jól a matek. Én, ha ránézek a matekra egyből úgy érzem itt a vég. Meg, ha valamit meg is értem két nap múlva elfelejtem, mert szelektálós agyam van.

- Hát akkor remélem, hogy nem felejtetted el, hogy ma írunk matekból, zseni palánta. - mondta kuncogva a lány, közben megveregette a vállam.

Nagyot nyeltem.

- Tessék? - néztem rá rémülten.

- Legutóbbi órán szó volt róla, hogy felméri a tudásunkat, és jegyet is kapunk rá. -

- É-én ekkor hol voltam? - kérdeztem.

- Testben órán, lélekben nem tudom. - vonta meg a vállát, utalva arra, hogy azt csak én tudom.

- Hát akkor már nem is számít a füzet. - sóhajtottam.

- De számít, mert megengedte, hogy néha belelessünk, mivel senki sem emlékszik tisztán arra, amit év elején vettünk. -

- Tessék?! Lehet puskázni?! Ice Tee, add a füzeted! - szóltam rá a lányra, és már nyúltam is volna érte, de ő megállított a mozdulatsoromban.

- Nem, nem. Nélküle nem tudok jelest írni. Vess magadra, a szerelmi köd miatt nem látsz tisztán. -

- Nem értem miröl beszélsz. - helyezkedtem vissza a székre.

- Aiden-ről és rólad. Amióta jobban összemelegedtetek elszállt az agyad a világűrbe, olyannyira belehabarodtál.-

- N-nem is. - mondtam duzzogva, közben karbatettem a kezem.

- Most is elpirultál. - kezdett el piszkálni.

- Ahjj, nyughass már! - szóltam rá hisztizve.

- Tényleg. Mi volt a randin? - kérdezte érdeklődve, ami nem megszokott tőle, de örültem, hogy érdeklődik a maga módján.

- Semmi különös, elmentünk a vidámparkba. -

- Más szóval a rémálmodba. - nevetett fel jól szórakozottan, mire megütöttem a kezét, hogy hagyja már abba.

- Ez nem vicces! - sziszegtem.

- Bocs, de nem tudlak téged ott elképzelni. -

- Nem ültünk fel semmire, csak ettünk, ittunk, sétáltunk. Vasárnap nem mentünk sehova sem, a szobámban filmeztünk, olyan otthon ülös randi, ahogy ő mondta. -

- Kicsit fura, hogy a suli második legmenőbb sráca ilyen hétköznapi dolgokat szeret csinálni. -

- Második legmenőbb? - kérdeztem oldalra döntve a fejem, mire aprót bólintott.

- Nem láttad? Valaki szavazást indított a suliban, és mindenkinek elküldte. -

- Én nem kaptam semmit sem. - néztem értetlenül.

- Tényleg? Pedig a fiúknál és a lányoknál is volt szavazás. Te is népszerű vagy ám. A lányok rangsorában benbe vagy a top ötben. -

- Azta. - mondtam ámúlva, pedig nem is szoktam beszélni annyira senkivel, és nem is öltözöm kihívóan, amolyan átlagos kisugárzásom van.

- Ahha. Szerintem Aiden azon fog ügyködni hogyan ne csapjanak le a kezéről. -

__________

Nem tudom, hogy ez a rész jónak számít-e vagy sem, szerintem ezt döntsétek el ti.
Ezt a részt előbb terveztem, de......hát öhm, gyorsan eltelt ez a hét, és egyszerűen elfelejtettem, jobban mondva inkább mindig elhalasztottam, mert találtam egy tök izgis hobbi-t, ami az egész napomat elveszi. De pár napra abbahagyom, hogy írhassak nektek.

Köszönöm, hogy elolvastátok! ❤

( Ha tetszett csillag, és írjatok aranyos kommenteket, mert nagyon nagy hangulatingadozásom van. Jelenleg az életkedvem 0.😭 )