Két nap telt el azóta, hogy Nathan beköltözött, és hogy a matek tanárom lett. Azóta úgy érzem mintha ezt a pasast megszállta volna az ördög. Amikor reggel és este átöltözöm a szobámban mindig véletlenül benyit, fürdéskor is ez van, legszívesebben bezárnám, viszont elromlott a zár, es csak jövő héten tudják megjavítani.

A masik probléma Roni, akinek nem mondtam el, hogy a fiú, aki az első barátja volt beköltözött hozzánk. Félek, hogy ha megtudná szomorú, esetleg mérges lenne. Persze nem akarok örökké titkolózni előtte, de nem tudom hogyan mondhatnám el neki.

Ellie-vel tegnap beszéltem a szombati vidámparkozásról. Elmondtam neki, hogy nem tudok neki segíteni, ezért lekell, hogy mondjam. Ezt nem Aiden-ért vagy magamért tettem. Aiden-ek is elmondtam, aki ezt felelte : Oh, tényleg? Oké. Azóta nem is beszéltünk róla.

Éppen matek órán ültem, s bambán támaszkodva a kezemre figyeltem a táblát, meg Nathan hablatyolását. Szokás szerint semmit sem értettem belőle. Valami szinusz, meg koszinusz ízet vettünk, ez még az egyenleteknél is rosszabb volt. Hol lehet kiiratkozni?

Tekintetem egyszer csak Roni felé vándorolt, aki nagy áhítattal figyelte a fiatal ferfit. Mikor ránézett a szemei furán felcsillantak, s apró mosoly jelent meg ajkán.

- Roni, nem hittem volna, hogy ennyire szereted a matekot. - mondtam kicsit hangosabban, mire nem csak a lány, hanem Nathan is rám nézett.

Hoppá. Azt hiszem ezt nem kellett volna.

- Vanessa, ha van kérdésed a matekkal kapcsolatban, akkor tőlem kérdezd, kérlek ne foszd meg az osztálytársadtól a figyelmet. Lehet téged nem érdekel a matek, és lehet, hogy analfabéta vagy, de vannak akik figyelnének. A csinos pofikáddal nem érsz semmit, ha belül kongsz az ürességtől. - közben mutató ujjával a fejere bökött.

Mindenki lélegzet visszafojtva várta a válaszomat az előbb elhangzottakra.

Őszintén nem fogott el a sírhatnék tőle, viszont meglepődtem, azt hittem csak egy perverz tanár, de most megmutatta ezt az oldalát is.

Halványan elmosolyodtam.

- Tanár úr, nagyon sajnálom, hogy megzavartam az óráját, ígérem, hogy a továbbiakban is akadályozni fogom a munkáját. -

Nathan elmosolyodott, megrázta a fejét.

- Nos akkor folytassuk tovább. - fordult vissza a táblához.

_______

- Mi volt ez a műsor matekon? - kérdezte Roni.

A büfében ültünk, és vártuk, hogy Ice Tee visszatérjen a kért kajával.

- Semmi különös. - mondtam. - Inkább mi volt az, amit te csináltál matekon. Nem úgy volt, hogy nem szereted azt a csávót? Nem elég, hogy elhagyott, majd random megjelent, de te még mosolyogva ábrándokat szősz róla. -

A lány nagyot sóhajtva lesütötte a szemét.

- Amikor először megláttam megijedtem, és meglepődtem. Azt hittem kínos lesz a légkör közöttünk, de tegnap suli után beszéltünk. Bocsánatot kért a múltbeli történtek miatt, és örül, hogy jól vagyok. Még mindig olyan kedvesnek, és megbízhatónak tűnik mint amikor együtt voltunk. -

- Megbízható, mi? Ha az lenne nem hagyott volna el. - feleltem szarkasztikusan. - Nem értem miert nem vagy rá mérges, ha valaki ezt csinálta volna velem már rég feldaraboltam volna egy fűrésszel. -

- Te ezt nem értheted. Sokat jelent számomra főleg, hogy ő volt az első a számomra, de nem csak abban, hanem a szerelemben is. -

- Ha? - néztem rá döbbenten. - Te szerelmes voltál belé? - kérdeztem sokkolódva.

- Igen, nem akartam elmondani, ezért hazudtam. - vallotta be.

- Biztos sokat szenvedtél. - mondtam.

Ha hazaérek hozzá kötöm egy székhez, leviszem a sötét pincébe, majd egy életen át gyötröm.

- Igen, de nem bántam, mert gyengéd volt velem. Igaz már semmi sincs köztünk, viszont újból beletudnék szeretni. -

- Mi? Lázas vagy? Tudod te, hogy most minek a határát súrolod? -

- Néha könnyen felkapod a vizet, emiatt nem akartam beszélni róla. -

- Bocs, hogy aggódom. -

________

Az ágyamon feküdtem ölemben a laptoppal, miközben hallgattam a kinti zivatart. Annak ellenére, hogy nap sütést mondtak, kint orkán van. Ennyit a megbízható időjárás jelentésről. Pedig mivel péntek van elakartam menni a lányokkal a nem rég nyílt sütizőbe, állítólag már most nagyon népszerű, és egy irtó helyes kiszolgáló fiú dolgozik ott részmunka időben. De az eső miatt nem mehetünk.

Halk kopogást hallottam, majd az ajtó kinyílt, amin Nathan dugta be a fejét.

- Szóval itt vagy. - mondta vigyorogva.

- Jah, hol máshol lehetnék? - kérdeztem.

A fiú az ágyamhoz jött, és befeküdt mellém.

- Azt hittem nem vagy itthon, mivel Aiden épp most vitt be egy lányt a szobájába. -

Nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy teszt, vagy csak az idegeimre akar menni.

- És? Nem az én dolgom. - feleltem unottan. Próbáltam koncentrálni a képernyőre.

- Tényleg? Azt hittem szerelmes vagy belé. -

- Nos akkor rosszul hitted. -

Kezét az arcomra vezette, majd maga felé fordította, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.

- Ezek szerint van esélyem. - mondta, miközben magabiztos mosolyra húzta az ajkát.

Ajkam rényire szétnyílt a döbbenettől. Kezdtem azt hinni, hogy elromlott a hallásom, vagy rosszabbik esetben képzelődöm.

Kezét elütöttem az arcomtól.

- Ne viccelődj velem, kérlek. Nem vagy olyan naiv, mint az eddigi barátnőid. - mondtam mérgesen.

A fiú hirtelen felnevetett, s beletúrt szőke hajába.

- Érdekes lány vagy, de eddig még nem volt barátnőm. -

Arca valahogy őszintének tűnt, de hogy hazudhat ilyen könnyen. Ebben a férfiben nincs semmi megbánás?

- Hazudsz. Ronival is együtt voltál, amikor még általános iskolába járt. -

- Tévedsz. Nem voltam vele együtt, csak kíváncsi volt a szexre, én pedig segítettem kielégíteni a kíváncsiságát. Most mondhatod milyen szívtelen dög vagyok, de itt nem én vagyok a hibás. Ő akarta, azt mondta ne legyen semmi érzelem, pedig látszott rajta, hogy szeret. -

- Igen, tényleg szívtelen vagy! Játszadoztál egy lány érzéseivel, és ki is használtad! Ráadásul olyan dolgot vettél el tőle, ami nem téged illet! -

Feldühödve csaptam le a laptopomat az éjjeliszekrényre.

Szívem hevesen kalapált az idegességtől. Ez a fiú nem csak arrogáns, és perverz, semmi érzelem sincs benne, ez pedig nagyon idegesít. Egy ember hogyan lehet ilyen?

Ráadásul Roni azt hiszi róla, hogy ő az isteneség, de téved. Az orránál fogva vezette őt, a lány pedig észresevette, mert a szerelem elvakította. Ez eszembe jutatta, hogy én hogyan jártam Josh-al, az első szerelmemmel. Amikor ez eszembe jut, mindig átkozom magam, és azt kívánom bár ne szerettem volna bele. De a múltat nem lehet megváltoztatni, nincs időgép, ami visszavisz az időben.

- Hoppá, felbosszantottalak. - mondta nevetve.

- Nem vagyok vicces hangulatomban, de pedofil. - feleltem komor hangon.

- Hmm....azt látom. Tulajdonképpen miért is vagy mérges? Amiatt, mert kihasználtam a barátnőd? Vagy inkább azért, mert elmondtam, hogy Aiden valakit felhozott a szobájába? A kettő közül melyik? -

- A te idegesítő képed miatt vagyok mérges. -

- Ki tértél a kérdés elől. -

- Mert egyértelmű a válaszom. -

- Oh, akkor a második ok. Értem már, szóval féltékeny vagy, szeretnél vigaszt a karjaimban? -

- Ha nem akarod, hogy pofán vágjalak húzzál ki a szobámból! - hangom kissé felemeltem.

Nem tudtam kontrolálni magam a bennem tomboló düh miatt. Már azt se tudtam miért borultam ki, csak azt akartam, hogy menjen a szemem elől, hogy lenyugodhassak.

- Jól van, jól van, nyugii. Nem kell leharapni a fejem, csak vicceltem, de úgy látszik ezt sem érted meg, mert nincs humorod. Nem csak egy üresfejű csini pofi vagy, de még a viccet sem érted. Nem vágom, hogy Aiden mit lát benned. Nincs benned semmi különleges. -

- Tulajdonképpen miert jöttél a szobámba? -

- Bosszú, azért, amit az órámon tettél. Megzavartál, ezért úgy gondoltam megnevellek, de aztán rájöttem szórakoztatobb húzni az agyad. -

- Nos, ha kiélvezted ezt, akkor le is kophatnál, te véntata. -

- Hé, nem vagyok vén! Még szép korban vagyok, ráadádul fiatal, és vonzó. -

- Vonzó? Ki? Te? Na ne viccelj! -

- Akarod látni a vonzó erőm? Hidd el, pár másodperc alatt elérném, hogy nedves legyen a bugyid. - miután ezt mondta rám kaccsintott.

Egy gyors mozdulattal felugrottam az ágyról, majd zokniban nagy léptekkel közelítettem meg az ajtót, kezem a kilincsre tettem, hogy kinyissam az ajtót.

- Menj ki. - mutattam ki felé.

Nathan mosolyogva nézett rám. Kezét mellkasa előtt keresztezte, s lejebb süllyedt az ágyon. Ezzel azt jelezte felém, hogy ő biztosan nem fog innen eltávozni.

Látszott rajta, hogy tetszik neki az agyam húzása. Én pedig lassan kezdtem elveszteni az írányitást, annyira dühös voltam.

A szomszéd szobából ajtó nyitódást, és halk hangokat hallottam. A két hang közül egyből felismertem Aiden mély, rekkedtes hangját, viszont a másik vékony, félénk hang is ismerős volt számomra.

Tekintetem visszavezettem Nathan-re, aki lehunyva a szemeit pihengett, vagyis csak úgy tett. De ha így jobban megnézzük nem is néz ki rosszul. Arca nyugodtságot sugárzott, olyan volt, mint egy csintalan kisfiú.

- Akkor tényleg nem lehet? - hallottam meg szín tisztán a vékony hangot, ebből adodóan már tudtam ki Aiden vendége.

- Igen, nem lehet, ezt már Vanessanak is elmondtam. -

Szívem kihagyott egy pillanatra a Vanessa megnevezés miatt. A fiú életemben először most mondta ki a nevemet, eddig mindig csak Nessa voltam, úgyhogy ez most meglepett, egyidejűleg boldogsággal töltött el.

- Vanessa. - ejtette ki a lány a nevem keserűen, mintha épp átkot szórna rám. - Akkor jó, bocsi, hogy zavartalak. -

Halk cipő dobbanásokat hallottam, majd megjelent előttem Ellie, nem sokkal pedig mellette Aiden. Mindketten megálltak előttem kérdőn nézve rám.

Gyorsan kiléptem a folyosóra, és becsuktam az ajtót, nehogy Ellie meglássa az ágyamon heberő fiút. Ha ez kitudódna pletyka lenne, annak ellenére, hogy csak Aiden rokona.

- Szia. - köszöntem kínosan.

Aiden tekintete szinte lyukat égetett belém, de nem mertem rá nézni. Csak remélni tudtam, hogy nem látta meg őt. Nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon, vagy következtetéseket vonjon le, esetleg megvádoljon, hogy naiv vagyok.

Helyette rá mosolyogtam Ellie-re, aki most is sugárzott az angyali aurától, szinte már kiégette a retinám.

- Szia. Ki volt ott bent? - kérdezte az ajtóra meredve.

Szívem hevesen kezdett el dobogni, agyam azon kattogott milyen válasz lenne a megfelelő.

- Öhm...senki. - hazudtam, bár ezen könnyű átlátni.

- Tényleg? Pedig megmertem volna esküdni, hogy egy pillanatra egy fiút láttam feküdni az ágyadban. - felelte a lány hangosan merengve.

Aiden megköszörülte a torkát, és tudtam, hogy miután Ellie elmegy várja a magyarázatomat. Szuper. Ez mind annak a pedofil, tökfej hibája. Magában biztos jót nevet.

- Ellie, nem azt mondtad, hogy még dolgod van? - terelte el a szót a fiú, majd elkezdte terelni őt a lépcső felé.

- Tényleg. Akkor szia Vanessa, majd egyszer még beszélünk. - szólt vissza a lány.

- Szia. - mondtam.

Miután leértek a lépcsőn bementem a szobámba.

A hátam az ajtónak támasztottam, szem lehunytam, hogy kifújhassam a levegőt. Úgy éreztem mintha egy nagysúly esett volna le rólam.

Rá néztem Nathan-re, aki ugyan abban a pózban volt, mint amikor ki mentem.

Úgy tűnt mintha aludna, de lehet ez csak színjáték. Hogy erről megbizonyosodjam halk léptekkel mentem felé.

Mutató ujjammal megböködtem az oldalát, hátha csikis ott és feladja magát, de nem történt semmi. Ha alszik, ha nem, akkor sem maradhat itt, főleg hogy Aiden bármelyik pillanatban betoppanhat a gyilkos aurájával együtt, és akkor a fiúnak nincs menekvés sehova sem.

- Hé, keljen fel perverz tanárúr. - szólaltam meg.

- Nem vagyok perverz. - jött egyből a válasz.

Szóval tényleg csak színlelt alvás volt.

- Annak számítasz, meg pedofilnak, mivel egy diák ágyában alszol, Mr. Perverz tanárúr. -

Nathan hirtelen kinyitotta a szemét, majd elkapta a csuklóm.

Meglepődve néztem rá a kezemre, megpróbáltam kiszabadítani, de erősebb volt, mint én.

- Csak nem félsz, hogy Aiden itt bent talál engem? - kérdezte mosolyogva.

Nagyot nyeltem.

- Nem én fogok rosszul járni. - feleltem gúnyosan.

- Tényleg? - kérdezte nevetve. - Ha ebben a pózban lát majd minket egyikönk sincs menekvés. - mondta.

- Milyen póz? - kérdeztem értetlenül.

A fiú hirtelen magára rántott, ezért teljes testemmel rajta feküdtem.

- Te normális vagy?! - háboródtam fel, közben rá ütöttem a mellkasára.

Lassan felültem a csípőjére, hogy utána leszállhassak, de erre már nem volt időm. És ez a póz ellégé félre érthető volt, és nagy bajt okozott.

Halk ajtó nyitódás következtében Aiden jelent meg a szobában.

Amint meglátott minket az agya elborult.

- Ez nem az, aminek látszik. - mondtam idegesen.

Aiden se szó, se beszéd távozott. Látszott rajta a megvetés, és az elkeseredettség.

- Ez a te hibád! - ütöttem meg erőteljesen a mellkasát.

- Azt hittem leszállsz rólam. - fogta meg a csuklómat, hogy hagyjam abba az ütögetést.

- Az volt a tervem. Nem kellett volna magadra húznod, és akkor most nem lenne ez! - fújtattam frusztráltan.

Elengedett, mire én legördültem mellé.

Most Aiden-t hagyni kell lenyugodni, majd holnap beszélek vele, ha esélyem lesz rá.

Nem tudom miért, de bűntudatom volt, pedig ez csak egy félreértés. Mellesleg semmi köze sem lenne hozzá, mivel nem vagyunk együtt. Viszont ő szeret, ha tényleg így érez, akkor muszáj lesz meghallgatnia, és hinni nekem a látottak helyett. Ha pedig nem így lesz, az azt fogja jelenteni, hogy nem bízik meg a szerelmében.

________

Péntek óta eltelt a hétvége, ami alatt Aiden az egyik haverjához költözött. Iskolába is onnan ment reggel. Ez a cselekedete az sugallta, hogy nem szándékozik velem szóba állni, és még caak látni sem kíván. De nem csak Aiden nem volt otthon, hanem a fő bűnös sem. Ő nem tudom hova ment, de nem is érdekelt, jobb volt nélküle otthon. Karen kérdezte, hogy történt-e valami, mire azt feleltem kicsit összevesztünk egy apróságon, no ha ezt annak lehet nevezni.

- Aiden furcsán viselkedett reggel, amikor találkoztunk. Történt valami? - fordult hátra Roni a negyedik óra után.

Ezután matek lesz, és kiosztja a dolgozatomat is az a perverz tanár. Őszintén arra gondoltam, hogy elalszom, nehogy halljam a hangját, vagy lássam a fejét, amit legszívesebben szétloccsantottam volna. Még mindig nagyon dühös voltam rá, de a legjobb, hogy még csak bocsánatot sem kért a kialakult helyzet miatt, pedig ennyit megérdemelnék.

- Pénteken kicsit félrértett valamit, és most óvodás módjára duzzog. Egész hétvégén haza sem tolta a képét. - válaszoltam gondterhelten.

- Oh. Mit értett félre? - kérdezte.

Az igazat nem mondhattam el neki, ezért gyorsan kikellett találnom valami hazugságot, de per pillanat nem jutott eszembe semmi sem.

- Öhm...ki kell mennem a mosdóba. - álltam fel gondolkodás nélkül. - Mindjárt jövök. -

Tudom, nem volt szép tőlem, de nem tudom mit mondhattam volna neki. Még hazudni se tudtam, nem hogy az igazat bevallani. Mellesleg hogy reagálna? Biztos mérges lenne azt pedig nem akarom.

Bementem a mosdóba, majd a tükör előtt megálltam.

Az egyik fülke felől halk szipogást hallottam.

Most beleüssem az orrom vagy nem?

Végül úgy döntöttem a biztonság kedvéért benézek a hangforráshoz. Könnyű volt eldönteni, hogy honnan jött a hang, mivel a négy fülke közül, csak az utolsó volt csukvó, az sem teljesen.

Óvatosan bekopogtam.

- F-foglalt. - jött egy apró dadogó hang.

Ha nem mondod hülyén halok meg.

- Nem azért kopogtam, csak megakartam tudni, hogy baj van- e, mert szipogást hallottam. - kezdtem el magyarázkodni. Bár, ha valaki egy magában ittatja az egereket a wc-n, akkor tuti baj van.

- N-nem, minden rendben. - mondta.

Tekintetem levándorolt a cipőmre, ami totyogott a vízben.

Valami nem stimmelt. Lehet, hogy zaklatják? Ha így van, jó ha belekeveredem?

A mi sulinkban gyakran bántják azokat, akik nem tudják védeni magukat, vagy akik valami rosszat tettek. Pl. Lenyúlták más pasiját, vagy szerelmét, meg hasonlók. Szerencsére engem kihagytak, csupán az egyik osztálytársam utál Aiden miatt, de nem zaklat.

- Akkor ki tudnál jönni? - tudakoltam meg. - Vagy bemenjek én? -

- N-nem szükséges. - hallottam meg a lány ijedt hangját.

Biztos voltam benne, hogy nem akarja hogy lássam.

A csengő pont ebben a pillanatban szólalt meg, amit ő is hallott, de továbbra sem jött ki.

- Bemegyek. - mondtam gondolkodás nélkül.

A lány reagálni sem tudott, mert már a nyitott ajtó előtt álltam.

A lány a wc ülökén ült telefonját a kezében szorongatva. Fekete egyenes hajából, és a ruhájából csepegett a víz. Szemüvege a lába előtt hevert a vízben. Ettől a látványtól elfogott az undor, bárki tette nagyon gusztustalan féreg lehet. De ezen most nem volt idő gondolkodni, át kellett öltöznie, vagy megfázik.

- Maradj itt, nehogy elmenj! Mondjárt jövök, jó? -

A lány aprót bólintott. Neki iramodva rontottam ki a mosdóból, és a teremig meg sem álltam. Őrült módjára rontottam be, mire mindenki rám nézett, de legfőbbképpen a tanárúr.

- Örülök, hogy megtisztelsz a jelenléteddel minket. - mondta Nathan.

Gyorsan az asztalomhoz mentem, s levettem a székemről a tornazsákot. Ma még nem volt rajtam, ugyanis utolsó óra tesink.

Roni és Ice Tee kérdőn meredtek rám, nyilván nem értették miért késtem, meg hogy mit akarok a felszerelésemmel.

- Majd elmondom. - súgtam nekik.

És már az ajtónál is termettem.

Nathan hirtelen felém kiáltott, mire megtorpantam.

- Hova mész? Az óra még tart! - figyelmeztetett. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki az engedetlenségem. Mas tanar viszont bevágta volna az igazolatlant egyből.

- Vészhelyzet van tanárúr, de erről nem mondhatok többet. -

Szinte könyörgő tekintettel néztem rá, hogy értse meg, és engedjen el.

Alig láthatóan bólintott, mire eli is illantam.

Visszasiettem a mosdóhoz, ahol a lány továbbra is csak ült, előre bambulva.

- Tessék. Öltözz át. - adtam oda neki a tornazsákom. - Ma még nem használtam, úgyhogy tiszta. Később megköszönheted. -

A lány megdöbbenve, de elfogadta.

Becsuktam az ajtót, mahd a mosdó tálnál megtámaszkodtam.

- Egyébként én Vanessa Parker vagyok a tizedikből, és te? -

- Corinne Barker a kilencedik osztályból. -

A hangja már nem remegett meg, ebből következtetve rájöttem, hogy megnyugodott egy kicsit.

- Mondd csak Corinne, bántanak téged? Tudom, nem rám tartozik, de szeretnék segíteni, szóval....-

A lány minden vonakodás nélkül elkezdett beszélni, ami meglepett.

- Egy hete kezdődött minden, egy héttel azután, hogy összejöttem egy fiúval. A lányok körében eléggé népszerű, és van egy fan csoport, akik nem tűrtek meg mellette, mivel nem illik hozzá egy olyan lány, mint én. Teltek a napok, és egyre rosszabb dolgok történtek. Először eltűnt a tolltartóm, azután a tornazsákom, amit a kukában találtam meg, és végül jött hogy bezártak ide, és leburítottak vizzel. Azt mondták addig csinálják ezt míg nem szakítok vele. Azt hittem, ha nem foglalkozom velük majd megunják, de tévedtem. -

A történetet hallva a mellkasom összeszorult. El se tudtam képzelni, hogy ez a lány mekkora fájdalmat élhetett át emiatt, de szólnia kellett volna valakinek.

- A barátod tud róla, hogy zaklatnak? - kérdeztem.

- Nem, nem tud róla, ha tudna is azt mondaná védjem meg magam. -

Micsoda egy görény. Ha szereti legalább védje meg!

- És ki a barátod? -

- Jason Hayes, a tizenkettedikből. -

Az a Jason, aki a suli bajkeverője? Aki mindennap rendőrségi ügybe keveredik, és majdnem megvert egy tanárt?

Ismertem a srácot a hírneve miatt. Tényleg népszerű a lányok körében, de a fiúk utáljak őt, mivel mindig balhézik. Én őszintén félek tőle, egyszer láttam őt, akkor is gyilkos aurát árasztott magából. El se tudtam képzelni, hogy ez a két személy hogyan jöhetett össze, még egy osztályba sem járnak.

- Az a srác félelmetes. - jegyeztem meg.

- Nem, nem az. Igaz, néha rossz dolgokat tesz, de ennek ellenére ő egy aranyos srác. Sokan mondják, hogy ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, nos ez rá is igaz. Kívül félelmetesnek tűnhet, és a hírneve sem valami hű de jó, viszont belül olYan, mint egy kezes bárány. -

Hangjából ítélve ererhető volt, hogy mennyire szereti. Remélem egyszer majd én is ilyen szerelmes leszek valakibe.

- Igazad van. És kik zaklatnak? -

- A pontos nevüket nem tudom, de az egyik Ellie, a másik valami Sonja, az egyik tizenegyedikes, a másik végzős. -

Ellie? Az az az Ellie? Aiden osztálytársa? Vajon az a lány miért bántana mást? Ő az az angyali típusú személy? Vagy lehet az csak álca, hogy mások közelébe jusson? Ez az egész kezd bonyolult lenni, na meg érdekes. Nem elég, hogy van egy zaklató, pedofil tanárom, és Aiden mérges rám, de még egy zaklatásba is belekeveredtem. Jah, és még az is ott van, hogy titkolózom a barátaim előtt. Mióta lettem az a személy, aki ennyi mindenbe belekeveredik?

- Tudom nem szeretnéd, de szólni kéne egy tanárnak, mert ha eddig ez a legrosszabb, ami veled történt, akkor lehet durvább is. Tudod a zaklató lányok nagyon durvák, ha nagyon féltékenyek. -

Amúgy már egy ideje öltözik. Vajon kész van már?

- Nem szeretnék szólni, mert nem tudnának mit csinálni. -

- Dehogynem, fel is függeszthetik őket, ha odáig süllyednek. - mondtam.

- Még egy hetet várok. - mondta.

Mégis mire vár? Ha nagyon elfajulnak a dolgok, akkor a testi épsége is veszélybe kerülhet. Vajon tisztában van ezzel?

- Malacs vagy. - realizáltam. - De a te döntésed, viszont azért a barátodnak szólhatnál, hátha segít. Mivel a könyvekben mindig a fiú megvédi a veszélyben lévő lányt. -

A lány halkan felkuncogott, majd kilépett a fülkéből a torna felszerelésemben.

Vizes haját felkötötte lófarokban, szemövegét a fehér pólómba törölgette.

A póló alatt átlátszott a melltartója. Úgy gondoltam még így sem mehet ki. Szereznem kell egy pulóver, de se Roni, se Ice Tee, sem pedig én nem hoztunk.

- Mi az? - kérdezte, majd belenézett a tükörbe, amint észrevette, hogy mit néztem egy oh hagyta el ajkát.

- Szerzek egy pulcsit. - amint ezt kimondtam előkotortam a telefonom, feloldottam, és írtam Aiden-ek.

Nessa🤢:

Szia, van nálad pulóver?

A válasz azon nyomban jött.

Aiden:

Ahha.

Nessa🤢:

Ki tudnál kéretőzni, és elhozni a lány wc-be? Sürgősen kell!

Aiden:

Gyakorlatilag haragszom ám még rád.

Nessa🤢:

Az csak egy félreértés! Esküszöm!
Mellesleg gyerekesen visselkedsz, megsem akartad hallgatni a magyarázatom!

Aiden:

Szerintem neked se tetszene, ha az a személy, akit szeretsz, olyan helyzetben lenne mással.

Nessa🤢:

Majd később összeveszhetünk ezen.
CSAK HOZD IDE AZT A KIBASZOTT PULÓVERT!

Aiden:

Nem ér rá szünetben?

Nessa🤢:
Még jó hogy nem!

Aiden:

Ok.

_____
_____

Sziasztok!

Meg is hoztam az új részt, amit jövő hétre terveztem, de most kész lettem vele.

És extra hosszú lett, szóval a kövi rész biztosan péntek körül fog jönni. 😅😂

Kinek mi a véleménye?