Harry Potter:

"Holnap ugyan itt, ugyan ekkor..."

  Ezzel csak annyi volta gond, hogy fogalmam sem volt, hogy mikor voltam ott és azt se nagyon tudtam, hogy pontosan hol voltam. 

  Ebédnél a Nagyteremben le se bírtam venni a szemem a másik asztalnál ülő szőkéről és szánalmas, nevetséges "barátairól". Csak néztem, ahogy szórakoztatja őket, míg azok csüngtek szavain, s minden percben erőltetetten, ősemberekhez hasonlóan vihogtak.

  De én csak néztem, hogyan hullnak szőke tincsei jobbról balra, keresztezve gyönyörű, szürke szemeit, melyek mintha hangulatától függően változtatták volna árnyalatuk mélységét. A finom, rózsaszín ajkakat, melyek mögül csak ömlöttek a szavak. Gyönyörű, szinte csillogóan fehér, márvány bőrét, mely oly' hideg volt tegnap.  Ahogy vászon inge tökéletesen simul testéhez, mintha csak rá szabták volna. A felső két gomb ki volt rajta gombolva, láthatóvá téve kiugró kulcscsontjait.

- Harry ! Nem is figyelsz. Mi van veled ? - Szólt Hermione. Kissé ködös szemekkel néztem rá, de nem értettem mit mond.

- Mi, ne haragudj, nem értettem mit mondtál... - Nagyon kínosan éreztem magam.

- Állandóan a Mardekárosok asztalát bámulod. - Mondta gyanakvóan Ron.

- Nem igaz.. - Motyogtam. - Csak...  Este sokáig voltam a könyvtárban és álmos vagyok. Piton hülye házidogáját írtam Bájitaltanra... A.... Holdkő különleges hatásairól és hasznosításáról... Meg... Ilyesmik... - Nem hazudtam teljesen. Tényleg erről kell házidolgozatot írnom. De a tegnap estét máshol töltöttem. A pince valamelyik eldugott folyosóján azzal a gyönyörű félistennel.

- Harry... Nos... Öhm... Ron, mondd inkább te, ez nekem túl kínos... - Mondta vörösödve Hermione. Kezdtem kicsit aggódni, hogy mit csináltak.

- Én ? Alapból a te ötleted volt ! - Akadt ki Ron.

- Jó, de te mégis fiú vagy, vagyis valami olyasmi... Neked erről könnyebb beszélni, mint nekem !

- Valami olyasmi ? Na jó... Inkább hagyjuk ezt a témát most.

- Mondjátok már, mi van ? - Szakítottam félbe a veszekedést. Mint valami öreg házaspár...

- Jó, öhm, bocsi... Ami azt illeti... Tudjuk, hogy nem a könyvtárban voltál... Hermione ötlete volt ! Mi csak... Aggódtunk. Furcsán viselkedtél. Aztán csak úgy felpattantál és elindultál a semmibe. És sokáig el is voltál és hát... Mi... izé... Ránéztünk a Tekergők Térképére... És láttunk... Vagyis csak azt hogy hol vagy.. És kivel.. És... A nevetek majdhogynem teljesen fedte egymást. A lábnyomok meg csak egyhelyben jelentek meg és tűntek el... És pontosan ott álltál, pár centire a faltól... Úgyhogy... Következtettünk egy kicsit és... Izé... Mit csináltál Dracoval ? - Ron arca minden szóval egyre vörösebb áranyalatot öltött, míg végül majdnem egy színű lett lángoló hajával.

- Mi a fasz ? Ti kémkedtetek utánam ? Komolyan ? Aghh... Nem hiszem el... Mindegy... Hát... Izé... Egy darabig csak ott ültem, aztán jött és... Letepertem. Mondhatni. És nem bántam meg. Ma este megint találkozunk. Azt hiszem... Hogy szeretem...- Feleltem, s én is belevörösödtem.

  Barátaim kissé hitetlen tekintettel néztek rám. Nem az lepte meg őket, hogy fiúval voltam, hanem az, hogy ki volt az a fiú. De nem tehetek róla. Megőrülök azért a testért, bőrért, hajért, szemekért... Minden megőrjít rajta. 

  Még egy darabig beszéltünk róla, aztán befejeztük az ebédet és elindultunk jóslástanra.

  Az a kosz a bögrém aljában... Tea fű, vagy mi az a szutyok... Azt mondta vita közeleg életem egén. Baromság... Ez egy ködös tantárgy, aminek semmi értelme. Biztos rosszul csúsztak össze a füvek. Vagy nem t'om, nem izgat.

  ***********************************************************************************************

Eljött az este, s én lent bolyongtam a pincében, várva, hogy a Márványbőrű jöjjön.

És jött is.

- Malfoy - Mondtam, mikor megláttam - Azt hittem nem jössz.

- Késtél, Potter.

- Bocs, nem tudtam, mikor voltam itt tegnap. De most néztem az időt. Fél nyolc.

- Tegnap vicces volt felhúzni téged, majd otthagyni. Ha láttad volna a képed. Jót röhögtem.

- Kösz, Malfoy, kedves tőled. - Mondtam, majd talárja ujjánál fogva közelebb húztam magamhoz. Kezemet becsúsztattam a bő, fekete köpeny alá, úgy simogattam alkarját.

- Szinte éget a kezed, Potter.

- Neked meg szinte fagyasztó a bőröd érintése, Draco.

- Hideg bőr... Amolyan családi Malfoy vonás. - Keze lassan végig simította nyakamat, s megállapodott tarkómon. - Remélem nem zavar annyira. Bár ha igen, az sem érdekel.

- Nagy a pofád, Malfoy. - Mondtam féloldalas mosolyra húzva számat.

- Fogd be valamivel, Potter.

- Nem kell kétszer kérned. - Mondtam, s kihúztam kezem talárja alól, átkaroltam, keményen csókolni kezdtem, s magamra rántottam a fiút. Az kissé meglepődötten, de vette a lapot, lábait derekam köré kulcsolta, kezei hajamban matattak. 

 Elindultam a fal felé, és neki támasztottam a szőke hátát, majd fél kézzel tartva kigomboltam talárján az egyetlen gombot. A fekete anyag finoman csúszni kezdett a fiú válláról, majd könnyeden a földre hullt. 

  A fiú szenvedélyesen csókolt, majd ajkáról áttértem nyakára, haraptam, szívtam, miközben ő csak kéjesen sóhajtozott. Letettem, s egy pálcaintéssel letéptem róla az inget. Ő meglepődve nézett, majd vigyorgott, gyönyörű, bőrétől még fehérebb fogaival.

- Na mi lesz ? - Kérdeztem.

- Gyere. - Mondta a szőke, mire magára kapta talárját, összegombolta, majd kézen fogott és vezetni kezdett. - Nálad van a láthatatlanná tévő köpenyed ? - Kérdezte.

- Fent van, a toronyban. Miért ?

- Akkor mindegy. Hmm.. Jó lesz itt. - Mondta, majd jobbra fordult a folyosón, s annak közepén megállt, kimondta a portré jelszavát, s bement mögé az átjáróba. Követtem, majd becsuktam a portré-ajtót magam mögött.

- Lumos maxima - Mire kiejtettem a szavakat, fény gyúlt pálcám végén, s egy kis világító gömböt küldtem vele a levegőbe. Gyéren, de megvilágított minket. Mindent láttam, amit csak kellett.

- Itt biztos nem látnak majd. Nos. Mire vársz még, Potter ? Vagy meggondoltad magad ? - Nézett rám gúnyosan a szőke, s ezüstös szemei még a sötétben is csillogtak.

- Nincs akkora szerencséd, Draco. Szét foglak.. - Nem tudtam befejezni, mert a fiú egy szenvedélyes csókkal fogta be a számat. Levettem nyakkendőmet, s ingemmel együtt a földre dobtam.  Draco térdre ereszkedett előttem, s elkezdte kicsatolni övemet, majd lehúzta nadrágom, s feszülő, fekete boxeromra nézett. Az anyagon keresztül végignyalt, mire térdem megremegett, s nekidőltem a falnak. Ezt megismételte még párszor, mire elegem lett:

- Ne szórakozz, Malfoy, szopj már le ! - Kiáltottam rá fojtott hangom, vágytól fűtött szavakkal.  Ő csak vigyorgott, majd lehúzta boxerom és végre belekezdett. Én csak jólesően sóhajtottam, majd hajába túrtam, s ráhúztam fejét. Ott tartottam kicsit, majd felengedtem. A szőke köhécselve hajolt hátrébb.

- Óvatosabban, Potter, legalább had vegyek levegőt előtte. Nem akarok megfulladni.

- Oké, oké, jól van, de most kuss és folytasd. - Szóltam rá, majd engedelmesen folytatta is.

  Percekig kényeztetett így, mire vállánál megfogtam, felhúztam, megcsókoltam, majd arccal a falnak fordítottam, s felső testét előre hajtottam. Lehúztam nadrágját és alsóját.

Baszki.. Miért ilyen gyönyörű mindenhol ?

  Hátulról átöleltem, finoman beleharaptam fülébe, nyakába, majd finom csókokkal haladtam végig gerincén, lefelé, majd mikor oda értem finoman megnyaltam, mire Draco hangosan felnyögött és hátra csapta fejét. Lassan, finoman kezdtem játszani nyelvemmel, majd egyre keményebben és gyorsabban, miközben a szőke csak nyögdécselt.

Felemelkedtem, hozzásimultam, s szenvedélyesen a fülébe súgtam:

- Ha tudnád milyen rég akarom ezt...

- Akkor csináld már, Potter.. - Nyögte Malfoy, miközben finoman dörzsöltem férfiasságommal.

  Még húztam egy kicsit, majd kezeimet Dracoéra téve behatoltam...

************************************************************************************************

  Felvettem ruháimat, ingemet rosszul gomboltam vissza, de nem érdekelt. Rávettem taláromat, nyakkendőmet meg a zsebembe tömtem. Felvettem a pálcámat, s talárom belső zsebébe csúsztattam. Mire végeztem az öltözéssel Draco már tökéletesen rendbeszedett ruházattal állt előttem.

- Ez jó volt - Mondta féloldalasan mosolyogva.

- Nekem mondod ? -  A fellegekben jártam - Mikor találkozzunk legközelebb ?

- Öhmm.. Legközelebb ? Ne nevettess. - Röhögött Malfoy, s nem értettem mi olyan vicces. - Egyszer megdugtál és ennyi. Nincs legközelebb, Potter. Másoknak ez az egy sem adati meg, úgyhogy én a helyedben örülnék.

     s ezek hallatán a fellegekből a földre zuhantam...

- Mi ? Nemár. Ne csináld ezt.. Malfoy... Én... Neked adtam magam először... Nem csinálhatod ezt velem !

- Mi ? Te bolond vagy ? Velem vesztetted el ?! Mindig is tudtam, hogy hülye vagy, de hogy ennyire... Hát.. Most már mindegy. Hello, Potter. - Mondta, majd kisétált a titkos járatból. Ahogy a portré-ajtó becsukódott mögötte teljes lett a sötétség.

  Falnak vetettem a hátam, majd a földre rogytam és sírni kezdtem. Kihasználtnak éreztem magam. Egyszerre voltam szomorú és mérges. De a méreg egyre csak nőtt bennem. Onnantól nem voltam ugyan az...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hello, srácok !

Nos itt egy új rész ! :D

Nem kezdek sajnálkozni, szerintem már megszokhattátok, hogy mennyire rendszerezetlenül töltök fel részeket. De megpróbálom ezt sűríteni. Új év meg minden... Ezzel a résszel szeretné nektek nagyon boldog új évet kívánni és remélem nem utáltok nagyon, a hosszú kimaradás miatt.

Viszont a továbbiakban lesz egy "kis" csavar, amit már a story eleje óta tervezek :D

Remélem tetszett a rész :) :*