Harry Potter: 

A klubhelyiségben ültem, kedvenc karosszékemben, s a tegnapon gondolkoztam, mikor olyan közel kerültem ősi riválisomhoz, a szó legszorosabb értelmében. 

- Szerinted ? - Nézett rám Hermione, kizökkentve gondolataimból. Ködös tekintettel néztem ki rá kerek szemüvegem mögül, majd mint aki teljesen képben van azzal, hogy miről folyik a társalgás közte és vörös hajú barátom között rávágtam:

- Igen, szerintem is. 

Szavaim hallatán Ron diadalmasan mosolygott, majd mondott valamit, de már nem jutott el a tudatomig. Csakis a márvány bőrre és az ezüst mód ragyogó szempárra tudtam gondolni, s a tejfölszőke tincsekre, melyek keresztezik azt. Elhatároztam, hogy legközelebb mikor találkozok Dracoval, beszélek vele. 

- Járok egyet. Majd jövök valamikor. - Szóltam barátaimnak, majd választ nem is várva kiléptem a az ajtón, elindultam a lépcsőkön, csak mászkáltam össze-vissza, akár egy holdkóros zombi. Kimentem a főbejáraton, körbejártam a Kövezett udvart, majd átmentem a Viadukton.  Az előtérben felmentem a lépcsőn, aztán áthaladtam az egyik portré mögötti titkos átjárón, aminek a végén egy gyéren megvilágított folyosó képe bontakozott ki. 

A pincében voltam. Abban a pincében, ahol a Mardekárosok klubhelyisége található. 

Csak mentem és mentem, majd leültem egy durván faragott kőpadra, előre hajoltam és cipőm kissé kopottan orrát kezdtem bámulni, mintha még életemben nem láttam volna ehhez hasonló dolgot. 

Kisvártatva léptek zaja ütötte meg a fülemet. Kissé felbosszantott, mivel gondolatban épp most csókoltam volna meg a szőke herceget, de azért felnéztem. Nos.... Bár ne tettem volna... Gondolataim márvány bőrű szőke hercege most velem szembe sétált a folyosón. 

Jobb kezében könyvet tartott, baljával hajába túrt. Olvasás közben ajkába harapott, mint aki valami izgalmasra bukkant, amit már rég keresett, vagy csak nagyon koncentrált. Nem tudtam eldönteni. 

Testem mintha magától mozdult volna, felugrottam, se elindultam felé, akár egy vonat. Lépteim hallatán felnézett könyvéből, majd beszédre nyitotta száját, ám nem hagytam neki időt:

Teljes testemmel nekipréseltem a falnak, könyvét kikaptam kezéből, s eldobtam, kezeit csuklójánál feje fölé szorítottam és úgy csókoltam. Csípőmet övéhez toltam, mintha így akarnám megdugni. Draco akár egy tehetetlen rongybaba csak állt és csókolt, bele-bele nyögve számba. Ahogy elnéztem tetszett neki, ha beleharapok az ajkába. 

Márvány bőre hidegebb volt mint a fal, rózsaszín ajka puha és harapnivaló. Szabad kezemmel egyenruhája alá férkőztem, s úgy derítettem fel vékony, szálkás testét. Percekig voltunk így, mire a fiú ellökött magától, s csillogó szemekkel nézett rám.

- Ez meg mi a fene volt, Potter ?! - Kiáltott rám.

Nem értettem a helyzetet. Pár másodperce még a számba nyögött, most meg kiabál velem... 

- Az előbb nem úgy tűnt, mintha nem élveznéd.. 

- Mert élveztem, te hülye ! 

Na itt végképp összezavarodtam.

- Akkor most mi a bajod ?! 

- Hogy abbahagytad ! - Mondta, majd nyakkendőmnél fogva magára rántott. Gondolkozás nélkül folytattam. Levettem szürke kardigánját, s szépen lassan gombolni kezdtem fehér ingét. Ő is levette fekete taláromat, majd megszabadított ingemtől. 

Ott álltunk, félmeztelenül, testem égett a vágytól, hogy itt helyben szétszedjem ezt a gyönyörű fiút. 

Darco a hajamba markolt és nyakamat kezdte csókolgatni, én pedig csak jólesően sóhajtoztam. Lassan térdre ereszkedett, közben nyelvével finoman haladt végig testemen, majd rámarkolt férfiasságomra és simogatni kezdte azt.  

Hirtelen felállt, visszavette ingét, vállára dobta kardigánját, majd könyvét felvéve elment. Mielőtt eltűnt volna a folyosó félhomályában hátra fordult:

- Holnap ugyan itt, ugyan ekkor. Mára elég ennyi.

Majd azzal eltűnt a sötétben.