Abban a pillanatban Dylannek eszébe jutott valami.

-GPS.-majd elvette Sofitól a telefont.
-Ez jó ötlet.-mosolygott Sofi.
-Neee, ezt nem hiszem el. 1%-on van a telefonod. Van rajta ultra takarékos mód?-kérdezte Dylan.

Sofi bekapcsolta a takarékos módot.

-Ez mem sokáig fog kitartani.-mondta elkeseredve.
-Próbáljuk megjegyezni az utat.-majd Dylan behozta rajta a térképet.
2 pont jelent meg a képernyőn, de az út még töltődött.

-Ezek vagyunk itt mi, ez pedig a tábor. Kb 2-3 kilóméterre vagyunk onnan.-

Majd ahogy befejezte a telefon kikapcsolt.

-Neee. Lehet még ennél is rosszabb?-kérdezte Sofi.
-Soha ne tett fel ezt a kérdést rossz helyzetben, mert akkor még rosszabb lesz.-mondta Dylan.
-Rendben, bocsi.-
-Remélem a többiek már rájöttek,hogy nem vagyunk ott.-
-Christy biztos szólt már a tanároknak és 100%,hogy itt vannak valahol és minket keresnek.-mondta magabiztosan Sofi.

Továbbra is fogták egymás kezét, majd mentek tovább az úton.

-Zac, elárulnád,hogy mi a fenét keresünk itt az erdőben?-kérdezte mérgesen Tayler.
-A tervem egy részét már tudod.-
-Egy részét?-kérdezte Tayler.

Zac megállt egy kidőlt fánál, majd leült.

-Ülj le, elmagyarázom. Ma délután jutott eszembe,hogy hogyan tudnánk még jobban keresztbe tenni Shawnnak.-kezdte Zac.
-Hallgatlak.-mosolygott Tay.
-A hirtelen jött kedvességgel azt akarom elérni,hogy Christyéknek szimpatikusabb legyek. Erre azért lesz szükség, mert január közepén Shawn világa ugye, rombadől. Addigra Christy és én valahogyan barátok leszünk, majd ráveszem,hogy legyen a barátnőm.-monta Zac.
-Hogy éred el,hogy a barátnőd legyen? Lehet,hogy én vagyok hülye, de ha januárban megtudja az igazat téged is ugyan úgy fog utálni mint Shawnt.-nézett értetlenül Tayler.
-Tudom, addig járok majd a nyakára, míg beadja a derekát. Hidd el, február elejére már velem fog járni.-nevetett Zac.
-Úgy legyen haver, úgy legyen.-mosolygott Tayler.
-De Shawnnal vigyáznunk kell, nehogy a végén gyanút fogjon.-
-Szerintem már túl van rajta.-biccentett Tayler.
-Nem baj. Nem hagyom,hogy a tervem útjába álljon.-majd Zac elővette a gonosz mosolyát.

-Remélem nincs bajuk.-mondta Lasey.
-Ha követték a jeleket ami nem valószínű akkor jól vannak.-szólalt meg Scott.
-Na ezzel sikerült ám megnyugtatnod.-
-Ne aggódj, nem hiszem,hogy történt volna valami baj.-mosolygott a srác.

Eközben Sofi és Dylan még mindig nem találtak semmilyen jelet.

-Miért érzem úgy,hogy körbe-körbe megyünk?-kérdezte Dylan.
-Ahhj, ez nem lehet igaz.-mondta Sofi.

Majd hirtelen Sofi vállára esett valami.
A lány sikított egyet,lerázta magáról azt a valamit és Dylan mögé állt.

-Jesszus, mi volt az?-kérdezte.
-Ez egy mókus.-nevetett Dylan.
-Mókus?-nézett ki Dylan háta mögül Sofi a mókusra ami felfutott a fára.
-Úristen.-nevette el magát a lány.
-Azért jól vagy?-mosolygott Dylan.
-Persze, csak megijedtem.-

Dylan mosolygott majd megölelte Sofit. A lámpa pedig kialudt.

-Na ne.-mondta Sofi.
-Sofi, ne engedjük el egymás kezét.-szólalt meg a srác.
-Nem kell kétszer mondani.-

Majd kézen fogta egy ösvényen haladtak tovább.

-Áúú.-mondtam.
-Mi a baj?-kérdezte Shawn.
-Beleakadt a hajam a faágba.-

Shawn elkezdett nevetni.

-Nem vicces.-mondtam.
-Itt egy tó.-mondta, majd megállt.
-Ez milyen tó?-néztem rá.
-Nem tudom.-

Elkezdtünk a part mentén sétálni, majd Shawn rálépett egy sziklára amin megcsúszott, ha nem fogom meg a kezét akkor beleesik a vízbe.

-Jesszus. Jól vagy?-nevettem el magam.
-Igen,köszi.-
-Az ott a lámpa?-kérdeztem.

Shawn megfordult és a vízre pillantott,ahol világítva elkezdett süllyedni az elemlámpa.

-Na ez remek.-mondta unottam.
-De béna vagy.-mondtam mosolyogva.
-Ki a béna?-fordult felém nevetve.

Én meglöktem,hogy beleessen a vízbe, de az utolsó pillanatban pont megfogta a csuklóm és magával rántott.
A víz nem volt mély, nekem csak vállig ért.

-Shawn.-mondtam nevetve.
-Van valami problémád? Te löktél meg, én csak megkapaszkodtam.-majd elővette a cuki kisfiús mosolyát.

Ráugrottam a vállára, majd lenyomtam a víz alá. A part felé kezdtem lépkedni, mikor megfogta a bokám és feljött a víz alól.

-Vegyél egy nagy levegőt.-mondta, majd a víz alá húzott.

Részem volt egy csodálatos víz alatti csókban.
Majd a felszínre jöttünk és átkulcsoltam a lábammal a derekát.

-Szeretlek.-

A szó hallatán a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Ich liebe Dich.-mondtam.
-Hogy mi?- nevetett Shawn.
-Németül annyit jelent, szeretlek.-majd viszonoztam a csókot.

Életem legjobb 5 perce volt ez, majd kimásztunk a partra. Szerencsénkre egész jó idő volt így nem fáztunk.

-Kérlek mondd azt,hogy a táskád amiben az adóvevő és a telefon volt nem esett be veled a vízbe.-mondta Shawn.
-Nem.-majd tőlünk 3 méterre mutattam ahol ott volt a táskám.
-Legalább azok megúszták az úszást.-nevetett Shawn.
-Nem úgy mint a lámpa.-

Majd felkeltünk és ránéztünk a telefonra. (Idő, gps stb.)

-Most már nagyon kezdek fáradni.-mondta Sofi.
-Igen, én is. Halottad ezt?- állt meg Dylan.
-Megint mókus?-suttogott Sofi.
-Nem, ez annál nagyobb. Amögött a nagy bokor mögött.-mutatott jobbra Dylan.
-Mit csináljunk-?kérdezte halkan Sofi.
-Odalopakodunk, kiugrunk a bokor mögül és megijesztjük.-mondta Dylan.

Halk lépésekkel a bokor felé vették az irányt.

-1,2..3-

Majd Sofi és Dylan kiugrottak a bokor mögül és ordibáltak. Aztán hirtelen szembesültek azzal a ténnyel,hogy akiket megijesztettek az 2 ember.

-Christy???-jött oda hozzám Sofi.
-Úristen a szívbajt hoztátok ránk.-majd megöleltem.
-Azt hittük egy nagy állattal van dolgunk.-nevetett Dylan.
-De jó.-mosolygott Shawn.
-Legalább megtaláltunk titeket.-mondtam.
-Inkább mi találtunk meg titeket.-nevetett Sofi.
-Részletkérdés.-legyintett Shawn.
-De, ti mégis miért vagytok vizesek?-nézett végig rajtunk Dylan.
-Az egy hosszabb story.-nevetett Shawn.
-Szólnunk kell a többieknek,hogy megvagytok.-mondtam majd elővettem az adóvevőt.

Szóltunk Laseynek, aki továbbította mindenkinek az üzenetet, magyarul mindenki a tábor felé vette az irányt a gps segítségével.

-Mia fene ütött belétek amúgy?-nézett Sofira és Dylanre Shawn.
-Az én hibám volt. Egyedül akartam lenni, de Dylan nem hagyta.-mosolygott Sofi.
-Még jó. Egyedül az éjszaka közepén az erdőben.-mondta Dylan.
-A lényeg,hogy megvagytok és senkinek semmi baja.-
-De azt még mindig nem értem,hogy ti miért vagytok vizesek.-nézett furán Sofi.
-Nem kell neked mindenről tudni.-mondtam sunyi mosollyal.
-Ujjujj..-nevetett Sofi.

40 perc múlva sikeresen a táborban kötöttünk ki, ahol Lasey és Mrs. Williams már várt ránk.

-Senki nem sérült meg?-kérdezte Lasey.
-Nem, mindenki jól van.-mondta Shawn.
-Ti ketten, légyszives máskor ne döntsetek egy éjszakai séta mellett az erdőben.-nézett Sofira és Dylanre Mrs. Williams.
-Rendben, és sajnáljuk.-mondta Dylan.
-Ti pedig, miért vagytok csuromvizesek?-nézett ránk furán a tanárnő.
-Hát...az úgy volt,hogy..-kezdtem bele.
-Tudod mit? Inkább vegyük úgy,hogy nem kérdeztem semmit.-modta, majd elmosolyodott.
-Rendben.-nevetett Shawn.
-A többiek már ágyban vannak, menjetek ti is.-mondta Lasey.

A fiúkkal elváltak útkaink, majd bementünk a lányokhoz.

-Sofi, remélem máskor engem is magaddal viszel.-nevetett Gabi.
-Persze.-mosolygott Sofi.
-Mesélj, mi volt az erdőben Dylannel.-mosolygott Vici.
-Mégis mi lett volna?-pirult el a lány.
-Várjatok meg, gyorsan felveszek száraz ruhát. Én is akarom hallani.-majd kirohantam a fürdőbe.

-Okés, mesélj.-majd lehuppantam az ágyamra.
-Rendben.-mondta Sofi.

Elmesélte,hogy miről beszélgettek, aztán a mókust és,hogy Dylan kezét fogta onnantól egész végig,hogy nem volt lámpa. A végén pedig,hogy egy állat helyett minket ijesztettek meg.

-Olyan kíváncsi vagyok, hogy mikor jöttök végre össze.-mosolygott Vici.
-Én is.-vallotta be Sofi.
-Megijedni egy mókustól.-nevetett Gabi.
-Jól van na. Nem tudtam,hogy mi ugrott a vállamra mert totál sötét volt. Dylan amarra világított a lámpával.-magyarázkodott Sofi.
-Aham.-mondta Gabi.
-Na lányok, szerintem lekéne feküdni.-mondta Vici.
-Miért, hány óra?-kérdeztem.
-02:17.-mondta Vici.
-Na jó, tényleg aludjunk.-egyezett bele Sofi is.

Mindenki lefeküdt és próbált aludni, de Gabi folyamatosan beszélt.

-Mit csinálunk ma?-kérdezte.
-Gabi, aludj már.-mondta Vici.
-De nem tudok. Így kikell találnunk,a mai programot.-
-Nem Gabi. Most aludnunk kell.-szólalt meg Sofi.
-De olyan rossz tudatlanul elaludni.-folytatta tovább.
-Gabi ha nem kussolsz be kirakunk a teraszra.-mondta dühösen Vici.
-Chhh. Persze.-mondta sértődötten.
-Jó volt Vici.-modtam mosolyogva.

Onnantól kezdve Gabi is csendben volt, talán gyorsan el is aludt.
29-e volt, ami azt jelentette,hogy már csak 2 teljes nap volt a táborban.(szerda 29, csütörtök 30)

Reggel 9kor volt a reggeli.

-Christy, ébredj már.-szólongatott Vici.
-Aludni akarok.-mondtam, majd a fejemre húztam a takarót.

Gabi odalépett hozzám, majd elkezdett csikizni.

-Gabriella. Hagyjál már békén.-kiabáltam, mosolyogva.
-Akkor kelj fel.-
-Nemm akarok. Fáradt vagyok.-mondtam.
-Jó, akkor majd hozunk neked reggelit.-lépett ki az ajtón Sofi.
-Köszke.-

Majd a lányok elmentek, így a fal felé fordultam és próbáltam aludni.
Pár perc múlva viszont kinyílt az ajtó és bejött valaki.

-Hagyjatok már. Aludni akarok.-mondtam.
-Zac vagyok.-

Felkaptam a fejem és felé fordultam.

-Te meg végképp mi a fenét keresel itt?-
-Csak szeretnék veled beszélni.-mondta, majd leült mellém.
-Mert nekünk van miről beszélnünk?-néztem rá kérdően.
-Igen.-mondta, majd felém fordult.

Legszivesebben ismét behúztam volna neki egyet, de kíváncsi voltam arra,hogy mit akar megbeszélni.

-Az elején eléggé rosszul indítottunk, tudom. Látva azt,hogy Shawn és te milyen rövid idő alatt megkedveltétek egymást, úgy gondoltam én is szeretnélek megismerni.-mondta, majd elmosolyodott.
-Úristen. Most erre milyen választ vársz? Soha nem gondoltam,hogy megérem ezt a napot.-mondtam.
-Miért?-nézett furán Zac.
-Lássuk csak, többek között azért, mert te nem ilyen vagy. Mit akarsz?-álltam fel, kiabálva.
-Nyugi már. Mondtam, csak úgy gondoltam jobb lenne félretenni a harcot és megbeszélni a dolgokat, megismerni egymást.-mondta Zac.
-NEM HISZEK NEKED.-
-Pedig hihetnél. Shawn mondta,hogy ha jobban megismernélek, rájönnék milyen kedves, érzékeny és aranyos lány is vagy.-majd megvillantott egy mosolyt.
-Shawn? Shawn mondta,hogy ismerkedjünk jobban össze?-kérdeztem.
-Igen.-

Na akkor mostmár végképp nem értettem semmit. Shawn miért mondana ilyet Zacnek? Pont annak a srácnak akinek még a neve hallatán is ideges lesz. Szóval nagyon furcsáltam az egészet, de leültem Zac mellé.

-Sajnálom,hogy a múltkor leribancoztalak.-
-Dylantől nem akarsz bocsánatot kérni azért, mert majdnem lezuhant miattad?-kérdeztem idegesen.
-De igen, miután beszéltem veled, tőle és Jacetől is bocsánatot kérek.-
-Kezdésnek megfelel. Én viszont még mindig nem sajnálom, hogy megütöttelek.-mondtam.
-Rendben. De viszont eléggé nagy volt.-nevetett Zac.
-Tudod, ha a barátaimat vagy a családomat bántják, engem bántanak. Ezt pedig senkinek nem hagyom.-mondtam határozottan.
-Értem.-

Majd elbeszélgettünk még pár nem igazán érdekes dologról. Aztán a lányok hangját hallottuk az ajtóból.

-Halika, meghoztuk a reggelit.-lépett be Gabi.

Majd Vici és ő is meglátta Zacet.

-Ez mit keres itt?-kérdezte Vici.
-Bocsánatot kérni jött.-mondtam.
-Igen, Jacetől és Dylantől is fogok.-mosolygott Zac.
-Ahan. Mi léptünk.-mondta értetlenül Gabi.

Letette a kaját az asztalra és már az ajtón kívül voltak.

-Ezt Christy sem gondolhatta komolyan.-mondta Vici, majd Gabira nézett.
-Ne nézz rám így. Én is csak annyit tudok mint te.-mondta majd a fiúk házába vették az irányt.

-Christy? Miért nem reggelizett?-kérdezte Jon.
-Tegnap tökre elfáradt és nem akart felkelni.-mosolygott Sofi.
-Shawn, nem akarod felébreszteni?-nevetett Jace.

Shawn elmosolyodott.

-Kit kell felébreszteni?-lépett be Gabi.
-Christyt.-mondta Dylan.
-Hát, ő már fent van.-ült le Vici.
-Akkor miért nem jön át?-kérdezte Shawn.

Gabi és Vici egymásra néztek.

-Zacel beszélget a házban.-mondta végül Gabi.
-Kivel??-állt fel idegesen Shawn.
-Mivan?-kérdezte Dylan.
-Bent ülnek és beszélgettek. Állítólag Zac bocsánatot kért tőle és majd Jacetől és Dylantől is fog.-biccentett Vici.

Shawn idegesen Dylanre nézett, aki értette az aggodalmát. Majd mérgesen kiviharzott az ajtón.