-Tartsd így.-mondta.

Az összes cucc belett pakolva az autókba és elindultunk vissza.

-Mennyire vérzik még?-nézett aggódóan Shawn.
-Alig. De engem jobban érdekel Dylan.-mondtam.
-Hogy történt?-kérdezte.

Elmondtam neki amit láttam,hogy Zac direkt rálépett Dylan kezére, aki aztán elvesztette az egyensúlyát és zuhanni kezdett.
Shawn nem szólt semmit, csak elgondolkozott és kibámult az ablakon.

A táborban ellátták Dylan sérüléseit.
Jobb oldalon, a csípőjén volt egy durva karcolás, szintén a jobb keze pedig végig levolt horzsolva és nem volt valami szép látvány.
Este 6 körül lehetett, amikor Sofi is csatlakozott hozzánk a házban.

-Hogy van Dylan?-fordultam felé.
-A sebeit lefertőtlenítették és bekötötték, most pihen.-ült le Sofi.
-Azt hittem lefog zuhanni.-nézett fel a telefonról Gabi.
-Zac remélem megkapja a maga büntetését.-mondtam dühösen.
-Miközben ott voltam Dylannel, Mrs. Williams és Zac az emeletre mentek és hát egyikük sem volt boldog.-mondta Sofi.
-Remélem fegyelmit kap.-szólalt meg Vici.
-Az a minimum. Jace?-néztem Vicire.
-Néha kicsit még fáj a feje, de komolyabb baja nincs.-mosolyodott el a lány.
-1 jó hír legalább.-biccentett Gabi.
-Rettentően balszerencsések vagyunk.-mondtam.
-Miért is?-nézett kérdőn Gabi.
-Azért mert, kiborultunk a kajakból és megsérült a combod, Jace foci közben sérült meg, úgy ahogy Sofi és én. Ma pedig Dylan törte össze magát majdnem Zac miatt.-
-Jó, ez igaz.-mondta Gabi.
-Meg az edző is megsérült.-tette hozzá Vici.
-Pontosan. Remélem több sérüléssel nem kell számolnunk.-mondtam elterülve az ágyon.
-Már csak 3 napunk van itt. Azokon pedig nem csinálunk semmi ilyesmit.-mondta Vici.
-Egy embert kihagytál.-mosolygott Sofi.
-Kit?-fordultam felé.
-Stephaniet, ő a fogát vesztette el.-vigyorgott Gabi.
-Tényleg. De nem érdekel.-biccentettem.
-Am mi van veled és Shawnnal?-mosolygott Vici.
-Hát mi lenne?! Semmi különös.-mondtam mosolyogva, de aztán a mosoly leolvadt az arcomról.
-De?-nézett rám Sofi.
-Amikor Zac és Tayler szóba kerül vagy beszélni akarnak vele, ideges lesz. Mikor egyszer kérdeztem, azt mondta nem lényeg. De tisztán láttam rajta,hogy valami nem oké. Nem tudom mit titkolhat.-majd felültem.
-Lehet,hogy csak azért ilyen, mert ugye még nem is olyan rég az ő bandájukba tartozott és mióta veled van, gyors váltás volt Dylanekhez. Ez talán nem tetszik Zacnek és Taylernek.-mondta Vici.
-Ebben van valami.-biccentett Gabi.
-Nem tudom, talán. De akkor miért nem mondja ezt el?-
-Ő az ellenkező nembe tartozik, azokat pedig elég nehezen vagy egyáltalan nem lehet kiismerni.-mosolygott Gabi.
-Na mindegy is. Tök éhes vagyok.-mondtam.
-Akkor menjünk enni.-nevetett Sofi.

Elmentünk vacsizni, majd Sofi átment Dylanhez aki az ágyban pihent.

-Szia, hogy vagy?-ült le az ágyra Sofi.
-Szia, megmaradok.-mosolygott Dylan.
-Azt gondoltam.-nevette el magát Sofi.
-A többiek?-
-Azt mondták jöjjek én és azt üzenik,hogy jobbulást.-mosolygott Sofi.
-Értem. Igazából, örülök,hogy most csak te vagy itt.-fogta meg a lány kezét Dylan.
-Én is.-pirult el Sofi.

Majd elbeszélgettek még egy fél órát.

-Na szerintem megyek én is lefekszem. Fárasztó nap volt.-mondta Sofi.
-Nekem mondod?-nevetett Dylan.

Az ajtó elől a srácok hangja hallatszott,majd benyitottak.

-Ohh,megzavartunk valamit?-kérdezte Jon.
-Nem, én már úgy is menni készültem.-állt fel Sofi.
-Jó éjt.-mondta mosolyogva Dylan.
-Jó éjt.-mosolygott Sofi is, majd elment.

-Haver, Sofi és te?-nézett kérdőn Dylanre Jace.
-Nem.-mondta Dylan.
-De akarod.-mondta Shawn.

Dylan nem tudott erre mit mondani, csak bedugta a fülest és becsukta a szemét, közben mosolygott.

Majd lassan mindenki lefeküdt aludni.

-Ébredjetek.-kiabált Vici.
-Jesszus, mi van már?-ült fel kómásan Gabi.
-Az egy..sikló vagy kígyó?!-sikítotam hangosan.

Mind felálltunk az ágyra és figyeltük az állatot a szoba közepén.

-Valaki tüntesse el.-mondtam a falhoz nyomulva.
-Én meg nem fogom.-mondta undorodva Vici.
-Gabi, fogd meg.Te nem félsz az ilyenektől.-mondtam.
-Hagyjál már, honnan tudom,hogy nem kígyó?-mondta hangosan Gabi.
-Sofi?-nézett Vici kérdőn a lányra.
-Ne nézz rám így. Egyetértek Gabival.-