Ekkor jutott eszembe, hogy vajon mi lehet Manuellel és vajon miért élek még mindig?
Ekkor Thomas hideg ujjai megszorították a torkom. Felrángatott a földről és egy fa törzséhez hátrált.

-Ezt nem hiszem el.-mondta dühösen.

A távolból hallottam a rendőr kutyák ugatását.
Rátapostam Thomas lábára és futni kezdtem.

-Robb segíts. Itt vagyok.-kiabáltam.

De Thomas letepert a földre és befogta a számat.

-Kussolj bazdmeg.-

A hátamra fordított és fojtogatni kezdett.
Karmoltam, kapálóztam, rugdostam, de éreztem, hogy közel a vég.

-Azonnal engedd el.-hallottam Robb hangját.

Thomas felrántott a földről és maga elé állított.
Alig kaptam levegőt, szembe állt velem megszámolhatatlanul sok rendőr és 3 kutya, akiket alig lehetett visszatartani.

-Na?? Milesz??? Lőjön!!-kiabált Thomas.
-Fegyvert le. Nem tiszta a cél.-
-Ezaz. Na most, vagy elengednek vagy kitöröm a nyakát.-
-Te is tudod, hogy innen már csak a sittre mész.-
-Ohh nem, nem úgy van az Robb.-nevetett Thomas.
-Engedd el a lányt.-
-Ilyen hülyének nézel??-
-Rendben, kössünk alkut. Elmész, Christyt pedig elengeded.-
-Ez nekem is tetszik, csak tudja az a baj, hogy szegény lány megkért, öljem meg. Nagyon rossz lenne, ha ezt a kérését nem tudnám teljesíteni.-
-Tessék?-nézett rám Robb.
-Shawn sosem fog megbocsájtani...én vagyok az oka, hogy lebénult.-sírtam el magam.
-Ez nem így van. Ő mindennél jobban szeret téged. Karennek elmondta, hogy inkább éli az élete hátralevő részét kerekesszékben, mint nélküled.-
-Hazudik.-kiabált Thomas.
-Igazat mondok Chirsty. Hinned kell nekem.-
-Nem, nem fog hinni. Beakarod csapni.-őrjöngött Thomas, majd megszorította a nyakam.

A rendőrök habozás nélkül fegyvert rántottak.

-Hiába a fegyver, tehetetlenek vagytok. Túszom van.-mosolygott.
-Ha elengeded talán tárgyalhatunk a büntetésedről.-
-Ne játsza itt nekem a kedves rendőrt. A haverjairól eléggé észrevehető, hogy ha rajtuk múlik az erdőből sem jutok ki élve.-
-Ez lehet, hogy így van. De én vagyok a parancsnok.-
-Persze Robb, persze. De maga is a halálomat akarja.-
-Ez így van, nincs miért tagadnom. De nem akarok magyarázkodni a halála miatt a felettesemnek.-
-Ennél jobb dumája nincs??-nevetett Thomas.
-Engedj el Thomas, kérlek.-
-Kussolj drágám. Mivan?? Meggyőzött? Shawn utál téged, fogd már fel.-
-Talán így van, de talán szeret. Ezt csak akkor tudom meg, ha beszélek vele.-
-Majd a síron túl beszélsz.-

Az ujjai egyre jobban szorították a torkomat, majd egyetlen egy lövést hallottam.

-Christy.-kiabálta valaki a nevemet.

Összerogytam és rettentő fájdalmat éreztem a testem minden pontján.

-Megsérültél?-térdelt mellém Robb.

Robbra néztem, a fájdalomtól szóhoz sem jutottam, csak sírni volt energiám.

-Robb, ez a szemét állat, vállba kapta a golyót.-pillantott Thomasra.
-Bilincset rá és irány a korház.-
-Igenis.-
-Christy, tudnom kell, hogy mennyire sérültél meg.-
-Mindenem....fáj.-
-Srácok, jöhetnek a mentők.-kiabált Robb.
-Manuel?-
-Rendbe jön. De a fő most az, hogy nyugodj meg. Melletted maradok egész végig.-

Megfogta a kezem, a mentősök felém szaladtak.

-Hogy érzed magad?-
-Ön szerint mégis, hogyan érezhetem magam?-
-Christy.-nézett rám aggódó arccal Robb.
-...a nyakam, a jobb vállam környéke és a fejem az, ami a legrosszabb.-

A mentős bólintott, nyakmerevítőt adott és ráraktak a hordágyra.
Az erdőből kiérve Manuel hangját hallottam egyre közelebbről.

-Várjanak egy kicsit.-kiabálta.
-Várjunk.-állt meg Robb.
-Christy, rettentően sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni.-mondta könnyes szemmel.
-Én sajnálom, hogy miattam megsérültél.-
-Ezt ne, nem hibáztathatod magam olyanért, ami nem a te hibád.-
-Azonnal mennünk kell.-mondta a mentős és a kocsi felé kezdtek tolni.
-Mi a baj?-kérdezte Robb.

Az orvos megmutatta a fejemen lévő sebet.

-Úristen.-
-Mi az?-kérdeztem nyugtalanul.

Betoltak a mentőbe, a morfium pedig kezdett hatni.

-Christy, mi történt az erdőben miután Manuel megsérült?-
-Én....nem....nem tudom.-mondtam, miközben alig tudtam nyitva tartani a szemeimet.
-Mi történik vele?-nézett Robb az orvosra.
-Ez a morfium és az átélt sokk hatása.-

Majd a mentő megállt, ez volt az utolsó emlékem.