Shawn lefeküdt mellém az ágyra.

-Haza kellene mennünk.-mondtam 3 perc halgatás után.
-Igen, kellene.-
-Nem megyünk?-fordultam felé.
-De, igen.-

Nagy nehezen felkeltünk az ágyból, majd a sötétben megkerestük az eldobált ruhadarabjainkat.
A buli még mindig javában folyt, mi pedig a tömegen áttuszakolva magunkat elértünk a bejáratiajtóig.

Az udvaron Gabi és Jon a ház sarkánál a földön ültek és beszélgettek.

-Sziasztok.-köszönt Gabi.
-Halii.-
-Merre voltatok? Az utóbbi 1 órában titeket kerestünk.-
-Hát, mi csak...-majd Shawnra néztem.
-Beszélgettünk.-vágta rá egyből.
-Ahan...-nevetett Jon.
-Most megyünk, ti érezzétek jól magatokat.-
-Rendben, hétfőn találkozunk.-

Beszálltunk a kocsiba, majd hazafelé vettük az irányt.

-Shawn.-
-Mond.-
-Szerinted meddig maradunk együtt?-
-Milyen kérdés ez?-mosolygott.
-Nem tudom. Néha elgondolkozom ezen.-
-Nincs min gondolkodni, mert mi örökre együtt maradunk.-majd megfogta a kezem.

Közben megérkeztünk hozzánk, hajnali 1 körül.
A házban teljesen sötét volt, vagyis Sarah már aludt.
Nem akartuk felkelteni, így gyorsan felmentünk a szobámba és bezárkóztunk.

-Emlékszel még arra, amikor az erkélyeden álltam es elkezdett zuhogni az eső?-
-Hogyne emlékeznék. Utána beengedtelek és addig nyafogtál, míg végül egy ágyban aludtunk.-
-Azt soha nem felejtem el.-nevette el magát.
-Mi lenne ha kérdezz-feleleket játszanánk?-
-Rendben, minden kérdésre őszinte válasszal.-
-Oké, én kezdem. Hány barátnőd volt eddig?-
-Öhm, 2. 3 veled együtt. Hány barátod volt eddig?-
-Veled együtt 2. Az eddigi kapcsolataid közül melyik tartott a legtovább?-
-Öhm...Susannel 2  hónap. Stephanieval 5 hónap. Veled eddig...kicsivel több mint 5 hónap, szóval veled. Hány évesen csókolóztál először?-
-13. Kivel veszítetted el a szüzességed?-
-Stephanie, de mentségemre szóljon, akkor még normálisabb volt. Te kivel?-mosolygott.
-Hát kérlek szépen úgy hívják az illetőt, hogy Shawn Mendes, de szintem ezt te is tudtad. Nem vagy álmos?-
-Egy kicsit. Te?-
-Én nagyon.-

Magához húzott, majd befeküdtünk az ágyba.

-Ez volt az eddigi legjobb bálom.-mondta Shawn, a plafont bámulva.
-Nekem is.-majd összefonódtak az ujjaink.
-Stephanie végre megkapta amit megérdemelt.-
-Igen, bár szegény nagyon égő helyzetbe került.-
-Szegény?-fordult felém Shawn.
-Tudod, akármennyire is utálom és egy ribancnak tartom, attól még elég durva volt. Persze tudom, hogy eredetileg ezt ő tervelte ki nekem, de akkor is.-
-Te és jó szíved.-majd megpuszilta a homlokom.
-Shawn, feltudnád rakni a merevítőmet?-
-Fáj a nyakad?-
-Egy nagyon picit, és nem akarom, hogy este véletlen valami történjen.-
-Persze.-

Felkelt, felkapcsolta a villanyt és elvette az asztalról a merevítőt.
Leguggolt velem szembe, majd elkezdte felrakni.

-Biztos menni fog?-
-Igen, ne aggódj.-majd hallottam egy nagyobb csattanást.
-Ugye nem törted el?-
-Nem, már fent is van.-mosolygott.
-Köszi.-

Visszafeküdtünk az ágyba, majd nemsokra rá elaludtunk.

Másnap reggel mikor felébredtem az ágyam túloldalára raktam a kezem, hogy megfogjam Shawn kezét, de nem volt ott senki.
Felültem és kidörzsöltem a szememből az álmosságot, majd körbenéztem.
Éppen abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, és belépett Shawn tálcával a kezében majd rám mosolygott.

-Jó reggelt.-majd becsukta az ajtót, lerakta a tálcát az asztalra és megcsókolt.
-De cuki vagy. Már azt hittem elmentél.-mosolyogtam.
-Dehogy mentem. Éhes vagy?-
-Igen, nagyon. Sarah?-
-Elment.-
-Hova?-
-Nem tudom, csak annyit mondott, hogy Robbal van egy kis dolga.-
-Húhaa.-nevettem el magam.

Megreggeliztünk, aztán gitároztunk egy kicsit.
11 körül lementünk a konyhába evédet készíteni.
Shawn éppen darabolta a zöldséget a leveshez, én pedig a tésztát kerestem, amikor felkiálltott fájdalmában.

-A kurva életbe.-majd lerakta a kést és a csaphoz futott.
-Mit csináltál?-majd láttam, hogy az ujjából ömlik a vér.
-Nehogy elájulj nekem.-fordult felém.
-Hozok sebtapaszt.-olyan gyorsan rohantam ki amennyire csak tudtam.

Igen, szóval az van, hogy a vér látványától nagy mennyiségben képes vagyok rosszul lenni.

Mire visszaértem Shawn zsepit rakott az ujjára, ami már nagyon átázott.

-Nyomd rá.-
-Hm?-
-Ahjj.-

Lecseréltem a zsepit gézre amit szorosan rányomtam az ujjára.

-Így könnyebben eláll.-
-Honnan tudsz te ennyit?-
-Miről?-
-Mindenről ami az egészségüggyel kapcsolatos.-
-Anyukám orvos volt, régen én is az akartam lenni. Így megkértem, hogy tanítson meg nekem olyan dolgokat, amit a hétköznapokon is hasznosítani tudok.-
-Áhh..értem.-
-Látod?? Már nem is vérzik.-

Levettem róla a gézt és ráraktam a sebtapaszt.

-Köszönöm.-
-Ugyan.-
-Apukád mit dolgozott?-

Váratlanul ért a kérdés.

-Nem muszáj erről beszélnünk ha nem akarsz.-
-De, öhm. Apa ügyvéd volt.-
-Mesélnél a gyerekkorodról? Csak mert, te tudsz rólam mindent, én pedig a múltadról igen keveset.-
-Mesélek, de közben csináljuk meg legalább a levest, rendben?-
-Oké.-
-Szóval eddig szintén egy kisvárosban laktunk, onnan jártunk be a belvárosba. Régen volt egy kutyusom, de elütötték és meghalt. Kicsiként nagyon rossz voltam, mindig történt velem valami.-
-Például?-
-Egyszer télen, mikor 5 éves lehettem, nem hallgattam anyáékra és kimentem az udvarra. Ők nem vették észre, mert lefoglalta őket a karácsonyi vacsorára való készülődés. Volt egy nagy medencénk, beépítve a teraszra, de be volt fagyva. Kíváncsi voltam, hogy elbír-e. Rámentem a jégre ami nagyon vastagnak tűnt, ezért elkezdtem énekelni és táncolni. Egyszer csak megrepedt a jég, én nagyon megijedtem és nem mertem megmoccanni. Kiabáltam anyának és apának de ők nem hallottak. Megpróbáltam lassan kimenni a medence széléig, de beszaladt alattam a jég, én pedig beleestem a jéghideg vízbe. Kapálóztam amennyire csak tudtam és próbáltam megkapaszkodni a még egyben lévő jégtáblán, de amint megfogtam, mindig letört belőle egy darab. Ekkor azt hiszem, apa meglátott az ablakon keresztül és azonnal kirohant.
Bejött a jéghideg vízbe, felkapott és közben anyának kiabált. Anya persze mindemt eldobott a kezéből és rohadt ki hozzánk. Bevittek, levették rólam a vizes ruhát és a radiátor mellé ültettek és kaptam jó pár meleg takarót a nyakamba.-
-Ez nagyon durva, megis halhattál volna.-
-De nem haltam meg. Apa akkor mentette meg elsőnek az életem.-
-Akkor ő volt az őrangyalod.-majd odajött hozzám és megfogta a kezem.-Mostmár én vagyok.-
-Egyszer elütött egy busz is.-
-Na ne.-
-De igen, az oviból mentünk az autóhoz anyuval, amikor átakartam szaladni az út túloldalára, mert ott várt apa. Nem néztem szét és kiszaladtam a busz elé, ami akkor már fékezni kezdett. Szerencsére megúsztam egy agyrázkódással és egy combtöréssel.-
-Úristen. Veled tényleg mindig történt valami.-
-Mondtam.-

-Sziasztok. Mi ez a remek illat?-lépett be a konyhába Sarah és Robb.
-Sziasztok.-
-Ti ebédet csináltatok?-
-Igen, vagyis csak levest mert történt közbe egy kis baleset.-
-Mi?-
-Shawn elvágta az ujját.-
-Nagyon?-
-Dehogy, Christy már be is ragasztotta.-
-Akkor jó.-

Leültünk ebédelni, közben pedig sztorizgattunk, majd a csöngő megzavart minket.

-Majd én nyitom.-

Egyből felpattantan és amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem dobok egy hátast.

-Te meg mit keresel itt?-
-Elhoztam a ruhámat, viheted a tisztítóba. Most.-
-Mivan??-
-Fogd meg és tisztíttasd ki a ruhámat.-
-Stephanie, a ruháddal együtt húzzál el innen.-
-Fizetni fogsz a ruhám miatt.-kiabálta.
-Én?? Eleve te tervelted ki ezt az egészet. Most pedig húzzál innen.-majd beakartam csukni az ajtót, de nagy erővel visszalökte és bejött a lakásba.
-Nem megyek addig sehova, ameddig megnem téríted a káromat.-
-Stephanie, te meg mit keresel itt?-
-Shawn.-fordult meg meglepődötten.
-Tűnj el a házamból.-
-Ha kifizetted az árát a ruhának, amit tönkretettél.-
-Én nem tettem tönkre semmit.-
-Stephanie, ezt csak magadnak köszönheted.-majd Shawn felvette a földről az összeragadt fekete ruhát, kinyitotta az ajtót, és kidobta az udvarra.-Menj.-
-Shawn...miért vagy velem ilyen?-
-Ezt ne kezd Steph, menj el.-
-Nem emlékszel azokra a forró éjszakákra amiket együtt töltöttünk?-majd megsimította Shawn arcát.

-Na idefigyelj te ribanc. Most azonnal eltakarodsz innen és ha mégegyszer meglátlak a pasim közelében a puszta kezemmel tépem ki az összes hajadat.-mondtam dühösen, majd kilöktem az ajtón.