Letettük a tesztet a szekrényre.

-Mennyit kell várni?-kérdezte türelmetlenül.
-Azt írják, hogy 3 percet. Ha + jel jelenik meg, akkor terhes vagy és azt is kimutatja, hány hét telt el a fogamzás óta.-
-Fantasztikus. De ez az idő maga a pokol.-
-Nyugi...mindjárt kiderül. Csak nyugodj meg, tudod megbeszéltük, hogy minden rendben lesz. Akár pozitív akár nem.-
-Köszönöm, hogy mellettem vagy.-
-Ez csak természtesen, hisz a legjobb barátnőm vagy.-majd megöleltem.
-Na, megvan már?-
-Megnézem.-

Jesszus....kicsikét lefagytam.

-Na?-nézett rám Sofi.
-Sofi...babátok lesz.-mondtam végül mosolyogva.
-Te jó ég..-majd sírni kezdett.
-Ennyire szomorú vagy?-
-Nem..én csak örömömben sírok..meg persze..félek is. Hisz csak 18 éves vagyok és gyerekem lesz.-mondta szipogva.
-Minden rendben lesz. Nagyon sokan leszünk melletted, hogy segítsünk.-
-Hogy mondjam el Dylannek??-
-Nem tudom. De ha megtudja örülni fog, hidd el. Ledöbben, de örülni fog.-
-Na és apám?? Inkább miatta aggódom.-
-Na az már tényleg kicsit nehezebb lesz...-
-Jajj...mikor mondjam el??-
-Szerintem mindenféleképpen várnod kellene vele 1 kicsit.-
-Mennyit?-
-Max 1 hetet. Addig te is lenyugszol és elgondolkozol, hogy megakarod-e tartani..bár én remélem, hogy igen.-
-Ez nem is kérdés, nem fogom elvetetni.-
-Na, ennek örülök. Szóval várj vele egy kicsit mindenképpen szerintem.-
-Rendben. De segítessz kitalálni, hogy hogyan mondjam el elsőnek Dylannek, aztán apámnak?-
-Persze, mindenben számíthatsz rám.-

Megöleltem, aztán bementünk a szobájába és lefeküdt pihenni.
Én hazamentem és tanultam a másnapi dogára.

Vagyis tanultam volna, de egész végig Sofi járt az eszemben, míg végül megcsörrent a telefonom.

-Szia.-
-Szia. Minden rendben?-kérdezte Shawn szokatlan hangon.
-Persze, miért?-
-Tudod, hogy nekem mindentsz elmondhatsz, ugye??-
-Shawn, kezdessz megijeszteni. Mire akarsz kijukadni?-
-Ha van valami amit tudnom kellene, nyugodtan mond el, rendben?-
-Rendben, persze. Van még más is?-
-Nincs. Aludj jól.-

Na hát ehhez hasonló beszélgetésben sem volt még részem senkivel.
Fogalmam sem volt róla, mire akart kijukadni, de jelenleg nem is nagyon érdekelt.

Másnap Sofi ismét nem jött suliba, ebédszünetben pedig felhívott.

-Szia, mond.-majd kimentem az aulába.
-Szia, most jövök az orvostól. Tényleg babát várok.-

A hangjából hallottam, hogy nagyon örül, de fél még mindig.

-Jajj...úgy örülök. Gondolkoztál már, hogy mikor mondod el Dylannek?-
-Az orvos adott egy gyógyszert, ami kicsit csillapítja a hányingert, így jövőhéten már megyek. Akkor fogom elmondani Dylannek, utána egy nappal késöbb pedig apunak.-
-Na, ez tök jó. De bocsi, most mennem kell.-
-Persze. Majd beszélünk.-
-Szia.-

Visszamentem az ebédlőbe, és megkaptuk a kaját.
Hal volt, krumlival...és én elkezdtem enni, de csak utána vettem észre, hogy az én halam félig nyers.
Éreztem, hogy ez visszafog jönni, így gyorsan kirohantam a mosdóba.

Dylan és Shawn összenézett.

-Utána megyek.-állt fel Shawn.
-Majd mi, rendben?-mondta Gabi.
-Maradjatok.-

Vici és Gabi utánam jöttek, én pedig folyamatosan csak...

-Christy, jól vagy?-álltak meg az ajtó elött.
-Nem..-
-Tudunk segíteni?-
-Nem..-
-Szólunk az ofőnek, hogy engedjen haza.-
-Nem kell..-
-Biztos??-
-Igen..,csak a hal.-
-Szerintem finom.-
-Az enyém félig nyers.-
-Nemár, tényleg??-
-Hát nem, szerinted mitől vagyok rosszul?-majd kimentem a mosdókagylóhoz.
-Jól vagy? Elég szarul nézel ki.-
-Ahan..-
-Christyyy.-majd megfogtak 2 oldalról.
-Oké, talán egy picikét szédülök.-
-Szólj a srácoknak.-

Vici elszaladt és szólt nekik, közben Gabira és a csapra támaszkodva tudtam csak megállni.

-Mi a baj?-nyitott be Shawn.
-Nagyon szarul lett.-

Shawn felkapott és bevitt az orvosiba.

-Mi történt? Fektesd le ide.-mutatott az ágyra.
-Nem tudom, ebédeltünk és kiszaladt a mosdóba, hányt és utána szédülni kezdett.
-Rendben, te menj órára.-

Shawnnak ez nem igazán tetszett, de végül elment órára.