A többiek beszálltak a 2 terepjáróba.

-Amint tudok visszajövök. Addig is a házban van egy adóvevő, azon tudunk kommunikálni.-mondta Scott.
-Rendben.-bólintott az edző.

Majd elmentek, mi pedig ott maradtunk.

-Menjünk be. Hátha ott nincs ennyire hideg.-mondta az edző.

Így hát bementünk a házba. Egy fotel, egy asztal és egy kandalló volt bent, ja meg 2 kis szekrény.
Shawn és a tanár hoztak be fát, majd sikerült meggyùjtaniuk a tüzet.
A kanapét a kandalló elé toltuk és leültünk,hogy jobban felmelegedjünk.

-Valamelyikőtöknél van óra?-
-Igen. 13:45 van.-mondta Shawn.

Majd csak ültünk és néztük a tüzet elég hosszú ideig (kb. 1 óra). Az idő egyre rosszabb lett, már dörgött és villámlott. De egyszer csak megszólalt az adóvevő.

-Hallotok?-kérdezte Scott.

Az edző felkelt és odament az asztalhoz.

-Tisztán hallunk.-
-Most értünk vissza a többiekkel a táborba. Indulok vissza értetek.-mondta Scott.
-Nem megyünk sehova.-mondta az edző.

Igaz, a tűz előtt ültem ami melegített,  de egy kicsit kezdtem fázni.

-Fázol?-nézett rám Shawn.
-Hát ha nem látnád, össz-vissz csak egy rövid nadrág és egy póló van rajtam. Nem mellesleg 1 órája fürödtem is. Szóval igen, fázom.-mondtam flegmán.
-Jól van na.-mondta.
-Ne haragudj.-
-Nem akarsz közelebb jönni?-kérdezte mosolyogva.

Elmosolyodtam majd odahúzódtam hozzá,ő pedig átölelt és úgy ültünk tovább.

-Nem létezik,hogy nincs itt pár pléd.-mérgelődött az edző miközben turkált a szekrényekben.
-Csukd be a szemed.-mondta mosolyogva Shawn, majd a zsebébe nyúlt.

Én becsuktam a szemem. Ő pedig valamit belerakott a nyakamba.

-Most már kinyithatod.-mondta.

A nyakamhoz nyúltam, ahol ott volt Shawn mamájának a nyaklánca.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük, nem fogadhatom el.-néztem rá.

Amint befejeztem a mondatomat, megcsókolt.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem elpirulva.
-Azért,hogy fogd be.-mosolygott.

Beleütöttem egyet mosolyogva a kezébe.

-Köszönöm, ez gyönyörű. Büszkén fogom viselni.-mondtam majd odabújtam hozzá.

Ő átölelt és nyomott egy puszit a fejemre.

-Végre.-kiabált az edző.
-Miaz?-fordult meg Shawn.
-Találtam 2 plédet.-lépett oda hozzánk.

Mind a 3-an betakaróztunk, az edző pedig életben tartotta a tüzet.

-Hol lehet már Scott?-kérdeztem.
-Már itt kellene lennie.-mondta Shawn.
-Mennyi az idő?-kérdezte az edző.
-15:20.-nézte meg az óráját Shawn.
-Akkor már fél órája késik.-mondta nyugtalanul.

Ekkor megszólalt az adóvevő:
-Az a helyzet,hogy 10 percre vagyok a háztól, de egy fa az útra dőlt. Nem tudok tovább menni.-mondta Scott.
-Akkor gyalog megyünk el odáig.-mondta az edző.
-Rendben.-

-Na akkor gyerünk.-mondta.

Eloltotta a tüzet,majd kiléptünk az ajtón.
Rettentő hideg szél fújt,dörgött az ég és már az eső is esett.
Shawn megfogta a kezem és úgy szaladtunk az úton a terepjáró felé.

-A rohadt élet.-kiabált a tanár.
-Mi a baj?-kérdezte Shawn.
-Kibicsaklott a bokám.-mondta dühösen.
-Támaszkodjon ránk, nem lehetünk már olyan messze.-mondtam.

A tanár ránk támaszkodott, majd úgy bicegett tovább.
Egy 7 perc múlva megláttuk Scottot, aki elkezdett futni felénk.

-Mi történt?-kérdezte, majd átvette a helyem és tovább segített a tanárnak.
-A bokám.-mondta az edző.
-Menj előre és indítsd be a kocsit.-mondta Scott.

Bólintottam majd előre futottam.
Jogsim az ugyan nem volt, csak sokszor láttam már,hogy  Sarah hogyan csinálja.
-Ahjj, kérlek csak sikerüljön.-rimánkodtam.

Szerencsémre sikerült beindítani,majd a többiek is előkerültek.

Scott vezetett, mellé ült az edző, Shawn és én pedig hátra.

-Van jogsid?-nézett rám Shawn.
-Dehogy.-nevettem.
-Akkor hogy?-kérdezte.
-Jó megfigyelő vagyok.-mondtam.
-Mennyi az út a táborig?-kérdezte az edző.
-1 óra. Hátul találtok 3 takarót.-mondta Scott.

Egyet előre adtunk, aztán mi is betakaróztunk.

-Gabi lábával mi a helyzet?-kérdeztem.
-Szerencsére nem mély a seb. Lasey kitisztította és bekötötte.-mondta Scott.

-Hogy sikerült beborulni a vízbe?-kérdezte az edző.
-Épp vitatkoztunk, én pedig nem figyeltem, és az evezőm beszorult 2 szikla közé. Gabi rántott rajta egyet, de ahelyett,hogy kijött volna csak mi borultunk fel.-mondtam.

Mind elmosolyodtak.