Shawnra néztem és elnevettem magam.

-Azt hitted beveszem Mendes?-
-Most miről beszélsz?-
-Te most szivatsz engem!!! Ennyire ne nézzél már hülyének.-
-Nem nézlek. Komolyan mondtam.-
-Shawn.-majd 1 lépést hátra léptem.
-Szeretném ha barátok maradnánk, rendben?-
-Mivan?? Hogy teheted ezt velem?? Azok után amin keresztül mentünk??-kérdeztem mostmár könnybelábadt szemekkel.
-Tudod, hogy szeretlek, és talán te vagy nekem a nagy Ő. De szeretnék tartani egy kis szünetet. Ráadásul Stephanie is totál megváltozott és talán jó lenne vele tényleg újrakezdeni.-
-Nem, ez nem te vagy.-
-De én vagyok. Nem szeretnék neked fájdalmat okozni, de nem is titkolhattam tovább.-
-Mert mióta titkolod?-akadtam ki.
-Kb 1 hete.-majd megfogta a kezem.
-Ne érj hozzám. Utállak. Hát tényleg csak ezért kellettem neked?? Ha már a volt csajod megváltozott akkor a mostani elmehet a picsába??? Meg milyen szünetről beszélsz itt??
Tudod mit, nem érdekelsz.-

Kikerültem és beakartam menni a suliba, de megfogta a kezem.

-Most kifogsz nyírni.-mosolygott.
-Fogalmam sincs miről beszélsz, de nagyon nem is érdekel. Engedj el, most.-
-Csak szivattalak.-

Köpni-nyelni nem tudtam.

-Azt hittem nem jössz rá, de már az elején a lényegre tapintottál. Ne haragudj rám. Szeretlek.-majd megpuszilta a homlokomat és szorosan magához ölelt.
-Shawn, menj a picsába.-majd ellöktem magamtól és bementem a suliba.

Soha senkire nem voltam még ennyire dühös mint most rá. Jobb szivatást nem tudott volna kitalálni?? Pont a legérzékenyebb pontomra tapintott, mikor beültem a terembe nagyjából már lenyugodtam és abba hagytam a sírást.
Még kicsit szipogtam, de nem feltűnően.

Shawn a hátammögé ült és folyamatosan bökdösött.

-Most nagyon utállak. Hagyjál békén.-fordultam hátra.
-Én pedig mindennél jobban szeretlek.-

Bejött a tanár, én pedig mosolyogva előre fordultam.

Az óra olyan lassan és unalmasan telt, hogy mindenki majdnem elaludt a végére.

-Ne légy már morcos.-jött utánam a szekrényemhez.
-Ne legyek morcos?? Rohadtul megijedtem, hogy tényleg szakítani akarsz, ráadásul amiatt a ribanc miatt.-
-Soha nem szakítanék veled, főleg nem Steph miatt.-majd megölelt.
-De ez akkor is nagyon gonosz volt.-
-Bocsánat, mivel tudnálak kiengesztelni??-
-Hát...nem is tudom.-mosolyogtam.
-Én azt hiszem tudom.-majd megcsókolt.
-Ha azt hiszed, hogy a csók elég lesz akkor nagyot tévedsz. Amúgy meg, Stephanie tényleg rád írt, vagy az is...-
-Tényleg rám írt és leírta, hogy milyen jó volt amíg együtt voltunk és reméli, hogy a jövőben újra van esélye kettőnknek.-
-Hogy nem sül le a bőr a képéről. Esküszöm megölöm.-
-Féltékeny vagy?-
-Nem, csak szeretném ha végre békéntudna hagyni minket és leszállna rólad is.-
-Majd csak megunja.-

Majd átkarolta a vállamat és bementünk órára.

Délután a lányokkal meg Sarahval elmentünk ruhát nézni mindenkinek.
A leghamarabb Gabi és Vici találta meg magának a ruhát.
Sofi 3 ruha között nem tudott választani, úgy mint én.
Ezért mi úgy döntöttünk, hogy holnap mégegyszer visszajövünk, de ezúttal Karent és Aaliyaht is magunkkal hozzuk.

Este meglepetésemre felhívott Stephanie.

-Mit akarsz?-
-Neked is szia. Beszélgetni szeretnék.-
-Ahan, én is szeretnék sok mindent.-
-Most miért vagy ilyen?-
-Örülnék ha békénhagynád, Shawnt. Igen, tudom, hogy miket írtál neki, elmondott mindent.-
-Ohh te lány. Én nem akarlak titeket szétszakítani, ne értsd félre. Csak majd ha egyszer szétmentek, akkor talán újra összejöhetne velem.-
-Sajnálom, de erre nem fog sorkerülni.-
-Majd meglátjuk. De most nincs harag köztünk, igaz?-
-Nincs.-mondtam unott hangon.
-Kircsi. Szóval nem lenne kedved átjönni pénteken és együtt készülődnénk a bálra.-
-Sofival már megbeszéltem, hogy átjönnek hozzánk, meg Shawn anyukájá és huga is itt lesz.-
-A kis Amy, olyan cuki igaz??-
-Aaliyah.-
-Akkor az. Miért nem jöttök át akkor mindannyian?-
-Hát...-
-Akkor gyertek majd át 5-re.-
-Stephanie..-
-Ugye nem szeretnél megbántani?? Átjöttök és közben jót is szórakozunk.-
-Legyen.-
-Ezaz. Már nagyon várom. Szióka.-
-Szia.-

Már megint mibe kevertem magam...
Mind1, átmegyünk elkészülünk és ennyi, csak nem lesz semmi baj.

Stephanie miután velem beszélt azonnal felhívta Claryt és Miát.

-Szia Steph.-
-Sziasztok. Képzeljétek mit intéztem el.-
-Mesélj.-
-Christy és a nagynénje, Sofi meg Shawn anyja, meg az idegesítő huga eljön hozzánk péntek délután és együtt készülünk a bálra.-
-Aham..-
-Nem értjük Steph, ez miért fontos?-
-Például azért mert elkezdhetem a Christy elleni hadjáratomat?-nevette el magát.
-Áhhh, most már értjük.-
-De mit akarsz csinálni?-kérdezte Mia.
-Azt még kikell találnom, de egy biztos.-
-Micsoda?-
-A ruhája nem ússza meg a dolgot folt mentesen.-mosolygott gúnyosan.
-Stephanie te zseni vagy.-
-Tudom. Na de holnap délután még átkell jönnötök, hogy kitaláljuk mi és hogyan legyen a bálon.-
-Rendben.-
-Számíthatsz ránk.-

Csütörtökön ebédszünetben odajött hozzánk Stephanie és az utánfutói.

-Halika. Christy, akkor áll a péntek ugye?-
-Igen.-
-Rendi. Majd még dumcsizunk.-majd mosolyogva elment.
-Mivan a péntekkel?-kérdezte Gabi.
-Nem úgy volt, hogy pénteken én megyek át hozzátok?-
-De igen Sofi, csak aztán tegnap este felhívott és addig "rágta" a fülemet, hogy végül belementem abba, hogy pénteken mind átmegyünk hozzájuk és velük együtt készülünk a bálra.-
-Hát....oké.-
-Hidd el én sem rajongok az ötletért, de aztán meg kicsapná a hisztit.-

Délután Karen és Aaliyah segítségével sikerült kiválasztanunk a ruhánkat.

Vacsi közben gondoltam beszélek Sarahval a nyakmerevítőmről.

-Figyelj Sarah, szeretnék beszélni veled a bálról.-
-Mond, csak tán nincs valami baj?-
-Nem, vagyis ha úgy vesszük.-
-Harapófogóval húzzam ki belőled??-
-Szeretném arra a pár órára levenni a nyakmerevítőmet.-
-Szó sem lehet róla.-
-Sarah.-
-Christy, azt mondtam, hogy nem.-
-De miért???-
-Csupán azért mert 2-szer kellett műteni a nyakadat és még 3 hétig hordanod kell.-
-Mindenki rajtam fog nevetni. Rettentően elrontja az összképet ez a szar.-
-Azt mondtam nem, és nem vitatkozom.-
-Tudod mit?? Akkor else megyek a bálra.-majd mérgesen felkeltem az asztaltól és felmentem a szobámba.

Bedőltem az ágyba és sírni kezdtem. Csak pár órát kértem tőle, nem napokat.

-Jó estét, miben segíthetek?-
-Jó estét, Dr. Smith-el szeretnék beszélni.-
-Kérem tartsa egy kicsit.-
-Köszönöm.-

-Dr. Smith vagyok, miben segíthetek?-
-Jó estét, Sarah Parker vagyok, Christina Parker nagynénje.-
-A nyak problémás tini, igaz?-
-Igen Ő.-
-Hallgatom, miben segíthetek?-
-Holnap lesz a tavaszi bál és az előbb nekem szegezte azt a kérdést, hogy a bál idejére levehetné e a merevítőt. Én nemet mondtam, ő pedig nagyon kiakadt. Ön szerint lenne valami probléma, ha levenné?-
-Akkor semmi akadálya nem lenne, ha nagyon vigyázna. Ami azt jelenti, hogy semmi hirtelen mozdulat vagy hasonlók. Mi lenne, ha délután 4 körül bejönnének és levenném a merevítőt?-
-Az nagyon jó lenne, köszönöm szépen.-
-Kérem. Akkor várom Önöket.-

Sarah felslattyogott a mamuszában az emeletre.

-Bejöhetek?-majd résnyire nyitotta az ajtót.
-Nem.-
-Jajj te.-majd bejött és leült szembe velem, az ágyra.
-Minek kérdezed ha úgy is bejössz?-
-Ha ilyen vagy akkor nem megyünk holnap a kórházba.-
-Mi? Minek mennénk a kórházba?--
-Felhívtam az orvost és kikértem a véleményét. Azt mondta 4-re menjünk be és leveszi a nyakmerevítődet. Gondolom elalarja még azt is mondani, hogy mennyire vigyáznod kell.-
-Imádlak.-majd megöleltem Saraht.
-Az előbb még duzzodva keltél fel az asztaltól.-mosolygott.
-Hát igen, mert...nem engedted.-
-Tudom én, hogy ez a kamasz kor nem éppen könnyű, de...máskor ne így reagáld le a dolgokat.-
-Rendben, de akkor te se. Mert megkérdeztem és nemet mondtál, aztán utána meg felhívtad az orvost.-
-Jó, ebben igazad van.-
-Tudom.-

Pénteken az osztályfőnöki órákon mindenki azt csinált amit akart.
Mimdenki annyira unta már, hogy csak na.

-Na jó, figyeljetek.-állt fel az oszt.főnök.-Ha megígéritek, hogy síri csendben hagyjátok el az épületet akkor elengedlek titeket, most.-
-Megígérjük.-
-Köszönjük tanárnő.-

Mindenki síri csendben szedte a lábát és ment ki a suliból.

Sofival megbeszéltem, hogy 5-re menjen Stephaniékhoz és ott találkozunk, Shawn pedig hazakísért.

-Kérsz valamit?-
-Téged.-majd magához húzott.
-Sarah akármikor hazaérhet.-
-Nem érdekel.-