-Mert?-nézett rá Stephanie.
-Mert.-mondta Sofi.
-Jesszus, neked bejön Dylan.-nevetett Steph.

Sofi érezte,hogy teljesen elpirult, így igyekezett nem Dylan felé nézni.

-Ribanc.-mondta majd pofonvágta Stephaniet és az erdő felé vette az irányt.

Stephanie dühösen Sofi után nézett.

-Menj csak. Még egyszer a közelembe jössz megbánod.-kiabálta.
-Fogd be.-mondta Dylan, majd Sofi után ment.

Én csak álltam és figyeltem az eseményeket, majd hirtelen mellettem termedt Vici.

-Christy, gyere.-mondta, majd megfogta a kezem és a tábortűz felé vettük az irányt.

-Sofi, Sofi várj már meg.-mondta Dylan, bicegve.
-Nem Dylan. Menj vissza a táborba.-mondta Sofi.
-Nem. Várj meg.-

Sofi végül megállt és bevárta Dylant.

-Baszki, ha nem tűnt volna fel, jelenleg nem vagyok olyan gyors.- majd a csípőjére tette a kezét.
-Ezért momdtam,hogy menj vissza.-mondta Sofi.
-Fejezd már be.-mosolygott Dylan.

Sofi mosolyogni kezdet, majd lassan elkezdtek sétálni.

Eközben mi a tábortűznél ültünk, Shawn gitározott a többiek pedig énekeltek, így telt el 20 perc.

-Nem láttátok Dylant és Sofit?-kérdeztem.
-Nem.-mondta Vici.

Felálltam és körbejártam az egész tábort, őket keresve.

-Tanárnő! Sofi és Dylan eltűntek.-mondtam.
-Tessék?-fordult felém aggódó arccal Mrs. Williams.

A táborvezetőkkel és tanárokkal együtt bementünk az étkezőbe.

-Miaz,hogy eltűntek?-kérdezte Scott.
-Utoljára a 4-es ház sarkánál láttam őket. És azt hiszem Sofi az erdő felé vette az irányt.-mondtam.
-Ekkora hülyéket.-nevetett az edző.

Mrs. Williams mérgesen nézett az edzőre aki abbahagyta a nevetést.

-Ez mikor volt?-kérdezte Scott.
-20-25 perce.-mondtam.
-Menj ki a többiekhez és mondd el,hogy mi történt. Mi is mindjárt megyünk.-mondta Jeremy.

Kimentem a többiekhez és elmondtam nekik,hogy mi történt.
Majd nem sokra rá jött Scott,Jeremy,Lasey,Mrs. Williams és az edző.

-A történtekkel tisztában vagytok, ki akar Sofiék keresésére indulni az erdőbe?-nézett körbe Lasey.
 -Önkénteseket kérünk.-mondta Mrs. Williams.
-Hát én biztos nem megyek az erdőbe ilyen sötétben. Na meg a cipőm sem bírná, 3×-szor annyi mint az Ön havi fizetése.-szólalt meg Stephanie.
-Ha még egy szót szólsz te leszel az első aki bemegy az erdőbe.-mutatott a sötétbe az edző.
-Persze.-nyávogott Steph.
-Ki az aki nem akar segíteni?-kérdezte Scott.

Chris,Jason,Luke,Emma,Olívia,
Stephanien,Mia és Clary.

-Mi miért segítünk? Majd előkerülnek.-mondta Tayler.
-Kuss. Majd elmondom.-

-Rendben,akkor álljatok párokba.-mondta Jeremy.
-Vici,Jace
Gabi,Jon
Christy,Shawn
Zac,Tayler-sorolta fel Lasey.

Mindenki páronként kapott egy zseblámpát és egyy adóvevőt.

-Ha megtaláljátok őket,vagy valami baj van azonnal szóljatok az adóvevőn. A telefonotokon van GPS szóval visszafogtok találni, emiatt ne aggódjatok.-mondta Scott.
-Mehetünk.-

Mindenki más-más irányba ment.

-Szerinted jól vannak?-néztem Shawnra.
-Persze.-mondta mosolyogva.
-Utálom a sötétet.-majd körbevilágítottam a lámpával.
-Ne aggódj, itt vagyok én is.-majd megszorította a kezem és mentünk tovább.

Eközben Sofi és Dylan még mindig az erdő belseje felé sétáltak.

-Köszönöm.-mondta Dylan.
-Mit?-nézett értetlenül Sofi.
-Azt,hogy Stephaniet leszedted rólam.-mosolyodott el a srác.
-Ohh, semmiség.-

Sofi azt hitte,hogy Dylan most rákérdez arra,hogy tényleg igaz-e amit Stephanie mondott, de ez nem következett be.

-Nem kellene visszamennünk?-nézett Dylanre Sofi.
-De, épp időszerű lenne szerintem.-mondta Dylan.
-De merre?-kérdezte aggódva Sofi.
-Na ez egy nagyon jó kérdés.-mondta Dylan, miközben a nála lévő lámpával jeleket keresett a fákon.
-Dylan, egy jel sincs. Sehol.-fogta meg a srác kezét Sofi.
-Oltári nagy bajban vagyunk.-mondta Dylan.

Elindultak hát valamerre, remélve,hogy találnak egy jelet.

-Figyelj, van nálad telefon?-kérdezte Dylan.
-Van.-majd Sofi elővette a telefont.
-Hívd fel Christyt.-

Sofi tárcsázta a számot, de volt egy kis gond.

-Nincs térerő.-
-A fenébe.-mondta Dylan.
-Most mit csináljunk?-nézett Sofi aggódva Dylanre.

Dylannek csak ebben a pillanatban tűnt fel,hogy Sofinak milyen szép barna szemei vannak.

-Dylan. Mit csináljunk?-kérdezte Sofi.