Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Elfelejtett "dolog"

-Christy, tudod te hány óra van?-vette fel álmosan a telefont.
-Igen tudom, de megkell nézned a laptopod, átküldtem a 2 plakátot.-
-Rendben, várj egy kicsit.-

Shawn nagy nehezen odament az asztalához és megnézte őket. Az egyiken Sofi és Dylan, a másikon Vici és Jace képe volt és,hogy szavazz rájuk meg egy cuki kis szöveg.

-Ezek nagyon jók.-
-Biztos?-
-Christy, hajnali 1-kor felkeltettél, a minimum,hogy hiszel nekem.- nevettel el magát Shawn.
-Okés. Holnap elmondom a többit.-
-Rendben, most pedig feküdj le. Jó éjt.
-Jó éjt.-

Másnap a suliban megmutattam a plakátot ami nagyon tetszett a többieknek, majd beneveztek.

-Imádom a milánóit.-mosolygott Jace.
-Na szóval, a plakátokból még csinálunk jó sokat és mindenhova rakunk belőlük, emellett jövő hét hétfőn pedig sütiket és kitűzőket fogunk osztogatni.-
-Ez jó ötlet.-mondta Gabi.
-Hogy csinálsz kitűzőt?-kérdezte Dylan.
-Azt majd én megoldom, a kezdő betűitek lesznak rajta.-
-Nagyon tetszik az ötlet.-mosolygott Sofi.

Majd megbeszéltünk még pár dolgot.

A hét többi napja nagyon unalmasan telt megfűszerezve pár dogával.
Vasárnap sütöttem a lányokkal együtt rengeteg fincsi sütit, Sarah pedig elintézte a kitűzőket.
Hétfő reggel alig birtuk bevinni a konyhára.

-Sziasztok.-léptem oda a többiekhez.
-Szia, na végül mennyi sütit sütöttetek tegnap?-mosolygott Dylan.
-Sarahval 199-et számultunk.-
-Az igen.-kerekedtek ki Jon szemei.
-Kitűzőből pedig asszem 203 van.-
-Úristen. Te aztán rákészültél.-nevetett Gabi.
-Igen.-

Ebédszünetben osztogattuk kinek a sütit, kinek a kitűzőt, közben pedig mindig ezeket ismételgettük: "Szavazz Vicire és Jonra vagy Szavazz Sofira és Dylanre."

-Jajj, de cukik vagytok.-lépett oda nevetve Stephanie.
-Na te mit akarsz?-kérdezte Sofi.
-Olyan édesen küzdötök, nyereséget remélve. Csak kár,hogy a munkátok hiába való.-mosolygott gúnyosan.

Kimentem az asztal elé és "véletlenül" megbotlottam a kezemben egy sütivel.

-Úristen, összekented a ruhámat.-akadt ki Stephanie.
-Jajjj, véletlen volt.-mondtam mosolyogva.
-Ez a ruha többet ér mint te.-kiabálta.
-Stephanie, baj van?-lépett közénk Zac.
-Nézd meg a ruhamat, szerinted???-
-Szerintem sokkal jobban néz ki így.-mosolygott Zac.
-Ahhww.-majd Stephanie dühösen elment.

Én és a lányok jót kuncogtunk rajta.

-Hogy vagy?-fordult felém Zac.
-Egész jól. Bár azt hittem már nem is érdekel mi van velünk, tudod a tábor óta eltelt egy hét és nem igazán szoltál eddig hozzánk.-majd visszamentem a lányok mellé.
-Tudod, kerestem a megfelelő pillanatot.-mosolygott.
-Ez lett volna a megfelelő pillanat?-kérdezte félvállról Gabi.
-Igen, mivel megkért legyek a párja a bálon, kissé össze kéne csiszolódnunk.-biccentett Zac.
-Mi? Te leszel Stephanie párja?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen. De nem rajongom az ötletért.-mosolygott Zac.
-Így hát, téged is lekell,hogy győzzünk. De azért szavazz a lányokra.-mosolyogtam, majd adtam neki egy sütit.
-Rendben. De te?-
-Mi én?-
-Nem neveztél be?-
-Nem. De én intézem a kampányukat. Remélem legyőzünk titeket.-
-Hát sok sikert.-mosolygott, majd elment.
-Még mimdig nem birom Zaccet.-mondta Gabi.
-Miért? Szerintem tök rendes,legalábbis mostmár.-mondtam.
-Christy, ezt mégegyszer megne halljam a szádból.-nevetett Sofi.
-Zac kedves.-mondtam nevetve.

Vici megfogott egy sütit és arcon nyomott vele.

-Viciii.-akadtam ki, majd elkedtem nevetni.
-Te mondtad ki.-pacsizott Vici Sofival.

Lemostam az arcomról a sütit.

-Am Shawn elhívott már?- nézett rám Gabi.
-Nem, talán nem is fog.-
-Miért ne hívna el?-kérdezte Sofi.
-1 hete tudjuk már a részleteket, szóval volt már rá ideje.-mondtam komoly arccal.
-És van is még ideje.-mosolygott Vici.
-Christy gyere egy pillanatra.-lépett be az ebédlőbe Sarah.
-Baj van?-
-Nem, gyere.-
-Mindjárt jövök.-

Elmentem és megbeszéltük,hogy mennyi plakát kell, a többiek pedig összesúgtak mögöttem.
A szünetnek vége lett és a terembe mentem vissza. Mikor beléptem az ajtón, láttam,hogy a lányok és a srácok egy kupacban vannak és motyognak valamiről, de amikor észrevettek szétszéledtek és leültek a helyükre.
Furcsának találtam de aztán leültem mert a tanár is megjött.
A nap végén 8-an indultunk haza.

-Nincs kedvetek benézni hozzánk? Maradt még otthon is pár süti.-fordultam feléjük.
-Bocsi, de Jace és én még elkell,hogy menjünk a könyvtárba.-mondta Vici.
-Én Sofival megyek a parkba kutyust sétáltatni.-mosolygott Gabi.
-Dylan, Jon és Én pedig kosarazni megyünk.-mondta Shawn.
-Ohh, értem.-
-Holnap talizunk.-mondta Shawn, majd adott egy puszit.

Így hát egyedül mentem hazafelé.

-Szia Sarah, megjöttem.-
-Szia, kaja az asztalon.-mondta majd felvette a telefont.

Elmentem enni aztán beültem Sarah mellé a nappaliba.

-Te Shawnnal beszélsz?-
-Tartsd. Kivel??-kérdezte.
-Mintha Shawn hangját hallottam volna.-
-Drágám, miért beszélnék én Shawnnal?-kérdezte, majd mosolyogva elment.

Valami itt nagyon bűzlik, gondoltam magamban.
A nap további része unalmasan telt.
Kedden pedig szintén volt rá példa,hogy a srácok nélkülem beszélgettek.
Ebéd szünetnél leszakadtam tőlük, mert megkellett beszélnem valamit a tanárral.
Ők az asztalnák ültek és beszélgettek, gondoltam hagyom őket hamár úgyis ennyire sok megbeszélni valójuk van.

-Sziasztok. Leülhetek?-léptem Zac és Tayler asztalához.
-Szia. Persze.-mosolygott Zac.
-Ne érts félre, de miért nem a barátaidhoz ültél?-kérdezte Tayler.
-Tegnap óta elég furák és gondoltam ideülök hozzátok.-
-Am a tegnapi sütid nagyon finom volt.-
-Köszi, együtt csináltuk a lányokkal.-

Majd hirtelen mellettem termedt valaki.

-Hellóka.-ült le Shawn, majd őt követték a többiek is.
-Christy, minden oké?-kérdezte Sofi.
-Aham.-

Délután egyedül indultam haza, de Shawn unátam szólt.

-Baj van?-
-Nem. Mi lenne?-közben előre néztem és sétáltam.
-Christy.-majd megfogta a kezem és felé fordultam.
-Mivan?-
-Miért vagy durci?-kérdezte, majd elővette a szokásos cuki mosolyát.
-Nem vagyok durci, de most mennem kell.-majd elindultam a járdán.
-Christina Parker.-mondta, aztán elkapta a derekam és megcsókolt.
-Azt hiszed egy csók és minden megvan oldva?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-mosolygott Shawn is.
-Oké, most megyek. Holnap matek doga.-
-Okés, este beszélünk?-
-Talán.-mosolyogtam, majd ott hagytam Shawnt.

Gyakoroltam a matekra, este beszéltem Shawnnal majd lefeküdtem aludni.

Szerdán reggel lementem a konyhába, de Sarah helyett csak egy papírt találtam.

"Ne haragudj, de elfelejtettem tegnap szólni,hogy ma reggel hamarabb kell bemennem. Reggelizz aztán gyere suliba. Puszi."

Ettem majd elindultam a suliba. Mint kiderült a lányok már bent voltak.

-Sziasztok.-mondtam mosolyogva.
-Szia.-
-Hideg napunk van ma.-mondta Sofi.
-Igen, mint ahogy az elmúlt hetekben is.-nézett Gabi Sofira.
-És emellett még milyen nap van ma?-néztem rájuk.
-Christy, szerda van.-mosolygott Vici.

Nem erre a válaszra számítottam, de egyenlőre nem szóltam semmit.
Ebéd közben mindenki tök jót beszélgetett a másikkal.

-Christy, mi ez a nagy csönd?-
-Semmi.-

Bár legszívesebben kiabáltam volna egy jó nagyot.
Ebéd után fizika óránk volt és a tanár pont engem kellett,hogy kiszúrjon.

-Parker, mi lenne ha a táblára figyelne ahelyett,hogy a füzetébe firkál?-állt szembe velem kiabálva a tanár.
-Mi lenne ha nem kiabálna?-mondtam gúnyos mosollyal.
-Órák után itt marad, büntetésben 4-ig.-majd a tábla felé vette az irányt.
-Pfuu...-

Egyedül ott kellett ülnöm 1,5 órán keresztül.
Firkáltam a füzetbe, bámultam a falat aztán elaludtam.

-Elmehet.- mondta hangosan a tanár, miközben a padomra csapta a kezét.

Kipattantak a szemeim és elkezdtem öltözni.

-De ha mégegyszer előfordul hasonló rosszabbra számítson.-
-Sajnálom, én csak rossz passzban vagyok ma.-
-Igen, ez nekem is feltűnt.-
-Viszlát.-

És végre megszabadultam, bedugtam a fülest és elindultam a dühöngő gondolataimmal együtt.
Még mindig nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy a barátaim elfelejtették,hogy mi van december 13-án.
Mielőtt haza mentem volna beugrottam a boltba kávéért és egy kis ropogtatni valóért.

-Christy, Szia.-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött.

Hátrafordultam és megláttam Zac-et.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro