-Indulnom kellene..-suttogta.

-Igen, kellene.-emeltem rá tekintetem.
-De az a baj, hogy nem tudok betelni veled.-húzott közelebb magához.
-Pedig muszáj lesz.-adtam egy gyors puszit ajkaira.

Viszonozni akarta, de elhúztam a fejem, majd leszálltam róla.

-Manó..-
-Indulnod kell.-fordultam felé.-Andrew vár..-

Shawn Szemszöge:

Most áldom az eszemet igazán amiért hazudtam..
Legszivesebben megragadnám a csuklóinál fogva és leteperném.

-Milesz?? Shawn.-mosolygott.
-Olyan gyönyörű vagy.-
-Inkább öltözz.-nevette el magát.

Kikeltem az ágyból és Christyvel együtt öltözni kezdtünk.

-Meddig maradsz?-
-Nem tudom. Szerintem már nem jövök vissza...sajnos.-csuktam be a bőröndöt.
-Ahhjj...mindig közbejön valami.-hajtotta le a fejét.
-Babuu.. Szeretlek, te is tudod. De ezt most muszáj.-
-Persze, tudom. De legalább a vacsi megvolt.-
-Na igen.-adtam egy puszit a homlokára.

Beraktam a bőröndöt a kocsiba, és odamentem Christyhez.

-Majd beszélünk.-
-Igen, hívlak.-mosolygott.
-Szia.-csókoltam meg.
-Sziaa.-

Egy rohadt barom vagyok, aki itthagyja élete szerelmét és a családját egy síró barát miatt...
De Haileynek is szüksége van rám..

Christy szemszöge:

Visszamentem a többiekhez, és tovább beszélgettünk.

-Úgy tudom fenttartanak itt egy hatalmas jégpályát is.-mondta Karen.
-Igen?-csillant fel Aaliyah szeme.
-De ilyenkor még nyitva van?-kérdeztem.
-Biztos.-
-Akkor mire várunk még.-pattant fel Dylan.
-Na gyerünk.-

Mind felöltöztünk, majd megláttam, hogy Sofinak fájdalmai vannak.

-Minden oké?-léptem mellé.
-Persze, csak fáj a derekam.-
-Ez minden?-emeltem fel a szemöldököm.
-Christy, miért hazudnék? Menjetek nélkülem, én inkább lepihenek.-
-Akkor én sem megyek.-mondtam.
-Minden rendben kislányom?-kérdezte aggódva Robb.
-Persze...csak fáj egy kicsit a derekam..és hosszú nap volt.-
-Mondom, elmegyek veled.-
-Nem Christy, én megleszek. Ti pedig elmentek.-

Végül Sofi egyedül visszament a házba, mi pedig beszálltunk a kisbuszba.

Megálltunk a szállodánál, ahol útbaigazították Robbot, 100 méterre van a jégpálya.
Megálltunk egy hatalmas épület elött és bementünk.
Béreltünk korit és felmentünk a pályára.

Nagyrészt mindenkinek egész jól ment, kivéve Dylant.

-Ne nevessetek. Én baseballban vagyok jó.-kapaszkodott meg a falnál.
-Segítek.-siklott elé Aaliyah.

Sarah, Robb, Manuel és Karen egymást mellett mentek és beszélgettek valami üzletről.
Vajon hozzájuk, vagy inkább szegény szenvedő Dylanhez csatlakozzam...

-Én is segítek.-

Kézenfogtuk a srácot és úgy indultunk el lassan.

-Ha Shawn itt lenne..-sóhajtott Aaliyah.
-Erről jut eszembe...Ő régen hokizott és egyszer sem vitt még el korizni.-
-Hát majd csak elvisz egyszer.-nevetett Liyah.
-Remélem. Na elengedhetünk?-néztem Dylanre.
-Nem tudom..nem hiszem, hogy jó ötlet.-
-Csak próbáld meg.-

Mind a ketten elengedtük és sikeresen nem vágódott el.

-Azt hiszem kezdek belejönni.-mosolygott önelégülten.

De ahogy ezt kimondta, elvesztette az egyensúlyát és belém kapaszkodott.
Mondanom sem kell, hogy rántott magával és mind a ketten kihasaltunk.

-Jesszusom minden oké?-hallottam Karen hangját.
-Megvagyok..-ült fel Dylan.
-Christy, jól vagy?-hajolt le hozzám Manuel.
-Igen.-hazudtam.

Nagyon fájt a csuklóm, mert próbáltam megtámaszkodni, hogy tompítsam az esést, de nem igazán sikerült.
Manuel és Robb felhúztak a földről, majd Dylant is.

-Mehetünk tovább?-kérdeztem.
-Szerintem nekem mára ennyi elég volt. Bocsánat.-
-Semmi baj. Segítek lemenni a pályáról.-

Lassan, kézenfogva elindultunk. Dylan lelépett a jégről és megkönnyebbülten fordult felém.

-Egy ideig elég volt a jégből.-mosolygott.
-Majd belejössz.-túrtam el szememből a hajamat.
-Te jó ég.-kapott a kezem után és maga felé húzta.

Megláttam, hogy a bal csuklóm majdnem kétszer akkorára dagadt és kissé lila.

-Basszus...ez biztosan eltört.-nézett rám aggódva.
-Dehogyis. Csak zúzódás.-kaptam el a kezem, amit marha nagy fájdalom kísért.
-Sarah. Christy keze megsérült.-kiabálta.
-Dylan.-szóltam rá mérgesen.

Sarah hirtelen mellettem termedt és megfogta a kezem.