2./29
-Christina Parker. Az elöbb hozzá sietett az orvos?-tettem a pultra a kezem.
-Nem mondhatok semmit, sajnálom.-
-A rohadt életbe. Csak mondja, hogy igen vagy nem.-
-Igen.-mondta szomorúan.
-Neee.-hallottam Sarah hangját.
Megfordult, Robb Sofi és Sarah között állt, a lányok pedig csak könnyes szemmel engem néztek.
Cameron szemében is fájdalom tükröződött, ekkor jöttem rá, hogy tényleg őszinte érzései vannak Christy iránt.
De ennél most fontosabb dolgom van. A szívemre hallgatva elindultam a kórteremhez, és hangos lépteket hallottam magam mögött.
Tudtam, hogy az a biztonsági őr, aki egyszer már behúzott nekem, így nem lassítottam.
Befordulva a kórteremhez, ahol Christy volt. Az üvegablakon benéztem, de bár ne tettem volna.
Az orvos kétségbeesetten alkalmazta a mellkaskompressziót, míg a 3 nővér szerencsétlenkedett a defibrillátorral.
-Nem szabad itt lennie.-hallottam a hátam mögött egy mély hangot.
-Leszarom.-vágtam rá és közelebb léptem az üveghez.
Az orvos kiabált az egyik nővérnek, hogy tekerje feljebb, majd egy kis idő múlva újra használta a műszert.
A monitorra nézett, ami most sem mutatott változást, és szomorú pillantást idézett felém.
-Neeeeeeeeeeeem.-kiabáltam.
Ekkor a biztonsági őr megragadta a jobb kezem és a hátam mögé akarta csavarni, de ekkor teljes testtel felé fordultam és behúztam neki egyett, így egér utat szerezve magamnak.
Berontottam a kórterembe, mindezt 20 másodperc lefolyása alatt. Arrébb löktem az orvost és megragadtam a mozdulatlanul fekvő lány kezét.
-Szeretlek...-mondtam alig hallhatóan és térdre rogytam.
Egy erős fogást éreztem a vállamon, majd az alkaromon.
-Nee. Eressze el a fiút.-lépett közelebb az orvos.
A sípolás megszünt és egyenletes hang ütötte meg a fülem. Felemelve a fejem megláttam, hogy a monitoron eltűnt a csík és Christy életjeleket mutat.
-Ez lehetetlen.-suttogta az egyik nő.
-Márpedig nem.-lépett mellém az orvos és a vállamra tette a kezét.-Ezt úgy hívják, szerelem.-majd bíztatóan rám nézett.
Intett a nővéreknek és az őrnek, hogy ideje távozni.
Christy Szemszöge:
Szellemként ott álltam az ágyam mellett, láttam, hogy az orvos éppen próbál visszahozni. Hirtelen megjelent az egyik sarokban egy fehér alagút. Beakartam lépni, de ekkor valami arra késztetett, forduljak meg.
A megérzésemre hallgatva, megláttam, hogy Shawn az ágyam mellett térdel és a kezemet szorítja.
-Szeretlek..-
Az alagút eltűnt, én pedig az ágyam túl oldalára sétáltam.
-Tudom, hogy hallassz engem, most tudom. Nem adhatod fel Christy, itt a családod. Itt vannak a barátaid, Cameron is. Kérlek, ébredj fel. Sok mindent kell elmondanom neked.-
Simította meg könnyes szemmel az arcom.
-Nekem is elkell mondanom valamit.-tettem a kezemet a hasamra.
-Christy. Te vagy a legerősebb és legkitartóbb akit valaha is ismertem. Küzdj.-
-Sajnálom, de kikell menned.-lépett be az orvos.
-Szeretlek.-puszilta meg az arcom.
Lassú léptekkel és lehajtott fejjel hagyta el a kórtermet.
Az orvos után 2 nővér is bejött és újabb infúziót kötöttek be.
-Ébredj fel.-kiabáltam rá saját magamra.
-Dr. Úr. Mit gondol, van esélye a kislánynak?-
-Ön is látta, hogy a fiú érintésére és hangjára visszetért a halálból. Úgy gondolom, ezek után több esélye van, mint amivel számoltam.-
-Remélem rendbe jön, hisz olyan fiatal még.-
-Pontosan. Mennem kell, tájékoztatom a hozzátartozókat.-
Az orvos és az egyik nővér kiment.
A másik az ágyam mellé állt és megigazította a takarómat.
-Szia Christy, Az én nevem Amber.-ült le a székre.-Elmesélek neked valamit, szeretném ha erőt merítenél belőle. Édesapám 12 éves koromban autóbalesetet szenvedett. Súlyos fej és nyak sérüléssel, és belső vérzéssel szállították kórházba. Azonnal megoperálták, de kómába esett. Az orvos azt mondta, hogy mivel idősebb szervezetről van szó, ne reménykedjünk abban, hogy károsodás nélkül felébred, mivel a nyaka is megsérült. Minden egyes nap,4 héten keresztül iskola után bejártam apukámhoz és mindig elmeséltem neki, hogy mi történt velem az iskolában. Olykor-olykor még mesét is olvastam fel neki. A 4. Hét ugáni Hétfő délutan, amikor bejöttem és leültem az ágya mellé, váratlanul megfogta a kezem. Én elsőnek nem akartam hinni a szememnek, de aztán a tekintetünk is találkozott. Anyukám azonnal szaladt az orvosért, és egyből megvizsgálták. Már 59 éves és a balesetre csak egy vágás emlékezteti a hasán. Szóval Christy, ha Ő akkor 45 évesen felébredt a kómából, neked mennyi esélyed lehet? Ezt mérlegeld, hidd el megéri küzdeni, ráadásul ilyan fantasztikus család nem mindenkinek adatik meg. Ha Te nem segítessz, mi is kevesek vagyunk.-mosolygott és felállt.
Olyan furcsa így kívülről nézni saját magamat. Infúzió, lélegeztető gép és egyebek.
-Megtudom csinálni.-
Shawn szemszöge:
Az orvos elmondta, hogy szinte kisebb csodával egyenlő, hogy Christy visszajött a halálból.
Az éjszakát mind a legközelebbi hotelben töltöttük megint, kivéve Cameront, aki hazament. De a lelkemre kötötte, hogy ha valami újat tudok, azonnal hívjam.
Reggel 9-kor amikor odaértünk a kórházhoz kisebb sokkot kaptunk.
Ha nem állt ott 50 újságíró, akkor egy sem. Amint észrevettek minket, mind felénk vette az irányt.
Szerencsére Robb korábban már értesítette a rendőrséget, akik küldtek 2 autót.
A kórház melletti kis parkban, az újságírok körbe álltak minket és mindenki egyszerre kérdezett mindent.
-Nem fogok egyenként kérdésekre válaszolni.-jelentette ki ingerülten Sarah.
-Christyt súlyos sérülésekkel szállították kórházba, túlvan már a nagyobb műtéten, de jelenleg lélegeztető gépen van. Nagyra értékelnénk, ha hagynák, hogy a családja nyugodt körülmények között támogassa őt, hisz nagyobb szüksége van ránk mint valaha.-
-Lemondanád a koncerteidet is érte?-hallottam a tömegből.
-Igen, és ezt is fogom tenni. A rajongóim megfogják érteni, hogy a szerelmem mellett kell lennem. Jelenleg az Ő testi és lelki épsége a legfontosabb számomra. Ha új fejleményekkel szolgálhatunk, jelentkezünk. Addig is, tűnjenek el innen.-
A tömeg nagy része szétoszlott, mi pedig elindultunk a kórházba.
-A rajongóidnak március elejére ígérted a 2. albumodat, Shawn. Cserben hagyod őket, az exedért?? Miért olyan fontos megint Parker? Szegény Christyt megcsaltad Haileyvel, aztán megint visszatérsz hozzá? Mit gondolsz, süllyedhetsz még ennél lejjebb?- kérdezte egy férfi.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro