Reggel mikor Rebeka felébredt, a férfi még aludt. Szoros ölelésbe zárta őt - érezte karját a dereka körül, hallotta egyenletes lélegzését és elöntötte a mérhetetlen boldogság. Ebben a néhány napban egy olyan oldalát ismerte meg a férfinak, amiről nem gondolta volna, hogy létezik, s amely csak még jobban bebizonyította a lány számára, hogy Rebeka beleszeretett Szilveszterbe.
Ahogy ott feküdt mozdulatlanul, a tegnap estére gondolt. Nagyon sokáig beszélgettek még az ominózus megegyezés után, majd először jó éjszakát kívánva elvonultak, de végül belátták, hogy mindketten jobban érzik magukat, ha egy ágyban alszanak. A vallomás utáni csók óta ajkuk nem ért össze, s talán nem is bánták. Rebeka úgy érezte, hogy ennél boldogabb nem is lehetne, hiszen a férfi mégis vonzódik hozzá, és a kettesben töltött idő alatt hatalmas lépést tettek egymás felé. Ami pedig a megállapodást illette... A lánynak összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogy titokban kell tartania azt, hogy alakul köztük valami, ellenben már akkor tökéletesen megértette a dolgot, mikor a férfi felhozta a témát. Nem kellett mondani, így is nagyon jól tudta, mekkora botrány lenne belőle, ha ők egy párként jelennének meg valahol. Tizenhat év korkülönbség igenis sok volt, ők bármennyire is nem érezték annak. Rebeka tudta, hogy nem a 39 éves Szabó P. Szilvesztert szereti, hanem Szilveszter kortalan, szabadon szárnyaló lelkét és lényét. Mit számított az, hogy mennyivel idősebb nála? De azt is tudta, hogy külsős szemmel ez igenis számít, és szóvá tennék. A média rájuk akaszkodna, főleg most, hogy a férfinél töltötte ezt a pár napot, és még ki tudja, mennyit marad. A színház jó hírneve is rámehet, holott még ők maguk sem tudják, mi történik közöttük. Vonzódtak egymáshoz, ehhez kétség sem fért, ám emellett ott van a tény, hogy néhány csókon kívül semmi nem történt közöttük. Nem beszéltek róla, hogy mit szeretnének egymástól - bár talán még ők maguk sem tudták pontosan. Rebeka tudta, hogy egy ideig türelmesnek kell lennie, és meg kell adni az időt saját magának és a férfinek is ahhoz, hogy rájöjjenek, merre haladnak.
Nagyot sóhajtott, s óvatosan fordulva kezdett el úgy helyezkedni, hogy szembeforduljon a férfival. Szilveszter mögötti, falon lévő órán jól látta, hogy még csak reggel hat óra van, ami azt jelentette, hogy nem aludhatott valami sokat az átbeszélgetett éjszaka miatt, ám sokkal éberebbnek érezte magát, mint amilyennek lennie kellett volna.
Szilveszter arca nagyon közel volt, ám ez nem zavarta a lányt, inkább mosolyognia kellett. Nézte a férfi nyugodt arcát, melyet még talán soha nem látott ilyen békésnek, szemébe hullott fekete haja, melyből nemrég vágatott. Nézte sötét szempilláit, hallgatta a férfi egyenletes szuszogását, s mivel külön takarót használtak, így a két takaró között ugyan, de érezte a férfi lábait is. Talán ez volt a legintimebb pillanatuk.
Szilveszter szeme hirtelen megrebbent, s egy hangosabb szusszanást hallatott, hogy aztán a lány derekát ölelő kezei rászorítsanak a takaróra, amit Rebeka is megérzett. Mikor a férfi kinyitotta szemeit, hirtelen hátrahőkölt egy kicsit - egyáltalán nem számított rá, hogy Rebeka már ébren lesz, hiszen mindig korán kel, és nem szokta meg, hogy együtt ébred mással.
- Oh, ne haragudj - szólt rekedtes, reggeli hangon, és el akarta kapni a kezét, de a lány megállított. Éjjel egymás mellett aludtak el, de nem egymás karjaiban, így most a férfi borzalmasan zavarban volt.
- Ne - kérte halkan, s megállította Szilvesztert a mozdulatban, hogy aztán visszategye kezét a köré fonódó paplanra. Ahogy meglátta a férfi zöld szemeit, megremegett a gyomra, s úgy érezte, ha nem csókolja meg a férfit, akkor abba belehal.
Egyik kezét a férfi arcára tette, s közelebb hajolt.
- Rebeka... - súgta a férfi, mintha csak figyelmeztetni akarta volna, de a következő pillanatban a lány ajkai az övén voltak.
Szilveszter bőre szinte lángra lobbant, szorosabban húzta magához a lányt, s úgy csókolta, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. Csókjuk szenvedélyes volt, s a férfi nem bírt ellenállni: egy óvatos lendülettel gördült a lány fölé, mire Rebeka sóhajtva karolta át a nyakát. Nyelvük heves tangót járva fonódott össze, s Szilveszter érezte, ahogy Rebeka a hajába túr. Észnél kell lennie!
A férfi hirtelen szakadt ki Rebeka karjai közül, s egy lendülettel az ágy szélén termett. A lánynak hátat fordítva ült - legszívesebben kiviharzott volna a szobából, egyenesen a zuhanyfülkébe, hogy hideg vízzel árassza el magát, de nem mert felállni. Túl egyértelműen látszott vágyának jele.
- Szilveszter... - súgta a lány döbbenten, s kitakarózva, négykézláb mászott a férfi mögé, hogy aztán vállát megfogva kezdje átkarolni. Olyan természetes volt ez a mozdulat, mintha évek óta alkotnának egy párt.
- Ezt most... inkább ne - kérte halkan.
- Miért ne? - vette el kezeit Rebeka, s sarkára ülve nézett Szilveszterre.
- Ezt... Most kéne abbahagyni - fordult félig hátra, hogy Rebekára nézzen. A tőle kapott pizsamában ült a sarkán, haja olyan kócos volt, amilyennek még nem látta, s ahelyett, hogy arra gondolt volna, hogy ez mennyire kínos, az jutott a férfi eszébe, hogy ennél édesebb látvány még soha nem tárult a szeme elé.
- Elfutni, elrohanni? - vonta fel szemöldökét a lány és összefonta karjait maga előtt.
- Nagyon humoros - forgatta meg szemeit a férfi. - De most komolyan - szólt újra. - Ennek nincs itt az ideje.
- Miért, mire akarsz várni? - csusszant ki a lány száján meggondolatlanul. Valóban ő sem érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy lefeküdjenek egymással, de jelen pillanatban annyira vágyott a férfira, hogy azt hitte, beleőrül. - Mármint... - sóhajtott, mikor látta, hogy Szilveszter szemöldöke magasra szalad a váratlan, merész kérdés hallatán. - Tudom, hogy korai, hiszen még mi sem tudjuk, mi zajlik közöttünk, de... Felnőtt emberek vagyunk, és ha jól érzékelem, mindketten vágyunk a másikra.
A férfi lehunyta a szemét egy pillanatra, majd oldalasan fordult, hogy teljesen szembe legyen a lánnyal, s most ő volt az, aki megsimította a másik arcát. Rebeka elmosolyodott az érintés nyomán, de tudta jól, hogy ezt a csatát elvesztette, mert az, ahogy Szilveszter rápillantott, meg tudta volna győzni bármiről.
- Nem akarom, hogy arról szóljon ez az egész, hogy felnőttek vagyunk, ezért megtehetjük - súgta. Rebekának be kellett látnia, hogy igaza van, s nagyot sóhajtott.
- Tudom, csak... - hebegett, de nem merte kimondani, hogy mennyire vágyik rá. Megfogta a férfi kezét, közelebb csúszott hozzá, lesütötte szemét, s csak remélni merte, hogy Szilveszter megérti a nonverbális üzenetet.
- Tudom - súgta, s felemelte Rebeka kezét, hogy csókot hintsen rá. - Én is.
Egyszerre kapták fel a tekintetüket a vallomásra, s egy ideig csak nézték egymást. Szilveszter előrehajolt és lágy, szerelmes csókot nyomott a lány szájára, majd egy mindentudó mosoly után eltávolodott és felállt az ágyról. Véget ért a pillanat, a forró hangulat.
- Bejössz ma? - kérdezte a férfi, ahogy a szekrényéhez lépett, hogy kiválassza mai ruháját.
- Szerintem igen - sóhajtott Rebeka és ő is felállt az ágyról.

Rebeka végül felöltözött, és eldöntötte, hogy bemegy a színházba, hiszen semmi fizikai sérülést nem szenvedett el, ami miatt ne lenne képes táncolni, vagy énekelni. Fekete, magas derekú nadrágját vette fel, és a zöld ujjatlan pólót. Szilveszter nézte, ahogy a kanapén heverő, szürke, kötött pulóver után nyúl a lány, s nem tudta levenni szemeit karcsú derekáról. Miután Rebeka magára húzta a pulóvert is, ami combközépig leért, felegyenesedett, és az őt néző Szilveszterre esett a pillantása.
- Mi az? - kuncogott, s zavartan tűrte haját a füle mögé. A férfi a nappalit és az előszobát összekötő, ajtó nélküli ajtókeretben állt és a falnak támaszkodva figyelte a lány minden mozdulatát. Ahogy Rebeka felnézett rá, és zavarba jött, Szilveszter is elmosolyodott, s halkan felelt.
- Gyönyörű vagy.
Mondta már, hogy érdekesnek tartja a lányt és szeretne minél többet megtudni róla, de még soha nem bókolt ilyen nyíltan neki, s bár ez őt is megdöbbentette, nem bánta meg, hogy kimondta. Rebeka arcára fagyott a mosoly, s nem tudott mit mondani. Szíve nagyot dobbant, és még jobban zavarba jött.
A férfi hagyta, hogy egyre csak nyúljon a kettejük közötti csend, s közben lassan közelebb lépett. Mikor már egészen Rebeka előtt állt, megtorpant, és két keze közé véve a lány arcát, maga felé fordította, hogy újra elvesszen a csokoládébarna szemekben.
- Nem lenne jó ötlet még másnak elmondani, hogy történik valami közöttünk - mondta félhangosan. - De akárhányszor kettesben leszünk, el fogom mondani, mennyire gyönyörű vagy.
Rebeka nem felelt, képtelen lett volna bármit is mondani, inkább csak azt tette, amiben egészen biztos volt, hogy a férfi tudni fogja, mennyet jelent neki, hogy ezt mondja. Lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja Szilvesztert. A férfi képtelen volt elvonatkoztatni tőle, hogy már többször csókolóztak, mégis a gyomra úgy ugrott össze, mintha ez lenne az első alkalom.

- Indulhatunk? - távolodott el a férfi, de nem eresztette a nő derekát. Előre átkozta a napot, amiért nem lehettek kettesben, majd csak este, mikor hazaérnek. Rebeka még egyszer felé hajolt, és hosszan csókolta meg.
- Most már igen.