- Emma! Valamit mondanunk kell!- jött be a szobámba apum, mire én kérdőn megfordultam a székemmel, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Mit? - néztem rá értetlenül. 

- Gyere ki- mutatott kezével a konyhánk elé , mire én kíváncsian felálltam, és követtem a szülőmet. Ott már anyum várt. Beleültem a kényelmes olvasó fotelembe, felhúztam a lábaimat, és a szüleimre néztem.

- Szóval? - kérdeztem.

- El kell költöznöd -  jelentette ki anya.

- De miért? - kerekedett el a szemem.

- Amikor gimis voltál, mindig mondtuk, hogy szeretnénk a tengerpartra költözni, de ketten. Te meg elég nagy vagy ahhoz, hogy elköltözz egyik barátnődhöz, vagy barátodhoz, vagy kivegyél egy lakást - vette át a szót apa.

- És mikor kell elmennem? - néztem anyára.

- Egy hét múlva nézzük meg a házat. - biccentett.

- Akkor addig kéne valami lakhelyet biztosítanom magamnak. De azért legalább szerettek? - motyogtam.

- Már hogyne szeretnénk? Csak nekünk most kezdődik a második életünk. Utazások, kirándulások.......- kezdte el apa sorolni az ujján a dolgokat.

- Jól van, megértettem. - folytottam belé a szót.

- Biztos ? - nézett rám anya, de láttam a szemében a kétségbeesést.

- Tuti. Majd összecuccolok Mátéval. Nem nagy kunszt. - vontam meg a vállam.

- Miért nem Eszterhez mész? Ez a Máté nem a meleg barátod? - vont kérdőre apa.

- De. Eszti már a pasijával laik és nem szeretnék gyertyatartóként szolgálni. Főleg nem akkor, amikor ők szeretkezni szeretnének, és nekem kell megvennem  a Durexet......... - mondtam zavartan.

- Jogos - biccentett anyu. - Viszont megígértem Magdi mamának, hogy átmész hozzá. Azt mondta, hogy palacsintát csinál. Mi meg céges buliba megyünk, így hajnalban jövünk.

- Akkor megyek a nagyihoz! - kiáltottam fel.

- Menjél csak - mosolyodtak el a szüleim, mire én megöleltem őket, és felhívtam Mátét a fülesemen.

- Szia! - köszönt bele.

- Helló! Lenne egy kérdésem- kezdtem. 

- Mondjad. Utána én is mondok valamit. - bíztatott. Mátéval még általánosban ismertük meg egymást, először utáltuk a másikat, de utána egyre jobb barátok lettünk. Aztán egy gimibe vettek fel. Akkor is folyton együtt voltunk, csak hozzánk csapódott Eszti, majd a végzős évben a hapsija, aki nagyon jó fej. Így voltunk mi négyen. Nem tartoztunk a nyomik közé, de nem is voltunk menők. Elvegyültünk a tömegben.

-  Van egy szabad szobád? - folytattam.

- Miért? - érdeklődött.

- Mert hozzád költözök. - fújtam ki a levefőt, majd elmeséltem neki az egész sztorit, de nem volt annyira hosszú.

- Gyere - mondta, de közben tudtam, hogy mosolyog. 

- A pasid nem fog féltékenykedni? - kérdeztem.

- Szakítottunk - jelentette ki.

- De miért? Bírtam Ferit - bigyesztettem le a szájamat.

- Mert úgy érzem, hogy már nem vagyok buzi - mondta, várva a véleményemet.

- Akkor biszex vagy? Vagy mi? És van lány a dologban? - kérdezősködtem.

- Nem. Heteró vagyok újra, és szerintem az is maradok. Ezért szakítottam Ferenccel. MErt nem éreztem a szikrát. Már semmilyen fiúnál. És asszem megtetszett egy lány. - folytatta.

- Ki? - kérdeztem.

- Tudod, van Eszti barátnője, aki szőke, és kicsi - mondta Máté, mire nekem leesett.

- Te Zoéra gondolsz?

- Ja. Nagyon baró lány. Meg kedves.  - felelte.

- Na mindegy ezt még majd megbeszéljük - legyintettem, de nem láthatta. - Most megyek a nagyimhoz. 

- Magdi mamihoz? - ő csak így hívta.

- Ja - mondtam, majd kinyomtam. Kerestem valami zenét, végül valami magyra pop zenét kapcsoltam be a változás kedvéért.  De hát az én szerencsétlenségem miatt már megint neki mentem egy mellkasnak.

- Basszus bocsi! Nem tudom mi van velem. Ez már a máásodik két nap alatt -  motyogtam, de nem néztem rá a faszira. 

- Talán el kéne raknod a telefonod - mondta egy mély hang majd kikapta a telefonom a kezemből, és a magasba emelte. Mostmár ránéztem a fiúra. Hát basszus ki volt az? Tegnapi fiú? Zsombi......

- Ideadnád? - néztem fel rá újra, és megláttam rajta egy idióta műszemüveget, amit a Gucciban is hordott. Gyors ötlettől vezérelve lekaptam róla a szemüveget.

- Hééééé! - kapott utána, de én gyorsabb voltam. 

- Ha a telefonomat vissza adod, én is odaadom a tiedet. Csak szemüvegben - fintorodtam. Zsombi kicsit vonakodott, de utána a kezembe adta a telóm, mire én gyorsan lekaptam róla a kék fehét ENL -es sapkáját, ráraktam a fejemre, majd a szemüt a kezembe fogva, befutottam a nagyim utcájába. Hallottam, hogy Kisé hőbörög, de nem nagyon törődtem vele. Gazdagodtam egy sapival, ami őszintén meg mondva nagyon tetszik. Lehet, hogy ez lesz az új kedvencem?

Csukódótt, be volna a lift ajtaja, mikor Kisé lépett be rajta, és beállt mellém, és kérdőnn nézett rám, amikor meglátta a fejemen a baseball sapkáját.

- Ugye tudod, hogy ez a kedvencem? - nézett rám pimaszul.

- Nem. És ez már az enyém - mosolyodtam el.

- Biztos? - kérdezte, majd elkezdett felém közeledni, de én meg hátráltam. Csak neki mentem a falnak, a lift meg leállt.

- Nem hiszem - motyogta, majd az arcát közel az enyémhez tolta.

- De rajtam a sapi jobban áll - nyújtottam rá a nyelvem. - Rajtad meg a szemüveg idiótán áll.

- Nem is. Hát milyen szexi voltam már a Gucciban, mikor az eleje elkezdődött. Ott a fekete cicababával - áradozott..

- Nagyon - forgattam meg a szemem.

- Na látod, te is megmondod - ment nagyon kicsivel hátrébb.

-  Szarkazmus, Zsombi szarkazmus! - próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült, ugyanis az egyik kezét a fejem mellé szegezte.

- Na és mit csinálunk addig, míg a lift nem kezd el újra elindulni? - érdeklődött szemöldök vonogatva a srác.

- Nem tudom. De kérlek menj ki az aurámból - hesegettem el őt.

- Nem - mondta ki. - Kérem a cuccaimat! 

- Hajj - sóhajtottam. Odaadtam neki a szemüveget. Kérdőn nézett rám. Én csak megráztam a fejem, mire ő elmosolyodott.

- Rajtad tényleg jobban áll - állapította meg.

- Na akkor arrébb mész? - kérdeztem.

- Nincs kedvem - felelte lazán.

- Neked mihez van? - vágtam rá.

Helllóó! Meghoztam nektek a fejezetemet! Ha tetszik, jelezzétek egy szavazással, vagy kommentel!

2024.08.02.