Nem tudtam lekászálódni Zsombiról. Túlságosan is kemény és erős volt hozzá. Én pedig kicsi vagyok, így nem nagyon sikerülhetett. Mi jöttünk volna össze a csaj, meg a pasi a Veszélyes viharokban, de nem nézhettem végig, mert kikapcsolódott a tévé.

- Mi történt? - kérdeztem, mert az áram is elment.

- Áramszünet, egy kis eső kombóval - morogta Zsombi, és bekapcsolta a zseblámpát a telóján.

- Ááááááá - nyögtem ki.Csak ennyi jött ki.

- Van egy ötletem! - csettintett a fiú. 

- És meg is osztod velem? - érdeklődtem.

- Ja - biccentett. - Gyere - húzott fel az ágyról, és átmentünk a szobájába. - Tessék - dobott nekem egy fekete pulcsit.

- Mit kezdjek vele? - forgattam a kezem között.

- Vedd fel - nevetett.

- Oké - sóhajtottam. Rohadt jó Zsombi illata volt. Mi van velem? Ahogy ránéztem a fiúra, görcsbe rádult a gyomrom.

- Akkor mehetünk ki - határozta el.

- Minek? - értetlenkedtem tovább.

- Csak gyere - mondta, majd megfogta a kezem, és levezetett a lépcsőn. Egyenesen az utcára mentünk. Szakadó esőben. Fogadjunk, hogy holnapra vesegyulladást fogok kapni. De mit számít.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte tőlem.

- Nem tudom - mondta, és megforgatott. Többször, egymás után. Belementem a játékba. Nem tudtam róla, hogy Zsombi tud táncolni, de ha egy kicsit bénácskán is, cukin csinálta. Úgy mosolyogtam, mint még soha. A hajam hálistennek nem volt annyira vizes, mert volt annyi eszem, hogy felraktam a bazi nagy kapucnit a fejemre. Ígyis a pulcsi ujja rálógott a kézfejemre.

Zsombi magához húzott, így közel kerültünk egymáshoz. Belenéztem abba a mogyoróbarna szemeibe, és rájöttem: menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a srácba. 

- Zsombi........ööööööööö.......én - dadogtam össze vissza. Mi van velem? Eddig mindig oltogattam....Most meg hozzá se tudok szólni. Ilyen a szerelem?

- Sss - csitított el, majd jóval közelebb húzott magához. Lehajolt hozzám, és az ajkát az ajkaimra tapasztotta. Nem tudom mi ösztönzött, de egyből viszonoztam, és nem gondoltam, hogy rossz ötlet. Lábujjhegyre álltam, és a pulcsiujjából picit kinyúlva a kezemmel végigsimítottam az arcán. Zsombi erősebben húzott magához, és a derekamat is jobban fogta. Belemosolyogtam a csókunkba, és eltoltam magamtól. 

- Na, milyen volt? - kérdezte vigyorogva Zsombor.

- Jó - mosolyogtam.

- Én kipróbálnám újra - mondta a srác, és újra fölém hajolt.

         Én is

Hellllóóóóóóóóó embik! Hát itt tartunk. Ezzennel lezárnám a tizenötödik fejezetet. Befejezem a harmadik könyvemet is. Köszönöm azoknak az embereknek a várakozást, akik mindvégig olvasták a könyvemet. Nem hittem volna, hogy ennyien szeretik Kisét. Jó, ezt most úgy mondom, mintha több millióan olvasták volna a könyvem, de nekem már ez az ötszáz valamennyi is nagyot üt. Mondtam már, hogy nem a számok érdekelnek, hanem csak azért írok, mert vannak olyan előadók, akikről muszáj írni.

Egy Kisé dallal szeretném lezárni a könyvet:

"Romantikus ez, sok a jó borból
Nem kamuzok, sok helyzet, mint te, forró volt" 

Aki tudja, írja le a kommentbe!

2024.08. 23.