6
Semmi félnivalóm nem volt mert csak Lia, a háziállatom (akinek még mindig nem tudom a pontos faját) riogatott feleslegesen. Viszont észrevettem valamit... Lia szeme lilán világított és komolyan nézett rám, lehetséges az ilyen? Közelebb sétált és megfogta a kezem ekkor feltámadt a szél, lila világító füst vett minket körűl, a kezem és a szemem is lilán izott. Azt hittem ennél már nem lehet megmagyarázhatatlanabb, de lehetett mikor elkezdtünk a föld fölött lebegni, és ha ez még nem volt elég, ekkor Lia elkezdett...
++++++++++++++++++++++
Beszélni, el sem akartam hinni, de egyre csak ugyanazt ismételgette...
-Találd meg ősőd, tudd meg ki vagy, használd erőd!- mondta miközben teljesen úgy nézett ki mint aki transzba esett, könnyen el is képzelhető.
-Mi Lia, ezt nem értem, honnan szedted ezt a basziliszkusz méretű hülyeséget?- kérdeztem sürgetően, mivel csak nem akaródzott válaszolni, értitek válaszolni, mivel tud beszélni!
-Találd meg ősőd, tudd meg ki vagy, használd erőd!
-Hallod?!
-Találd meg ősőd, tudd meg ki vagy, használd erőd!
-Lia?!
-Találd meg ősőd, tudd meg ki vagy, használd erőd!
Kezdtem megőrülni, ismételgettem, hogy Lia, Lia, hallod? De hiába mivel szemembe sütött a nap, ugyanis felébredtem. Na ne szórakozzatok velem, hogy ez csak egy álom volt?!
Inkább próbáltam elfelejteni, nem akarok olyanon rágódni ami meg sem történt. Minden mindegy alapon felöltöztem, világos kék farmer, fehér alapon fekete fehér virágos póló. Lementem reggelizni, de elhatározásom ellenére az álmomom rágódtam. Ezért is ment ki ennyire könnyen a fejemből, hogy ma már iskola és bizony a varázs talárt kellett volna felvenni. Így gyorsan vissza szaladtam a szobámba és fel vettem az iskolai egyenruhát.
(bocs nem találtam jobb képet, íroi szerk.) Nagyon izgatott lettem, olyannyira, hogy persze, hogy legurultam a lépcsőn. Még szerencse, hogy puhára érkeztem.
-Ááááh- nyöszörgött alattam Draco. (nem félre érteni kis huncutok)
-Upsz, bocsi- kértem elnézést feltápászkodva.
-Semmi baj, ezt most elnézem neked mert mennem kell a vonathoz. Szia, vigyázz magadra. Vagyis nem ez nem az én szövegem, inkább légy te a főnök!- mondta hadarva majd sietve megölelt.
-Szia!- kiáltottam utána de már nem hallhatta. Reggeli után a nappaliban üldögéltem amikor meghallottam, hogy megjött a fuvarom.
Jé, egy viharmadár!
Gondoltam, hogy nem mindennapi esemény lesz az első nap, de, hogy ennyire? Viszont nem gondolkozhattam sokáig ezzel, mert a viharmadár rikoltott, jelezve, hogy emeljem fel azt petyhütt seggem a kanapéról. Szó mint száz, indulni kellett. Ebben a pillanatban lereptettem a csomagjaim, és a madár szárnyára erősítettem egy varázslat segítségével. Tudni kell, hogy nem éppen kicsi volt a madár. Na de el is indultunk, mert a végén még lekésem a beosztást. Valami eszméletlen volt az út, repülve! Azért mégis más ha seprűn, meg viharmadaran repülsz. Elég hamar odaértünk, meg is pillantottam a kisebb hegyen lévő, gyönyörű fákkal körülvett iskolát. Ez jobb mint a képeken! Alig vártam beérjek, és megtudjam melyik házba kerülök.
Leszálltunk az iskola előtti füves, virágos területre, a jószágokat pedig vitték is a hatalmas madárházukba (ez úgy kell érteni mint a bagolyház a Roxfortban, csak sokkal nagyobb írói szerk.). Az oda vezető pár méteren keresztűl találkoztam egy lánnyal, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy belémszaladt.
-Nagyon sajnálom, tényleg bo...TE SZENT MERLIN!- kiáltott fel hirtelen amitől persze beszakadt a dobhártyám.
-Na jó, elsőnek is, ne ordibálj, magunkra vonod a figyelmet! Másodszor is, semmi baj.- mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben ő továbbra ia csodálkozó tekintettel mért végig újra és újra. Mintha csak nem hinné el, hogy itt állok előtte.
-Alexis Malfoy?- kérdezte tőlem izgatottan, konkrétan figyelmen kívűl hagyva amit mondtam. A beszélgetés közben beértünk a nagyterembe.
-Igen, de most shh!- szóltam rá, ugyanis az igazgatónő kezdett el beszélni.
-Köszöntök minden régi és új diákot! Mielődt beosztanánk az elsősöket, megoztanék veletek egy elég izgalmas és fontos dolgot. Feltételezem mindenki ismeri a Trimágus Tusát. -mindenki helyeselt- Ennek fényében bejelentem, hogy ezzel az évvel együtt, négy év múlva megrendezésre kerül a Trimágus Tusa Anglia egyik legjobb varázslóképzőjében, a Roxfortban. Tudom furcsáljátok mért jelentem be ilyen hamar, de mindent időben meg fogtok tudni. Viszont szegény elsősök még nem tartoznak sehova, így orvosoljuk is a problémát.- fejezte be kisebb monológját miközben visszaült a székébe.
-Akinek a neve megjelenik a tekercsen, az ki jön és tenyerét rá hejezi! Világos?- kérdezte az igazgatóhelyettesasszony.
-Igen- feleltük kórusban. Egyre csak fogytak, fogytak az emberek mellőlem, míg csak én és az előbbi lány maradtunk.
Malfoy, Alexis
Rajzolódott ki a nevem, én következtem. Lassan oda sétáltam, és ráhejeztem a tenyerem az utasítások szerint. Nálam síri csend volt, egy pisszenést sem hallottam, bizonyára azért mert felismertek, mint az előbbi lány akinek még most sem tudom a nevét. Lassan elkezdett kirajzolódni valami...A Toppu ház! Jelent meg fejem fölött, így mindenki láthatta, jéé nem is figyeltem, hogy ez így megy. A Toppu ház olyan üdvrivalgásba kezdett, mint senki másnál.
Sziasztok! Hosszú kihagyás után, de itt a rész! Remélem tetszik, ha igen vote és egy komment!😘 És szerintetek ki az a lány?
Légyszi, legalább egy kommentet🥺
Csoki
Cats_Cover_Art
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro