Zuhogott az eső. Aludtam. Hirtelen sikoltozások törték meg az ablakon kopogtató vizcseppek monoton zaját. Képszakadás. Az erdőben fut velem valaki. Egy nő. Ujabb képszakadás. Gyereksírás a Malfoy kúria nappalijában.

Felriadtam. Már megint ugyan az az álom. Már kiskorom óta kísértenek engem, az éjfekete éjszaka leple alatt ezek a zavaros álmok. Mindig többet látok. Ezekből az álmokból, vagy nem is tudom. Sokszor elgondolkozok ezen, csurom vizesen és a szívem majd kiugrik a helyéről, megint. Már számtalanszor megkérdeztem szüleimet erről. De mindig csak az a válasz:

Anya:

-"Ezek csak álmok, és az álmok nem a valóság kincsem."

És apa:

"Ez botorság."

És ennyiben ki is merűlt a reakciójuk, minden egyes alkalommal. Ha már itt tartunk. Jöhet a  nem valóság Valóság-show, élőben a családommal. Na igen a család szerint túl sokat érdeklődök a mugli műsorok után.

Vállam alá érő, természetellenes szőke, már már fehér hajam van. Ahh... Malfoy adottság. Ha már a hajam az akkor legyen a szemem is. Ami dobvergés...természetellenesen kék. A bőröm kb. egy vámpíréhoz hasonló. A családom, hogy is fogalmazzak, elég érdekesek és ezen még szépítettem. Nagyra vannak a rangjukkal. Viszont én vagyok a kék bárány (háhá a szemszínem miatt) a Malfoyok közt. Anyukám nagyon csupaszív ember, de neki is megvannak az aranyvérű tulajdonságai is. Apám nagyon szigorú, és elég sokat foglalkozik velem, nem tudom miért. Ezt az anyáknak kéne csinálniuk nem? Nem mint ha anyám nem lenne sokat velem csak furcsa. Az öcsém (háhá újból, 2 percel idősebb vagyok) eléggé felfújt hólyag, pedig még csak tizenegy éves.

Ennyi lenne, ja meg az hogy anyukámat bírom csak a családban.

Általában nem kertelek egyből megmondom a tutit.

Na DE mostmár tényleg elég magamról.Így hát felöltözök végre és megyek reggelizni. Fel is kaptam magamra a már előre kikészített szettem. Ami egy kék farmerből és egy fehér derékig érő fehér pólóból, rá egy kék farmer kabát. Tudom mugli ruha de én imádom. És SENKI ismétlem SENKI nem tudja leimátkozni rólam. Elég határozott is vagyok. Szóval le is mentem drága jó családomhoz, mikor beléptem a pokol legméjebb bugyraiba ami ideiglenes színvakság miatt gondolom, nem piros hanem zöld. Akarom mondani étkezőbe, amikor megszólított apám.

-Drága kislányom végre méltóztattál lejönni. -mondta apám a megkezdettlen reggeli fölött. U, ezt elrontottam. Úgy látszik megvártak.

-Csodálatos reggelt, drága családom! És apa azért tudod még is csak nőből vagyok. -válaszoltam "nagy" beleéléssel.

-Jó reggelt kislányom! - reagált anyám elsőnek.

-Hello! -vetette oda Draco szerinte "lazán".

-Jó reggelt! -mondta végül apa. Hu hát ezt jól meg kellett gondolni, azt hittem kaja után fog megszólalni. Na mostmár leültem végre enni, mikor is Doby lépett be a konyhába a borral apámnak.

-Doby meghozta a Gazdának a bort. -mondta cincogó hangon a kicsi házimanó. Akit egyébként imádok.

-Rendben, rakd le és viheted a tányérokat!- jelentette be " őfelsége" egy elég szúrós tekintet kíséretében. És van egy olyan érzésem hogy nekem szánta mivel még meg sem ettem a kajám.

-Na jó, köszönöm a finom reggelit. Elmegyek lovagolni a szokásos időben jövök- álltam fel sietősen az asztaltól, s válaszukat meg sem várva léptem le az istállóba. Ami egyébként majdnem ugyanolyan fényűzően néz ki mint a kúria. A lovam hófehér hollófekete nyereggel. Nagyon szeretem de szerintem ő is engem. Aztán éppen mikor elindultam, a szokott ösvényen a fák lombjai között ügetve, csapott belém a felismerés. Ma fog jönni a ROXFORTI LEVELEM. Merlinem nagyon izgatott lettem. Meg is álltam egy tisztáson, had legeljen egy kicsit Kókusz, én pedig a hozott pokrócot leterítve ültem le a fűbe, s kezdtem el olvasni a Roxfort történetét.

Már vagy 2 órája olvashattam mikor a távolban egy barna foltot pillantottam meg. Kellett pár másodperc mire felfogtam hogy a bagoly hozza a leveleink. Azonnal felpattantam Kókuszra, és vágtattam is visszafele. Pont időben értem vissza, rendesen megszenvedtem érte, de komolyan. Majdnem lefordultam lovaglás közben mert egy ág kishijján felnyársalt. Na de végre hazaértem, hu sose gondoltam volna hogy valaha ilyet mondok. Szóval ott tartottam hogy betereltem Kókuszt az istállóba attam neki vizet, s szaladtam is a kúria felé. Éppen léptem volna be a nappaliba mikor megtörtént a baj.

Hát nem orra buktam!

Ilyen szerencsém is csak nekem lehet. Nagy lassan feltápászkodtam s kissé inbolyogva a kezdeti sokk miatt léptem oda a családomhoz kik már nagyban örültek.

-Na látod mondtam hogy meg fognak jönni a levelek kincsem!- mondta anya teljesen bezsongva.

-De anyaa őt jobban szereted- reagálta le helyettem Draco, szerinte jogosan.

Miközben anya elkezdte nyugtatni Dracot hogy őt is ugyanannyira szereti mint engem. Ch kb. mint egy 5 éves.

Viszont e közbe már fel is kaptam az asztalról a nekem szánt levelet. Ami nem a megszokott pecséttel és címerrel ellátot boriték volt, amiről már annyit hallottam. A szívinfartus kerülgettett már most, nem szóltam anyáméknak rögtön. Erre lelkileg fel kell készűlni. Na szóval végre kibontottam, és ez fogadott.

Mahoutokoro Varázslóiskola
Hekima Akimoto igazgatóasszony
(Nyugdíjazott kvidicsbajnok, bronz fok.
Haruna díjas boszorkány)

Faith Alexis Malfoy
Anglia
Malfoy kúria
3. emelet 4. szoba

Tisztelt Malfoy kisasszony!

Örömmel értesítjük hogy felvételt nyert
a Mahoutokoro Varázslóiskolába. A beszerzendő felszerelések listáját mellékelten megküldjük. Kérjük július 31-ig küldjön baglyot nekünk.

Ut. i.: Az Abszol úton minden szükséges felszerelést meg tud venni kivéve néhány dokgot de azt majd az iskolába érkezése után be tudja szerezni.

Noriko Hatsumi igazgatóhelyettesasszony

Na jó rendben, ehhez le kell ülnöm. Szóval nem hogy nem a Roxfortba vettek fel, hanem egy híres varázsló iskolába (egyébként ezt onnan tudom hogy sokat olvasok és a híres iskolák gyűjteményébe mintha láttam volna már) de tetejében ez JAPÁN. Nem mintha nem szeretném a japánokat sőt még tudok is japánul beszélni anyanyelvi szinten. Csak ez azért elég különös hogy itt az Angliai suli, és a távoli országba azon belül is a távoli varázslóképzőbe vesznek fel. Drága szüleim végre meglátták hogy egy ideje elég sápadtam elmélkedem. Szóvá is tettték, persze Draconak ebbe is bele kellett szólnia.

-Kincsem minden rendben?-  tette fel a kérdést anya, szemeiben aggódás csillant.

-Hát neked meg mi bajod van lányom?- szólalt meg apa.

-Ja mit vagyúgy oda?- kérdezte Draco.

-Kisfiam válogasd meg szavaid aranyvérűhöz méltóan!- szólt rá apa.

Én csak teljesen megsemmisülten átnyújtottam nekik a levelet. Úgy látszik ők sem számítottak rá, mivel kb. 5 percen keresztül meredten ültek és a szemüket le sem vették a levélről.

Sziasztok, itt is következő rész. Remélem elnyerte tetszéseteket. Ne felejtsetek el vote-ni és persze kommentelni.

Csoki

Stranger_girl14