Mit akarsz tőlem? -kérdeztem, miközben még egy kanál levest emeltem a számhoz-

  - S-semmit az ég világon, baromarc! Egyszerűen csak mindig ide szoktam ülni! Ez a lehető legnyugisabb hely az egész helyiségben!

Ebben valóban igaza volt. Ahol ültünk egy eldugott sarokban volt és a legközelebbi asztal jóval beljebb volt, a csarnok közepe felé.

Ránéztem Bakugoura, aki már elkezdett enni. Ugyan nem láttam, de hallani hallottam, hogy egyik lába idegesen jár az asztal alatt. Én is folytattam a levesem. Hihetetlen jól esett a fülemnek, hogy nem kezd el ordibálni Bakugou mindenféle hülyeségről.

  - Kígyó létedre -törte meg végül a csendet, legalább nem kiabálva- levest eszel.

  - És?

  - Ez nekem magas. Nem valami hús darabot kéne lenyomnod a torkodon?

  - Persze, rögtön lenyomok egy hörcsögöt, meg egy egeret szőröstűl-bőröstűl. -sóhajtottam- Ahogy Tsuyu-chan nem él legyeken és egyéb rovarokon, úgy én sem élek ezeken. Megfelel ez a válasz uraságodnak?

  - Pimasz vagy.

  - Csak is veled. Érezd magad megtisztelve.

  - Ebből a féle tiszteletből nem kérek.

  - Én felajánlottam.

  - Apropó, ajánlatokról jut eszembe. Még mindig nem fizetted vissza a szívességem, amiért ma reggel a vonaton, szószerint megmentettem a segged.

  - Nagyon hősies volt. -közöltem szarkasztikusan-

  - Szóval? Mit kapok cserébe? -széles vigyorra húzta ajkait-

  - A szívesség tudtommal azért szívesség, mert nem kérték. Ebből kifolyólag nem muszáj viszonozni.

  - Kibaszottul utálom, mikor valaki kerülgeti a dolgokat! -megemelte a hangját, de még mindig tűrhető hangszinten volt-

  - Na jó, figyelj. Félretéve azt, hogy milyen bunkó voltál eddig, sem tudnám visszafizetni ezt.

  - Ugyan miért? -összeráncolta a szemöldökeit-

  -Javasolnám, hogy segítek a tanulásban, edzésben, de kétlem, hogy pont az én segítségem kell neked ilyen téren. Mivel mára nincs programom mond-?! -félbeszakított

  - Ezesetben -elkezdett turkálni az egyik zsebében, majd előkapott két mozi jegyet- Ezeket az egyik nap nyertem, a mozi melletti bowling pályán. Az egyetlen probléma ezekkel a vakarcsokkal az, hogy csak akkor érvényesek, ha mind kettőjüknek van gazdája. Hívtam Kirishimát, de ő ebben az időpontban edzeni megy valami Tetsutestu sráccal. Szóval?

  - Szóval mi?

  - Jössz vagy sem? És ne értsd félre!Nem mintha azt akarnám, hogy velem gyere vagy ilyesmi, csupán meg akarom nézni ezt a retkes filmet.

  - Melyik nap mennénk?
  - Ma.

  - Ma?! Kicsit későn szóltál nem gondolod?

  - Ááá! Jössz vagy sem?! -ezúttal viszont már ordított és jópáran megbámultak minket-

  - Legyen. Legalább hamar letudjuk ezt a szívesség viszonzást.

  - Csak ennyit kellett volna mondanod már a legelején, barom.

  - Nem vagyok barom! És mikor mennénk, hány órakor?

  - A film nyolckor kezdődik és fél tízig tart.

  - Na-na-na! Álljon meg a menet! Ilyen későn csak egy féle filmet szokás vetíteni a mozikban!

  - Valami gondod van a horrorral? Beszari vagy?

  - Nem! -vágtam rá-

  - Akkor? Ne nyafogj!

  - Szóval -krákogtam egyet- akkor hol találkozzunk? Mert gondolom együtt kell megmutatnunk a jegyeket.

  - A mozi előtt leghamarabb tizenöt-tíz perccel. Ha el mersz késni megöllek!

  - Nem fogok!

  - Ajánlom is, kígyó.

Végül megettük mind a ketten a kajánkat és a délutáni óráinkra kezdtünk készülődni. Legalábbis én, Bakugou csak még magasabbra tartott orral üldögélt a helyén egy elégedett vigyorral az arcán.

Órák után, miközben összepakoltam Todoroki lépett hozzám.

  - {név}-san, izé...

  - Szia, Todoroki! -mosolyogtam rá-

  - Mit szólnál ahhoz, ha ma is elmennénk valahova délután? Van egy j-

  -Nem megy ő ma veled sehova, félarcú. -Bakugou lépett oda hozzánk, Todorokit félbeszakítva- Már van programja, ugye?!

  - Igen... S-sajnálom, Todoroki-kun. Majd máskor, oké?

Todoroki válaszul csak bólintott egyet, mindeközben jól lehetett hallani Bakugou morgását.

Bakugou, miután kiért az épületből, Kirishimával elindult a vonatálomástól ellenkező irányba, szóval egyedül mentem hazafelé.

Mikor végre otthon voltam ledobtam a táskám meg a cipőm és felballagtam a szobámba az emeleten. Leültem az ágyamra, miközben a nyitott szekrényemet bámultam. Ki kéne találni, hogy mit vegyek fel...

Végül egy fekete nadrágot és felsőt, meg egy tornacipőt választottam.

Leültem a gép elé, majd hét előtt pár perccel elkezdtem készülődni. Szerencsémre hamar kész voltam, olyan szinten, hogy az eggyel korábbi vonattal sikerült eljönnöm. Nyugisan sétáltam a mozi irányába, miközben azon aggódtam, hogy jó sokat kell majd várnom Bakugoura, ugyanis jó fél órával előbb sikerült érkeznem a megbeszéltnél.  Nagy meglepetésemre viszont ott találtam a bejáratnál ácsorogni a fiút.

  - Korán itt vagy. -mondtam neki-

  - Te is. Amúgy temetésről jössz, hogy ilyen gyász feketében vagy, vagy beleestél egy jó nagy adag tintába?

  - Ha-ha, de vicces vagy. Hogy-hogy ilyen hamar itt vagy amúgy?

  - Kirishimával nemrég fejeztük be a bowlingozást. Ő már hazament.

  - Hazament? -ismételtem meg meglepetten szavait- Nem az volt, hogy edzeni megy?

Bakugou szemei hirtelen kikerekedtek, majd elfordult tőlem. -Akkor odament, bánom is én! -

  - Mindegy is... Ha már ennyire van időnk én veszek magamnak valamit a büfében.

  - Én is.

Mind a ketten elindultunk az egyik kacskaringozó sor irányába, majd csendben vártunk. Bakugoun megintcsak látszott, hogy ideges, de most sem törődtem vele igazán. Csak az hiányozna, hogy itt elkezdjen el ordibálni.

Végül sorra kerültünk és mind a ketten megvettük, amit akartunk. Addigra már belehetett menni a moziterembe is. Leültünk egymás mellé. Bakugou berakta az egyik tartóba az üvegét, majd kezébe vette a kukoricáját, amit még a büfénél az én kezembe nyomott, és szétterpeszkedett.

  -Nekem is hagyhatnál egy kis helyet! -félre löktem a lábammal az övét, mire ő is az enyémet. Ez egészen addig folytatódott, mígnem fogta magát és rárakta a jobb lábát az én balomra- Hü-hülye vagy?!

  - Legalább mostmár nem fogsz baszakodni. -mondta, miközben teljesen szétfolyt a székben-

  - Te hülye vagy.

Miután vége lett a filmnek kiballagtunk a teremből, de előtte megálltunk a mellette lévő kukánál kidobálni a kukorica és üdítős dobozokat.

  - Várj, ebbe még van! -mondtam Bakugounak, miközben kiakarta dobni az én üdítőmet-

Mivel szívószállal nem tudtam meginni a maradékot, megpróbáltam leszedni róla a műanyag kupakot és úgy meginni. Csakhogy nem figyeltem és sikerült megvágnom az ujjam a kupak szélével.

  - Aú!

  - Mi az?

  - Semmi. -kiittam az üvegből a maradékot, majd Bakugounak nyújtottam- Itt van.

Kimentünk a moziból és elindultunk a vonat megálló felé. Bakugou egész végig arról beszélt, hogy milyen béna volt a főszereplő, meghogy a darabolós rész volt a kedvence.

  - Ez kibaszottul csíp... -motyogtam az orrom alatt, miközben a szemem elé emeltem az ujjam-

  - Mégis mit csináltál, barom? Mutasd! -Bakugou elkapta a kezem és megnézte azt- Te tényleg annyira szerencsétlen vagy.

  -Tehetek róla?! Nem figyeltem eléggé, már fáradt voltam...

Bakugou nem szólt semmit, csak némán fogta a kezemet.

  -Bakugou? -szólítottam nevén, amit egy számomra ismeretlen női hang követett-

  -Bakugou Szarok Arra Amit Anyám Mond Katsuki!

  - Anya..?Baszki.