Mikor beléptem a két fiú kíséretében a terembe Tsuyu szinte azonnal odajött hozzám, Uraraka társaságában. Érezni lehetett, hogy a béka lány kicsit meglepődött, mikor meglátta, hogy Bakugouval és Kirishimával jöttem, de nem nagyon törődött ezzel.

  - {név}-Chan! -kezdte izgatottan Uraraka, miközben a két fiú eltűnt az oldalamról- Elmeséltem Tsuyu-channak, hogy mi történt szombaton!

  - De szeretném a te szemszögödből hallani. -egészítette ki a mondatot Tsuyu- Todoroki-chant is szeretném megkérdezni, de ő még nincs itt.

  - Nincs itt? Hogy-hogy? Mindjárt csöngetnek!

  - Kyaaa! {Név}-chan aggódik Todoroki-kunért! -visította Uraraka, miközben az arcát fogta két oldalról-

  - Félre érted! -megpróbáltam elcsitítani és eközben észrevettem, hogy a terem másik végéből Bakugou haraggal és undorral telt szemekkel figyel minket. Gyorsan elkaptam a tekintetem a fiúról-

Végül Todoroki is bejött a terembe és szó nélkül leült a helyére. Meglátott a terem szélénél állva és mosolyogva biccentett egyet felém.

  - Érzem a kémiát eközött a kettő közt. -jelentette ki Uraraka-

  - Maradjatok már csöndben! -üvöltötte hangosan Bakugou a helyéről- Épp, hogy csak elkezdődött ez a kibaszott nap, de már most itt rikácsoltok!

  - Pont te vagy az, aki igazán ordibál! -szóltam vissza neki-

  - Talán azért, mert másképp lehetetlen titeket elhallgattatni!
 
Todoroki felállt a székéből és a szőke fiúhoz lépett.

  - Igazán visszafoghatnád magad. -közölte vele szigorú és egyben rideg hanggal- Te vagy az, aki nem tudja úgy kinyitni a száját, hogy ne ordítson folyamatosan.

  - Most pont rólad nem akarok hallani!

  - Bakubro, ne üvöltözz! -próbálta őt csitítani Kirishima- Aizawa-sensei mindjárt itt lesz! Ha meghalja, hogy itt ordibálsz-?!

  - Akkor meghalja, hogy ordibálok! Szarok arra a tanárra, szarok mindenkire! -haragos tekintettel nézett rám- Főleg rád, szaros kígyó!

Bakugou végül, dühöngve ugyan, de ledobta magát a székébe, majd a többiekre rá nem nézve bámult ki az ablakon. Kirishima egy "bocsi"-t tátogott, majd ő is helyet foglalt. Tudja, hogy ilyenkor jobb hagyni Bakugout, hadd higgadjon le.

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Aizawa-sensei belépjen a terembe. Megemlítette ugyan, hogy még csukott szemmel is eltalált volna ebbe a terembe, csak Bakugou ordítását kellett volna követnie, de ennél többet nem foglalkozott a dologgal.

Óra után hátradőlve a székemben láttam, hogy Kaminari közelít felém.

  - Szia, {név}-chan!

  - Helló. Mit szeretnél?

A fiú rátámaszkodott a padomra- Milyen volt a szombati nap Todoroki-kunnal?

  - Te tudsz róla? -kérdeztem vissza meglepetten- A lányok mondták el?

  - Dehogy-dehogy! Én voltam az, aki adta a tippeket meg a lelki erőt, hogy hívjon el téged valahova!

  - Ez komoly?

  - Komoly-komoly! Na, milyen volt? Élvezted?

  - Eléggé... -feleltem kicsit zavarodottan- Akkor minden a te ötleted volt? A rózsák meg az étterem?

  - Igazából nem teljesen. Én csak azt mondtam neki, hogy jó lenne, ha vinne neked valamit, illetve, hogy vigyen el egy étterem szerűségbe. Ő döntött ezek után, hogy mi legyen.

  - Értem.

  - Most elszomorítottalak azzal, hogy Todoroki-kun nem egyedül tervelte ki~? Bocsánat!

  - Semmi ilyesmiről nincs szó! -legyintettem egyet a kezemmel- Csupán meglepett.

  - Figyelj, Todoroki-kun eléggé szégyenlős, légy vele türelemmel!

  - Oké. -bólintottam-

  - Most megyek! Ahogy elnézem más is akar veled beszélni. -a fejével Midoriya irányába bökött, aki egy kicsivel mögötte állt, majd elment a padomtól-

  - És te, Midoriya, mit szeretnél?

  - Bakugou-kunnal kapcsolatban... -a szőke neve hallatára megrándult a szemöldököm- Nézd, {név}-san, ne törődj vele! Már nagyon régóta ismerem őt és néha csak úgy kiadja a gőzt magából, mint most...  Szóval ezért mondom, ne foglalkozz az efféle kirohanásaival!

  - Őt nem lehet figyelmen kívül hagyni. -jelentettem ki-

  - Csak ne szólj vissza neki! Persze, amikor már megállás nélkül piszkál, akkor már igen, d-!

  - De én mindig vissza akarok neki szólni és vissza is fogok. -feleltem gőgösen-

  - Ezt nem értem... -állt értetlen arccal a padom mellett Midoriya-

  - Nem tudom megállni ezt. Talán mert a büszkeségem nem engedi... Ráadásul jó, ha valaki fenntartja az ingerszintem. Persze, gyakran addig verném, ameddig mozog, olyan szinten felidegesít, de... Szóval érted.

  - Értem mire gondolsz. -Midoriya lágyan rám mosolygott- Azért, ha nagyon eleged lenne belőle, nyugodtan lépj hozzám! Talán tudok majd segíteni.

  - Rendben van, észben tartom.

Ezekután Midoriya is elment a padomtól és szinte rögtön kezdőtt a következő óra. A többi szünetben a lányok megállás nélkül kérdezgették, hogy mi is történt tegnapelőtt, szombaton. Hiába mondtam el nekik tízszer, ők tizenegyedik alkalommal is rákérdeztek.

Az ebédszünetben egyedül ültem le az étkezdében. Nagyon éhes voltam már, ugyanis a nagy reggeli rohanásban otthonhagytam az uzsonnám. Végül úgy döntöttem, hogy nem várok meg senkit az osztályból, óra után rögtön lerohantam.

Elégedetten ültem a kétszemélyes asztal egyik végében és csorgó nyállal nekikezdtem a {kedvenc leves}-nek {nekem hús leves, nektek? 😋}. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy ledobja valaki a tálcáját a velem szemben lévő helyre.

-Igazán békén hagyhatnál már, Bakugou.