Todorokival hamar eltelt az idő. Elvitt egy étterembe, ami inkább volt mondható kajáldának, ahol mindketten élveztük a remek ételt és egymás társaságát. A fiú udvariasan haza is kísért.

  - Figyelj, Todoroki-kun!

  - Mit szeretnél? -kérdezte, miközben én kinyitottam a házam ajtaját-

  - Bocsánat, azért mert leszóllítottam Bakugout, mikor mentünk a városba.  Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg.

  - Semmi gond. Csak természetes, hogy köszönsz egy osztálytársadnak az utcán. A viselkedéséért pedig te nem vagy felelős, amiatt sem kell aggódnod. Nem rólad fest rossz képet.

  - Azért mégis csak sajnálom...

  - Igazán felesleges. -ránézett az órájára- Jobb, ha megyek. Ma ötre jönnek apámhoz vendégek és azt akarja, hogy én is ott legyek.

  - Persze-persze! Értem. Mégegyszer köszönöm a mai napot! -rámosolyogtam a fiúra, aki elfordult és el is indult hazafelé-

Alighogy beléptem az ajtón Uraraka ugrott elém kíváncsian csillogó szemekkel.

  - Hogy ment? Hogy ment? -kérdezte izgatottan-

  -Felettébb jól. Elmentünk egyet kajálni igazából.

  - És történt valami extra? Ugye történt? Tuti történt!

  - ...Megfogta a kezem a városba menet...

  - Én tudtam! -csapta össze kezeit elégedetten a lány- És akkor ti most együtt vagytok? -tette fel újabb kérdését szünetet nem hagyva-

  - Nem. Semmi ilyesmiről nem beszéltem vele.

  -Pedig már azt hittem..!

  - Rosszul hitted.

Végül Uraraka nálam aludt és csak vasárnap reggel ment haza. Elbeszélgettük az időt mindenféléről, mígnem mindketten álomba merültünk a kanapén. Mondanom sem kell, mikor felébredtünk mind a ketten hátfájásra panaszkodtunk, főleg Ochako, aki félig lelógva aludt a kanapén.

Hétfő reggel megintcsak elaludtam így futva indultam, hogy elérjem a vonatom, amivel nagyjából be tudok érni az iskolába. Szerencsémre pont elkaptam a járművet és fel is szálltam rá. A nagy tolakodásban, amit a többi ember okozott, sikeresen nekiütköztem valakinek.

  - Bakugou én tényleg el vagyok veled átkozva.

  - Neked is jó reggelt. -morogta- Nem úgy illik, hogyha neki mész valakinek, akkor bocsánatot kérsz tőle, baromarc?

  - Elnézést kérek, amiért neki mertem menni méltóságodnak, mert a többi ember ezen a vonaton egy fasz és neked lökött. Megfelel?

  - Mondjuk. -vigyorogta szórakozottan- Mellesleg, hogy-hogy így jössz? Tán' a felemás herceged nem jött érted, pondró?

  - Nincs semmi közte és köztem. -sziszegtem rá egyet-

  - Én tegnap nem így láttam.  -ezt hallván csak megforgattam a szemeim és csendben maradtam, nem tudtam mit mondani-

Összesen három megállót szoktam menni, akkor épp az iskolától rak le a szerelvény, kábé négy-öt perce. Mikor elértük, az én felszállásomtól nézve, a második megállót, rengeteg ember szállt fel. Ez az ember tömeg általában nem tűnik fel nekem, ugyanis szoktam találni magamnak egy ülő helyet. Viszont most álltam, így a tömeg ide-oda sodort.

  - Ne szerencsétlenkedj már! Én érzem magam kínos miattad! -Bakugou megragadta a felkarom és az ajtó meg egy kapaszkodó közti sarokba húzott, majd elém állt- Jössz nekem eggyel, kígyó! És erről egy szót se senkinek, mert kibaszottul rossz vége lesz!

  - Mi lenne akkor, ha azzal fizetném vissza, hogy nem szólok senkinek? Marhára nem akarok az adósod lenni.

  - Alkudozól bazdmeg? Miután kiszedtem a segged a tömegből, megmente attól, hogy bármelyik perverz fasz hozzá érjen?!

  - Inkább maradjunk csendben. Az emberek bámulnak. -szememmel a tömeg felé mutattam-

Bakugou nem szólt ezután semmit, csak csendben állt előttem, miközben az ajtó ablakán bámult kifelé.

Végül leszálltunk és az iskola felé vettük az irányt. Félúton találkoztunk Kirishimával, aki már messziről integetett felénk.

  - Hé! Bakubro! Jó reggelt! -mikor odaértünk hozzá kicsit meglepődve látta, hogy én is a szőkével vagyok- Neked is jó reggelt, {név}-san! -egy biccentéssel megköszöntem- Hogy-hogy együtt jöttetek?

  - Ugyanazzal a vonattal jöttünk. -vágta rá Bakugou-

  - Értem. Na gyerünk! Aizawa-sensei ki fog minket nyírni, ha elkésünk!