Miután hazaértem elkezdtem magamnak csinálni egy melegszendvicset. Mikor behelyeztem a mikróba láttam, hogy érkezett egy új üzenetem, abba a chatbe, ahol az osztályból a lányok a tagok. A telefonért nyúltam és a kezembe vettem azt.

Tsuyu 🐸
{Név}-chan,bocsánat amiért nélküled jöttem el, de sietnem kellett haza, a testvéreimhez.
Mit mondott neked ebédnél Todoroki-chan? Kíváncsi vagyok, de nem tudtam megkérdezni.

Uraraka 🍨
Ez engem is érdekelne! 😉

Momo
Így visszaolvasva engem is.

{Név} 🐍
Semmi érdekes nem történt. Csak beszélgettünk és azt terveztük, hogy holnap elmegyünk valahova.

Uraraka 🍨
Oooooo ❤ Randira hívott ?

{Név} 🐍
Ne értsd félre! 

Momo
Így van. Borzasztó, hogy ma már nem mehet sehová egy fiú és egy lány közösen, anélkül, hogy senki ne értené félre a dolgokat.

{Név} 🐍
Teljesen egyet értek. Bár, kicsit furcsán viselkedett mikor megkérdezett...

Kattant egyet a mikró és kivettem a szendvicsem. Leültem a nappaliban és beleharaptam az ételbe.

Tsuyu 🐸
Nos, a lényeg, hogy holnap {név}-channak ki kell kicsit csípnie magát.

{Név} 🐍
Miért? /▔□▔)/

Uraraka 🍨
Majd holnap meglátogatlak, {név}! Úgy is hétvége lesz~

{Név}🐍
Én már most félek...

Momo
Hadjátok már.

Uraraka 🍨
😝😜

{Név} 🐍
Hagyd csak Momo! Legalább nem fogok unatkozni ^^"

Momo
Ha te így látod...

Letettem a telefont az asztalra és folytattam az evést. Todoroki később rámírt, hogy délre jön majd a házam elé.
Későn feküdtem le, a kedvenc sorozatomat néztem hajnalig. Másnap arra ébredtem, hogy dörömbőlnek a bejárati ajtón.

  -Megyek már, megyek már! -kinyitottam a bejáratot és Uraraka állt előttem egy vékony pulcsiban, trikóban és rövidnadrágban-

  -Csak hogy végre kinyitottad! Már jó ideje itt álldogálok!

  - Bocs... Elaludtam.

  - Nah, engedj be! Mikor jön Todoroki-kun? -kérdezte, miközben levette a cipőjét az előszobában-

  - Ebédre itt lesz.

  - Ezesetben, ha jól számolom, van egy óránk arra, hogy menet kész legyél!

  - Igen, nagyjából annyi. Figyelj, Uraraka!

  - Mi az? -a lány velem szembe fordult-

  - Igazán nem muszáj itt lenned. Nem akarok bunkónak tűnni, de ha van jobb elfoglaltságod, akkor-

  - Dehogy-dehogy! Direkt azért jöttem, hogy segítsek neked! Mondjuk, be kell valljam, programom nem igazán volt, így a hétvégére, szóval pont jó, hogy ez a dolog közbejött.

  - Értem. -rámosolyogtam a lányra, aki váratlanul megragadta a karom-

  - Na, gyere! Az az egy óra hamar elrepül ám!
 
Végül Ochako segített kiválasztani a ruhám, illetve a frizurám elkészítésében is segédkezett. Egy térdig érő egyberuha mellett esett a választásunk, amit fekete alapon dinnye szeletek díszítettek. A hajamat {ide nyugodtan képzeld a kedvenc hajviseleted / amit megcsinálnál erre az alkalomra! ^^ }

Éppen harmadjára is ellenőrizte a ruhám a barátnőm, mikor megszólalt a csenge.

  - kyaa! -suttogta halkan enyhe visítás beütéssel Uraraka- Ez biztos Todoroki-kun! Gyerünk, menj ajtót nyitni, addig én itt maradok!

  - Rendben. Itt maradsz majd egészen addig, míg vissza nem jövök?

  - Aha! Ha szabad!

  - Ezesetben rádbízom a házat!

A bejárat felé baktatta és kinyitottam azt. Uraraka valóban nem tévedett. Todoroki állt a küszöbön, egy lazább ingben, zakóval, ami eléggé elegáns megjelenést biztosított neki. A tekintetemet viszont lekötötte az, amit a kezében tartott: egy csokor, gyönyörű szép rózsa.

  - Szia... -motyogta az orra alatt. A tekintetén látszott, hogy ő is felméri, hogy vagyok öltözve. Ettől a tudattól kicsit elpirultam- A virágokat neked hoztam. -átnyújtotta őket nekem- ...Bocsáss meg, ha kicsit tolakodó vagyok... De úgy gondoltam örülnél nekik.

  - Egyáltalán nem tartalak annak! Ha vársz egy pillanatott, akkor gyorsan berakom őket egy szép vázába és máris indulhatunk!

  - Nyugodtan! Megvárom. -rámosolyogtam a fiúra és bementem a nappaliba, ahol Ochako fetrengett a kanapén. Nem telt neki sok időbe, míg megtalálta a kekszes dobozt... -

  - Látod én mondtam, ho-! -mondta izgatottan, de én félbeszakítottam-

  - Csak rakd be egy vázába! -a kezébe nyomtam a csokrot és visszasiettem Todorokihoz- Kész! Indulhatunk!

  - Gyere. -olyan lágy hanggal mondta, ami felettébb meglepett, aranyos volt-

Leléptünk a verandáról az utcára és elindultunk a házamtól balra.

  - Csak nem a vásárló negyedbe megyünk? -kérdeztem, tippelve az irányból-

  - Nagyjából. Ismerek arra felé egy remek éttermet.

  - Étterembe viszel? -kérdeztem megszeppenve- Ha ezt tudom mást veszek fel...

  - Nem a puccos fajta, ne aggódj.

  - Értem. Huh. Megnyugodtam.

Mikor már bent voltunk a belvárosi részen, ahol hatalmas tömeg volt, Todoroki megfogta a kezemet. Mondjuk először eléggé bátortalanul, de végül sikerült neki. Kicsit meglepődtem, de nem szóltam semmit.

  - Csak amiatt, hogy el ne vessz..! -motyogta-

  - Persze-persze! -lágyan kuncogtam egyet szavai hallatán-

Csendben haladtunk tovább kéz a kézben, mikor megpillantottam egy ismerős alakot, aki épp az egyik kirakatott nézte.

  - Bakugou? -szólaltam meg reflexből, miközben én és velem együtt Todoroki is megállt-

Bakugou úgy kezdte a mondatát, hogy ránk se nézett, de mikor megtette láthatóan meglepődött- Mit akarsz {név}?! Oh. No fene. Ti ketten..? -az összekulcsolt kezeinkre vetült a tekintete. Pár pillanatig csendben volt, de hamar szóra nyitotta a száját- Ezt nézzétek meg emberek! -mondta gúnyosan- A jégszívű herceg, meg az egoista kígyó együtt van! Mindjárt összehányom magam! -undorodva kinyújtotta ránk a nyelvét, majd elhaladt mellettünk- Rühhellek téged, félarcú seggfej! -közölte Todorokival fogcsikorgatva ez alatt a pár pillanat alatt-