Az ebéd szünetben Tsuyu és Uraraka biztosítottak nekem társoságot. A két lány velem szemben foglalt helyet.

  - Remélem tényleg nem lesz semmi baj... -kezdte a beszélgetést Uraraka, miközben az étkezdébe érkező Bakugout figyelte-

  - Mondom, hogy nem lesz semmi gond! Képes vagyok kiállni ellene minden téren.

  - Bizalommal teli vagy, mint mindig, {név}-chan. -mondta Tsuyu, miután észrevett valamit- Nocsak-nocsak.

  - Mi az? -megfordultam, hogy láthassam mit nézett a lány és megpillantottam Todorokit és  Kaminarit-

  - Ide jönnek? -kérdezte Uraraka-

  - Úgy tűnik...

  - Sziasztok lányok~! -kezdte Kaminari- Nincs kedvetek oda ülni velem az ablak mellé?
 
Össze néztünk a lányokkal, majd mind hárman, vonakodva ugyan, de felálltunk. Mit veszíthetnénk elvégre?

  - Sajnos az az asztal csak három személyes, de ne csüggedj, {név}! -kérdően néztem a szőkére- Todoroki-kun itt marad veled!

  - Oh értem már. -szólalt meg Tsuyu- Siessünk, Ochako-chan!

  - Oké..? -a barna rámnézett, mire semmit tudóan megrántottam a vállam- Megyek...

Végül kettesben maradtunk az asztalnál Todorokival. Felettébb kínosan éreztem magam.

  -Ülj csak le! -törtem meg a köztünk ülő csendet- Nyugodtan.

  A fiú nem válaszolt, csupán némán bólintott és engedelmeskedve helyet foglalt.

  - Mi... Miről szeretnél velem beszélni? Mert gondolom azt szeretnél, ugye?

  - Igaz is. Lenne kedved... -újra nekifutott- Lenne kedved elmenni valahova ma vagy holnap?

Pár pillanatig meglepedten pislogtam a fiúra és éreztem, ahogy enyhe pír is kúszik az arcomra.

  - Holnap szívesen elmennék veled.

  - Ennek örülök. -válaszolta enyhe mosollyal az arcán-

  - Hová mennénk?

  - Majd meglátod. Mindenesetre most jobb lenne enned. Még kidölsz.

  - Egyetértek.

Az ebéd után indultunk délutáni óráinkra. Aizawa sensei ezen órai meglepően hamar elrepültek. Tsuyu ezúttal nem várt meg a tanítás után, rögtön hazament. Uraraka Dekuval indult haza, Momo pedig a többi lánnyal. Kikullogtam a vonatállomás felé, amifelé menet majdhogynem fellöktek.

  - Vigyázz már-! Bakugou?!

  - Ne reklomájá' azzal a nagyszáddal! Ma kiütöttél fél órára! Az a minimum, hogy visszakapod!

  - Miért kell mindig belém kötnöd és miért kell mindig ordibálnod?!

  - Te most talán nem kiabálsz?!

  - Néha tényleg annyira elegem van belőled..! -elfordultam tőle és folytattam az utam-

  - Merre mész? -kiabálta utánam-

  - Az állomásra!

  - Én is arra megyek. Francba is, várj meg!

  - Miért tennék ilyet? Már most fáj a fejem a fülsüketítő hangodtól.

  - Ne szorakozz velem! -mellém rohant és a fejemre vágott-

  - Te most komolyan megütöttél?!

  - Mondtam, hogy várj meg! Megtanulhatnád, hogy velem nem lehet baszakodni!

  - Húú, de félek! Csak várd ki míg ezt elmondom Kirishimanak! Azzal a férfiasság mániás fejével jól meg fog rád haragudni!

Bakugou ezekután csak mérges pillantásokat vetett rám, egészen míg el nem értünk az állomásig.

  - Ne már! -sóhajtottam, miközben a hatalmas kijelzőn tartottam a szemeim- Késik a vonatom.

  - Mert egy fasz vagy! Olyannyira, hogy még a vonat se szeretné, ha a közelében lennél! Hahahaha!

  - Mondja ezt az, aki utánam futott, alig öt perce, hogy velem jöhessen ide.

Bakugou hirtelen abbahagyta a nevetést. -Kussolj!