- Már lassan húsz perce vagyunk itt és még mindig nem kelt fel. -törte meg a köszöntünk honoló csendet Tsuyu-

  - Remélem ezekután nem fog velem szórakozni többet. -jegyeztem meg-

  - Olyan kegyetlen vagy {név}-chan.

Kirishima az órára nézett, ami a falon csüngött.
  - Még nagyjából öt perc van az órából. Aztán tíz perc szünet a következő óráig... Addig csak felébred Bakubro.

  - Nyilván. -kommenteltem-

A következő egy-két percben csak az előbb említett óra másodpercenkénti kattogását hallgattuk. Ezekután Bakugou lassan kinyitotta a szemeit és felült a betegágyon.

  - A fejem kibaszottul fáj! Mi a fene történt?! -nézett körbe számonkérően-

  - {Név}-chan mérge volt. -válaszolt Tsuyu-

  - Te sze-!

  - Kis híján felrobbantottál előtte vagy százszor! -vágtam rá-

  - Az a te bajod lett volna!

  - Én bajom lett volna?! Idefigyelj-! -Kirishima kettőnk közé állt, Bakugou felé fordulva-

  - Bakubro, szerintem pihenj egy keveset, úgy biztos lenne, h-

  - Majd pihenek, miután felrobbantottam annak a faszkalapnak a fejét!

  - Én vagyok a faszkalap?! Itt fenyegetsz már reggel óta azzal, hogy felrobbantasz! Mint valami rossz terrorista..! -jegyeztem meg, miközben neki dőltem a falnak karbatett kezekkel-

  - Mint az öreg házasok. -mondta Tsuyu, szájához emelt mutatóujjal-

  - Miről hadoválsz, béka pofa?!

  - Tanulj egy kis jó modort, Bakugou-chan. Sokkal vonzóbbá tenne a hölgyek körében.

  - Ne kúrj fel béka pofa, ne kúrj fel, mert rossz vége lesz!

  - Nos, kíváncsi lennék arra, hogy mi történne akkor, de szerintem {név}-chan és én most elindulunk, vissza a többiekhez, ugye? -nézett rám-

  - Bárhová elmegyek, csak ne kelljen Bakugou ordítozását hallgatnom.

  - Mit pofázol?! -Bakugou féltérdelt az ágyon, jobbkezével a levegőben-

Én és Tsuyu nem reagáltunk, visszamentünk a többiekhez, akik már az öltözőkben voltak.

  - Visszajötettek végül? -lépett oda hozzánk Uraraka-

  - Mi lett a forró fejűvel? -kérdezte Momo, miközben az ingjét gombolta be-

  - Semmi baja. Épp, hogy felébredt, máris leordította a fejem.

  - Most biztos sokáig fog rád haragudni! -mondta Uraraka, miközben aggódó pillantással nézett rám- Remélem nem fog veled is úgy bánni, mint Deku-kunnal!

  - Csak merjen úgy bánni velem, mint a szeméttel! -jegyeztem meg-

Miután mind átöltöztünk csoportban indultunk vissza a terembe, ahol már, Kirishima és Bakugou kivételével, minden fiú bent volt.

  - Ilyen későn sikerült volna visszaérnünk? -Momo az órára nézett, de meglepődve látta, hogy még a szünet fele sem telt el- Jó gyorsak voltatok fiúk...

  - {név}-san. -meglepődve álltam, ugyanis Todoroki lépett hozzám-

  - Mit szeretnél Todoroki-kun?

  - Rendben vagy? Azzal a félkegyelművel való harc nyilván lefárasztott. -a kérdése hallatán csak mégjobban meglepődtem-

  - K-köszönöm, jól vagyok... -már épp beszédre nyitottam a szám, hogy megkérdjem miért érdeklődik felőlem, mert eddig egy szót se váltottunk, de ő megelőzött-

  - Értem. Elnézést. -azzal kiment a teremből-

  - Ez mi volt? -nézett kérdően Momo-

  - Túsztom sincs.

Az osztály végéből hallatszódott Kaminari kuncogása.

  - Mi olyan vicces? -néztem rá kíváncsian-

  - Semmi-semmi! Haha! Majd megtudod! Hahaha!

  - Majd megtudom..?