Bakugou kiráncigált a folyosóra, a többiek pedig az osztályból vagy tátott szájjal vagy pedig vigyorogva figyeltek minket. Az egyenruhám gallérjánál fogott és csak a folyosó végén engedett el. Mikor ezt megtette szinte rögtön odacsapta a két karját a fejem mellé, a falnak, ezzel megakadályozva, hogy elmenjek.

  - Ide figyelj..! -morogta ingerülten, miközben talán észre se vette, hogy testét nekinyomja az enyémnek- Miért van neked ilyen bazinagy szád?

  - Csupán szórakoztam. Nem gondoltam volna, hogy így fogsz reagálni, Katsuki.

  - Most mindenki tudja az osztályból, hogy együtt vagyunk. -mondta, anélkül, hogy figyelembe vette volna amit mondtam neki- Mindenki tudni fogja, hogy egy kígyóval járok. -a kezeit a levette a falról, a homlokát pedig a vállamra támasztotta és átkarolta a derekam. - Egy idióta kígyóval, aki még anyámat is megtudta győzni arról, hogy milyen jó is ő hozzám. Elakarom ásni magam.

  - Az nem lenne valami jó... -motyogtam, miközben a hirtelen arcomba szállt vért próbáltam csillapítani- Mellesleg... -körbenéztem a folyosón- Nem csak a drága osztálytársaink tudnak mostmár rólunk...

Bakugou értetlenül hümmögött egyet és megfordította a fejét. Páran a szomszéd osztályokból árgus szemekkel figyeltek minket a folyosóról, illetve a termük ajtaja mögül.

  - Mi a szart bámultok?! -ordította rájuk teli torokból a szőke, mire jónéhány elfordult vagy visszabújt az ajtó mögé-  Kibaszott szarháziak, nincs jobb dolguk? -kérdezte Bakugou inkább magát, mintsem engem, majd visszahajtotta fejét a vállamra egy sóhaj kíséretében- Ne kérdezz semmit, csak maradj így.

  - J-jó... -teljesen meglepett a fiú hirtelen nyugtató hangja-

  - Ez túl édes ahhoz, hogy igaz legyen! -visította Mina a termünk mellől- Két szerelmes pár mindig együtt jár!

  - Ebből már ki kellett volna nőnöd, Mina-chan. -hallatszódott Tsuyu hangja-

  - Tch. Nem igaz, hogy egyetlen egy nyugodt percem se lehet! -Bakugou ezúttal teljesen előfordult az említett lányok irányába, bár valószínű, Mina zavarta őt egyedül, és teli torokból feléjük üvöltött- FOGD BE AZT A RÓZSASZÍN POFÁDAT, MIELŐTT MÉG LETÉPEM ÉS KIBASZOM AZ ABLAKON!  -nemsokkal azután, ahogy befejezte a mondatát dörgött egyet az ég és szakadni kezdett az eső-

  - Mérges Bakugou és mennydörgés! Ez nekem túl sok! -azzal Mina visszaszaladt a terembe, még mielőtt Bakugou egy lépést is tehetett volna felé. Tsuyu követte a lányt, bár ő már csak sétált-

  - Rohadék, gyere vissza!

  - Na, na! -megfogtam a nekem háttal álló Bakugou jobb kezét- Bármit csinálsz, ő folytatni fogja ezt a magatartást.

  - De akkor is idegesítő, amit művel, ne tagad! -a fiú felém fordult, anélkül  hogy kivette volna a kezét az enyémből-

  -Csak hagyd! Most pedig menjünk vissza a terembe, Aizawa úgyis mindjárt itt lesz.

  - Azok a rohadékok biztos ránk fognak szállni... -motyogta-

  - Ha ránk is szállnak, legalább okkal. Biztos féltékenyek, mert tudják, hogy nem lesz olyan tökéletes párjuk, mint én!

  - Szerintem senki se akarna olyan valakivel lenni, aki másodpercenként szisszen egyet. Őrjítő tud lenni ám, hiszed vagy sem.  Ha nem lenne nagypofád, akkor se lenne csend melletted. Soha a kibebaszott életben.

  - Nem tehetek róla, hogy ez a képességem! -makacsoltam magam- Amúgy meg, miért zavartatnám magam azzal, hogy ez zavarna bárkit is, mikor már találtam magamnak valakit! Ugye, Ka-tsu-ki-cha-n?

  - Ne szórakozz velem, nőszemély! -jóízűen kuncogtam egyet a fiú válasza miatt-

  - Csak viccelek!

  -Amúgy meg...

  - Igen?

  - Amint már azt tudhatod, nem vagyok jó ilyen dolgokban, de v-van... Esernyőd? Nem, mintha érdekelne vagy ilyesmi..! -idegesen megvakarta a tarkóját, miközben egy halvány pír emelkedett az arcára-

  - Szerintem te olyan romantikus ember lennél, ha utat engednél az érzéseidnek.

  - VAN VAGY NINCS?! 

  - Nincs. Bár, ha lenne is tagadnám.

  - Félreérted, kígyó!

  - Félreértém? Hogyan?

  - Nekem sincs.

  - Szóval azt akarod mondani, hogy ha délután még esni fog...

  - Akkor beszoptuk.

  - BAZDMEG KATSUKI!

  - MIÉRT ÉN?!

  - MERT NINCS ERNYŐD, AZÉ'

  - NEKED SINCS VAGY TALÁN AZ AGYAD IS EGY KÍGYÓJÉ ÉS MÁR ELFELEJTETTED? BAZDMEG TE IS!

  - Hogy lehet az, hogy reggel van, még az első óra se kezdődött el, a temetésre tökéletes időről nem is beszélve, de ti ketten már most üvöltöztök, mint az örültek?

  - Aizawa-sensei... -morogta Bakugou-

  - SENSEI, KATSUKINAK NINCS ESERNYŐJE! -alig, hogy kimondtam Aizawa rávágott egyet a fejemre a kezében lévő füzetével-

  - A tisztelet, {név}-san.

  - BESZOPTAD, {NÉV}! -Bakugou is kapott egyet-

  - A tisztelet, Bakugou. Most komolyan. Ha fel fogok mondani, akkor az miattatok lesz.