Miután végeztünk a kisállatosnál ismét a megbeszélt étterem lett a cél. Viszonylag hamar megérkeztünk, csak három saroknyira volt.

Az épület a régi japán étterem dizájnt vette alapul, néhány modernebb kiegészítéssel. Bementünk és leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz. Egy felszolgáló lépett hozzánk, kedves mosollyal.

  - Mit hozhatok nektek?

  - Nekem lesz egy soba! -vágtam rá, amint megkérdezte-

  - Nekem is. -felelte Todoroki, majd a felszolgáló biccentett és elment, hogy leadja a rendelést- Legalább ennyi közös van bennünk. -mondta szégyenlősen a fiú- Mindketten szeretjük a sobát.

  - Igazad van!
 
Ezekután nagyobb csend ült közénk. Egyikünk se tudott megszólalni. Amikor próbáltam valami beszélgetést kezdeni, ő csak tömören válaszolgatott. A mellettünk lévő ablakon bámultam ki a járókelőkre, mikor meghozta az előbbi dolgozó a rendelésünket.

  - Köszönjük. -mondta Todoroki-

  - Nem vagy ma valami beszédes. -jegyeztem meg, miközben enyhén mosolyogtam. Ezzel akartam neki jelezni, hogy nem szándékozom megbántani-

  - Igazán? Miért? -kérdezett vissza, miközben a pálcikáival kicsit megkeverete a tésztát-

  - Hogy is mondjam... -nem igazán jött megfelelőnek mondható szó a számra- Olyan nyugodt vagy, szinte túlságosan is. Mikor, például az előbb, próbálok veled beszélni valamiről, nem válaszolsz rendesen... N-nem akarok rosszat! -mentettem ki magam a szituációból, amennyire csak lehetett- De, hogy is fogalmazzak -az alsó ajkamba haraptam az éles szemfogammal- Nem vagy valami "gyors" számomra. Remélem érted, hogy értem...

  - ...Persze. -válaszolta hosszabb csend után- Tudom, mire gondolsz. Ahogy azt is, hogy Bakugouval nyilván pörgősebb lenne számodra.

  - Baku-?! Hogy jön ő ide?!

  -Folyamatosan megjegyezted ezen a délutánon, hogy Bakugou mit csinálna az adott szituációban.

  - Ez nem bizonyítja azt, hogy nekem jobb le-?!

  - Hallgass végig, kérlek.

  - Rendben. -bocsánat kérő szemekkel néztem rá -

  - Az is egyértelmű, hogy azután az óra utáni szünetben, amiben összevesztetek ,csak gőgből léptél oda hozzám. Mintha azt akartad volna megmutatni neki, hogy nem bánt veled elég jól.

  - Na na! Todoroki-kun egy pillanatra! -kezdtem csitítani a fiút hirtelen zavaromban- Nem tetszik Bakugou. Ezt itt a legelején szeretném tisztázni! Egy idióta barom!

  - Ahogy hallottam tőled, pont tegnap mentél el ezzel az idióta barommal moziba.

  - Csupán egy szívességet viszonoztam.

  - Akárhogy nézem, törődsz vele. Minimum annyira, hogy egy szívességet visszadj. Mellesleg ő se utálhat téged annyira, ha tett valami olyat, amit viszonoznod kéne, illetve, hogy ez a cserébe dolog egy mozi lett.

  - Azt mondta, hogy csak azért hívott engem, mert Kirishima nem tudott menni, mert edzése volt.

  - Kirishima-kun csak szerdán és csütörtökön megy edzeni. Tudom, mert engem is szokott hívni. És erre még rá jön az is, hogy ha jobban belegondolsz, velem sem akart téged elengedni a mai nap.

  - Ne akard nekem beadni, hogy...

  - Én neked nem akarok semmit sem beadni. Csupán megosztottam a véleményem arról, hogy hogyan látom a dolgokat külső szemlélőként. Mostpedig rólunk szólva...

  - Rólunk? -kérdeztem vissza-

  - Nem hisszem, hogy működne. Ahogy ma rá is jöttünk, teljesen más tempóban éljük az életünket. Persze, szerettem volna több eséllyel indulni, de így is az az ördögfióka lopta volna be magát a szívedbe, nincs igazam?

Vérvörös lett a fejem, több ok miatt is. Kínomban, ugyanis épp most utasított vissza valaki, zavaromban, Todoroki Bakugouról szóló mondat része miatt és még egy csepp harag is volt bennem, bár az nem sok és inkább magam iránt, amiért ilyen szerencsétlen vagyok.

  - Együk meg a tésztát. -felelte Todoroki, nyilván észrevette, hogy számomra több szemszögből is kínos a szituáció- Mellesleg egy utolsó ígéretet tehetnél nekem.

  - Micsodát..?

  - Holnap szépen odamész Bakugouhoz és tisztázzátok a dolgokat kettőtök közt.

  - Erre mégis miért kérsz? -kérdeztem vissza meglepetten-

  - Mert magadtól úgy se szánnád rá magad. Persze, nem erőltetem, de te ki szeretnél vele békülni, nincs igazam? -válaszul nem szóltam semmit, csupán én is elkezdtem enni-

Miután végeztünk és kijöttünk az épületből hamar ketté váltak útjaink, már az első saroknál.

Ideges voltam az egész hazafelé vezető úton. Todoroki összerakta előttem Bakugou összes eddigi tettét és tényleg volt bennük valami gyanús, de egyszerűen nem akartam elhinni. Végül rászántam magam, hogy holnap valóban rendezem az ügyeinket.

Másnap direkt korán mentem be az iskolába, hogy minél előbb sort kerítsek az ügyre. Mikor beléptem a terembe csak Bakugout találtam ott, illetve pár ember táskáját, akik valószínűleg a büfében voltak.

Bakugou két lába keresztbe fel volt téve az asztalra, miközben dőlöngélt a széken és zenét hallgatott. Ökölbe szorítottam a kezeim és elé léptem.

  - Faszt keresel itt?!

  - Hallgas meg! -feleltem határozottan-

  - Bajod van?! -az egyik füléről leemelte a fejhallgatót- Menj a szépfiú Todorokihoz! Ő biztos tud segíteni!

  -Veled akarok beszélni és légyszíves, ne ordibálj.

  - Azt csinálok, amit kibaszottul akarok! Mégis miért kéne meghallgatnom téged?! Tegnap ugyan ezt kértem tőled a folyosón és csak folytattad a süketdumát!

  - Hibáztam! Ezt akartad hallani?! Meg kellett volna hallgatnom téged! Így már jobb?!

  - Ezt csak akkor mondd, ha tényleg így gondolod, ha nem, akkor felőlem lenyelheted keresztbe az egészet!

  - Mondd, amit tegnap akartál. -sóhajtottam egyet végül-

  - Hogy mi a rák bajod van?

  - Mondd, amit tegnap akartál. Ami miatt nem tudok semmit. Hallgatom.

  - Nem mondom... -le nézett a padlóra, miközben hirtelen hangsúlyt váltott-

  - Mert? Tegnap nagyon mondani akartad és most is fel vagy háborodva, amiért nem tehetted.

  - Nem vagyok felháborodva! -üvöltött rám egy nagyot- Nem. Vagyok. Ideges. Higgadt vagyok, vágod?! Főleg most, mert... -hirtelen elnyelte a mondat végét -

  - Mert?

  - A francba is! Sose jön ki jól ez a szarság!

  - Micsoda? -nem érkezett válasz- Lehetséges, hogy ez a szarság az, amit el akartál tegnap mondani?

  - Fogd be... -felállt a székéből lehajtott fejjel- Ehhez a baromsághoz én nem értek.

  - Miért? -kérdeztem- Mit akarsz ennyire mondani? Ha nem mondod, akkor én mondom, amit akartam.

  - Kuss és figyelj! -váratlanul megragadta a gallérom és belelökött az egyik székbe- Jól hallgas, mert csak egyetlen egyszer mondom el! Én kibaszottul... Kibaszottul... -megint lehajtotta a fejét és így nem láthattam az arcát- Kibaszottul nagyon...Nagyon... Kapizsgálod?! Kibaszottul nagyon... Kibaszottul nagyon szeretlek a francba is! Te nagypofájú, ordítozó, kedves, szép, aranyos, tökéletes rohadék! Felfogtad?! -ledöbbentségemben csak egy enyhe hümmögést bírtam produkálni. A fiú még mindig lehajtotta a fejét és úgy fogta a gallérom- De te... Nem hiszel nekem ugye? Még, ha mondjuk hinnél is, miért szeretnél velem lenni? Az osztály bunkójával, aki mindig csak basztat valakit, mert nincs jobb dolga...

  - Bakugou... -megfogtam azt a kezét, mellyel az ingemet szorította- Bakugou, nézz rám..! -a másik karommal az arca felé nyúltam, miközben felálltam a székből, hogy el is érjem azt. Mikor hozzáértem a tapintásomra összerezzent.-

  - Mit akarsz? Ne szórakozz..! -

  - Azt hiszem, hogy most én jövök a beszéddel... Bakugou, azért jöttem hozzád mert szerettem volna lerendezni a kettőnk közt történteket. Tegnap mind a ketten túlléptünk egy bizonyos határt, amit nem kellett volna...

  - És akkor? Van fogalmad róla, hogy mennyi másik határt léptem én át?

  - Csak képzelem. De figyelj csak! Van-e fogalmad arról, hogy mennyit léptem át?

  -Nem...

  - Látod? Szinte semmit sem tudunk egymásról, pedig jó pár ideje osztálytársak vagyunk már. És-!

  - A többieknek a nevét is alig tudom megjegyezni. Érezd magad megtisztelve, hogy a tiedre emlékeztem.

  - Hogyne-hogyne. Amúgy Bakugou? Most sírsz?

  - Francokat! -hirtelen felkapta a fejét, ami miatt láthatóvá vált számomra a pírtól vörös arca-

  - Szóval ezt rejtegetted előlem? ~

  - Ne baszakodj!

  - Végre én szekálhatlak~ Muszáj kihasználnom~

  - Ha bárkinek egy szót is szólsz erről, vagy, amit mondtam én felrobbantalak!

  - Ugyanmár! Ez az arcod túl aranyos sose hagynám, hogy más is... -hirtelen elhallgattam, mikor rájöttem mit is mondtam. Nem tellett sok időbe, mire az én arcom is olyan vörös lett, mint Bakugoué-

  - Haha! Na, ki nevett a végén, kígyó?

  - M-mondja ezt azt, aki már bő öt perce így néz ki!

  -Hát így kell beszélni egy osztálytársaddal? -kérdezte, még mindig pirulva, de a szokásos szúrós vigyorával- Megkövetelem a tiszteletett, mint az osztály legjobbja egy rosszabbtól!

  - Hat így kell beszélni a barátnőddel? Megkövetelem a nekem járó tiszetelet, ha már elviselem a természeted!

  - Na de álljunk meg egy szóra.

  - Jól hallottad.

  - Most baszakodsz?!

  - Ezt úgy mondod, mintha zavarna!

  - Ide figyelj, ha... Ha... Ha... Át mersz vágni... Én megütlek. És addig foglak verni, míg a porral nem leszel egyenlő.

  -Csak próbáld meg! Erősebb vagyok nálad!

  - Azt csak hiszed, kígyó!

  - Akkor szent a béke? -kérdeztem-

  -Nem lenne illő dolog már a legelején rosszban lenni, hamár kegyecskéd eldöntötte, hogy együtt vagyunk.