- Megmondtam, most kivételesen legyél otthon vacsorára, erre te mé- Nocsak-nocsak. Megzavartam valamit?

Bakugou anyja vigyorogva figyelt minket, majd a fiú hirtelen észbekapott és elengedte a kezem.

  - Nos? - kérdezte újra az anyja, aki feltehetőleg egy boltból tartott hazafelé-

  - Félre érted a francba is...

  - Persze-persze, értem én! Mindenesetre, az, hogy a barátnőddel voltál nem ment fel az alól, hogy megszegted a ház szabályait! -megragadta Bakugou fülét, majd erőteljesen meghúzta azt és felém fordult- Sajnálom, de a fiamnak dolga van. Nem akarok bunkó lenni, de ez így van. Ígérem majd máskor bepótoljátok a randi ezen részét. -azzal újra megragadta a fia fülét és elhúzta abba az irányba, ahonnan jött- Miattad nem tudtam egy csomó mindent megvenni! Mondtam, hogy segíts majd cipekedni! Tudod mennyit vártam rád otthon? Most szépen visszamegyünk a boltba és... -ennél többet nem hallottam, ugyanis túlságosan a távolba kerültek-

Sóhajtottam, miközben ránéztem a kezemre, pontosabban mondva az ujjamra, amit megvágtam. Nem tűnt nagynak a seb, de hihetetlenül csípet. Elhatároztam, hogy ahogy hazaérek megmosom és bekenem vakamivel.

Miközben vártam a vonatra a megállóban eléggé magányosan éreztem magam. Napközben mindig sokan vannak, most viszont alig volt egy-két ember, akik csak csendben álltak és várták a szerelvényt. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de jó lett volna, ha velem van Bakugou. Legalább beszélt volna valamiről, még az ő ordibálása is jobb ennél a matt csendnél.

Végül a vonat megérkezett és sikeresen hazajutottam. Átöltöztem és lefeküdtem aludni.

Másnap az iskola folyosóján Bakugou állított meg. Látszott rajta, hogy egyszerre dühös, fáradt, talán még zavarban is volt.

  - Idefigyelj, te! Te te te te te!

  - Mivan már? Megakadt a lemez?

  - Anyám még mindig azt hiszi, hogy...

  - Hogy?

  - Hogy mi ketten...

  - Hogy mi ketten?

  - Ne ismételd meg, amit mondok, kurva idegesítő! Szóval... Anyám azt hiszi, hogy mi ketten... Hogy mi ketten kibaszottul együtt vagyunk, noha ez kibaszottul nem igaz. Ne is reménykedj abban, hogy így lesz!

  - Miért reménykednék?

  - Csak... Csak figyelj! Anyám kitalálta, hogy gyere át valamelyik nap. Nem fogsz átjönni, világos? Nem. Fogsz. Átjönni.

  - Ha nem akarod, hogy átmenjek, akkor minek szólsz? Mindegy. Nem fogok átmenni.

  - Jó...

  - De azért kérdezhetek valamit? Miért vagy most egy kicsit... Kicsit más?

  - Más? Én mindig ilyen vagyok!

  - Ez a viselkedés annyira karakteren kívüli számodra.

  - Szarok rá!

  - Ahogy gondolod.

  - Ti ketten tényleg jól kijöttök egymással. -a semmiből Kaminari jelent meg mellettünk- Lehetséges, hogy ti ketten..?

  - Hell nah! -vágta rá Bakugou, újra visszatérve normális énjéhez-

  - Bocsi-bocsi! Figyu, {név}-chan! Todoroki-kun szeretne veled beszélni!

  - Oké... Megyek.

  - Miről akar vele beszélni? -szólt közbe Bakugou- Én is megyek!

  - Figyelj, nem akarom aláírni a halálos ítéletem, de erre nemet kell mondanom. -válaszolta Kaminari-

  - Mi a faszért?! Nem értem!

  - Valószínű, hogy megint elhív majd valahova. -válaszoltam én a méregzsák kérdésére, majd elindultam a terem irányába, ahol meg is tálaltam Todorokit- Hívtál?

  - Lenne egy kérdésem... -kezdte enyhe pírral az arcán- Lenne kedved-?! -félbeszakították-

  - Nem nem nem nem! Nem lenne kedve sehová elmennie ennek a kígyónak, mert ma is kibaszottul velem fog lógni! Ugye?! -mondta Bakugou, miközben jó haver módra a nyakamba akasztotta a jobb karját- Ugye?! -tette fel újra a kérdést-

  - Nekem nem úgy tűnik, hogy ő ebbe beleegyezett. -jegyezte meg Todoroki-

  - Neked kuss van! Nem megmondtam már tegnap is, hogy a lehető legkevésbé vagyok rád kíváncsi?! Törődj a magad dolgával, félpofa és hagyd {név}-t békén! -azzal fogta magát és egy hasonló mozdulattal, mint tegnap őt az anyja, úgy húzott ki a teremből, csak a nyakamba kulcsolt kezével, nem a fülemet húzva-

  - Te teljesen hülye vagy?! -elöllöktem magamtól, mire nem szólt semmit- Todoroki teljesen normálisan kérdezett volna, mire jöttél te, egy vadember módjára és jelenetet rendeztél! Nemtudnál végre megmaradni a seggeden iskolán belül?! -láttam, ahogy az osztályokból kijönnek a folyosóra a diákok megnézni, hogy milyen dráma zajlik éppen közöttünk- Tegnap... Tegnap olyan rendes voltál! Jól szórakoztunk meg minden, még az előbbi fura viselkedésed is jobb volt mint ez! Azt hittem mostmár leállsz a piszkálásommal és minden jó lesz!

  - Kussolj már be, az ég szerelmére! -üvöltött rám végül Bakugou- Mit tudsz te...

  - Mit tudok? Hogy mit tudok? Mondjam?

  - Azt mondtam fogd be azt a lepcses szád! Te vagy az, aki túlreagálja a dolgokat!

  - Én reagálom a túl a dolgokat?! Mondjuk még mindig jobb, mintha mások életbe szólnék bele, illetve sértegetném őket!

  - Muszáj neked mindig visszaszólni?!

  - Muszáj neked mindig balhét kezdeni?

  - Mi folyik itt gyerekek? Korán van és ti máris ordítoztok, ennyire nincs életetek? -szólalt meg Aizawa-sensei hangja a tömegből- Bakugou, {név}! Ez még mindig a hősképző akadémia,  nem szerelmi civakodásért jártok be! Most pedig, menjen be szépen mindenki a termébe, nincs itt semmiféle látnivaló.

Láttam, hogy Aizawa óráján Bakugou egész végig a padon feküdt és nem szólt semmit. Todorokira vetült a tekintetem, akin látszódott, hogy egy kicsit megsértődött. Óra után, nem tudom, hogy a Bakugou iránt érzett pillanatnyi dühömből, vagy esetleg más miatt, de a felemás hajúhoz léptem.

  - Todoroki-kun, az előbb el akartál hívni valahová, nem igaz? Elfogadom az ajánlatot.

  - Rendben, de Bakugou nem lesz mérges?

  - Miért lenne? Szerintem találkozzunk ma, minél hamarabb ki akarom verni a fejemből!

  - Rendben van.

  - Huh? Nem fogsz ellenkezni? Mármint, hogy neked ez nem jó vagy ilyesmi?

  - Miért tenném? Örülök hogy te digtálsz, nem vagyok jó ezen a téren...

  -Hmmm.

Iskola után rögtön elmentünk a belvárosba, ahol Todoroki megint felajánlott egy kajáldát helyszínnek. Éppen arról magyaráztam neki, hogy mennyire vicces volt, mikor előző vasárnap felébredtem és a félig kanapéról lelógó Urarakával találtam szembe magam, aki úgy aludt, mint a tej, mikor Todoroki kiszúrta a ragtapaszos ujjam.

  - Mi baja van az ujjadnak? -kérdezte-

  - Áh ez? Tegnap, mikor Bakugouval voltam mo- -hirtelen elalkadtam- moziban akkor... Akkor történt.

  - Szóval a közös mozizásotok volt annak az oka, hogy tegnap nem értél rá.

  - I-igen... -nem akartam ezt elmondani senkinek, de nem figyeltem eléggé és kicsúszott a számon-

  - Mégse utálhatjátok egymást annyira, ha együtt jártok moziba.

  - Nem...Mármint nem úgy nem, hanem..!

  - Inkább ne beszéljünk erről?

  - Inkább ne... -idegesen kuncogtam egyet- Amúgy nem nézed meg, hogy minden rendben van-e vele? -az ujjamat az arcához emeltem-

  - Nem... Biztos vagyok benne, hogy jól elláttad a sebet.

  - Értem. -leengedtem a kezem, majd hallakan motyogni kezdtem- Bakugou gondolkodás nélkül megnézte...

  - Szóltál?

  - Nem-nem, semmiség!

Ezekután csendben haladtunk egészen egy kisállatosig. Reflexből megragadtam Todoroki táskáját, hogy álljon meg.

  - Ide. Bemegyünk. Azonnal.

  - Hogyne.

Bementünk és egy rahedli kutya, macska köszöntött minket, mind gondosan ketrecbe zárva.

  - Jónapot! -köszönt a pénztáros a pult mögül, mire mind a ketten visszaköszöntünk, míg ő odajött hozzánk- Milyen állatot kerestek, fiatalok?

  - Macska... -vágta rá motyogva Todoroki-

  - Á, szóval macskás a fiú? És a lányka?

  - Én mind a kettőt szeretem.

  - Remek döntés! -vigyorogta az eladó- Ezesetben megmutatom a kutyákat.

  - De az előbb...

  - Pont azért, mert a fiú macskás. Meg kell szeretned a kutyákat is, fiatalember! Mind a két állat elbővülő a maga módján! Na, erre! -a bolt azon részére vezetett, ahol csak kutyák voltak, nagyobb ketrecekbe zárva.

  - Melyiket szeretnék a fiatalok megnézni? Ezek a legjobban neveltek!

Észrevettem a ketrec sor végében egy kisebb kutyát, aki csak ült a helyén és ásítozott.

  - És ő ott? Ő milyen?

  - Ohohó! Jól belenyúlt a hölgyemény! Ő itt Pimasz, tessék kitalálni milyen a személyisége! De azért persze, ha megszeretné nézni közelebbről, akkor kiveszem. -a ketrechez hajolt és ki is vette az állatot, aki szinte azonnal elkezdtett ugatni és ficánkolni- Na látja, erről beszéltem!

  - Azért megfognám.-mosolyogtam egyet az eladóra, aki oda is adta a kutyát-

Kicsi kutya volt, aranybarna színnel. Ahogy a kezembe került tovább izgett-mozgott és ugatott.

  - Szia, Pimasz! -Megsimogattam a fejét, mire rögtön el is kapta azt- Na, ne legyél ilyen! Pimasz! -két-három percnyi szenvedés után végül sikerült Pimasznak csendben maradnia, miközben hagyta, hogy simogassam a fejét és a hátat.

  - Ejha, kishölgy! Szépen legyőzte a gőgös kis természét neki! -az eladó Todoroki felé fordult, aki épp egy szánhúzó kutyával nézett farkasszemet- A fiúk terén is ilyen képessége van a hölgynek, hogy még a leghangosabbat is leveszi a lábáról?

  - Ha csak hangos lenne az a barom...